Széchényi Imre Díjat kapott Patasi Ilona, a Szlovákiai Agrárkamara elnöke

Elöljáróban, hadd gratuláljunk a díjhoz. Mit jelent ez az Ön számára?

Nagyon meglepett, nem számítottam arra, hogy Magyarországról ekkora elismerést kapok. A díjat az agrárminiszter alapította, de azt érzem, hogy ez a megbecsülés egyben a Kárpát-medencei gazdaszervezetek részéről is érkezik. Komoly megtiszteltetés, hogy a Felvidékről én lehetek az első, aki a Széchényi Imre-díjat megkapja, és azt hiszem, hogy ez nemcsak nekem szól, hanem az egész agrárkamarának, a kollégáimnak és a kamarabéli gazdáknak is.

Szinte egész életét az agrárkamara szolgálatában töltötte. Önt mi vezette, hogy ebben, a manapság nem igazán népszerű ágazatban dolgozzon?

Édesapám példája után, én is állatorvos szerettem volna lenni, de akkor csak Nyitrára vettek fel állattenyésztési szakra, amit egy év után ott hagytam. Mindig vonzott a mezőgazdaság, így Dunaszerdahelyen a szövetkezetek közös élelmiszeripari vállalatában, az Agrofrigorban kezdtem el dolgozni. A vállalat gyümölcs-zöldség felvásárlásával, raktározásával, minőségi ellenőrzésével és nagykereskedelmi terjesztésével foglalkozott. A gyermekgondozási szabadság után az alistáli vetőmagtisztító állomás laboratóriumának vezetője lettem, majd a technológiai részleget vezettem, amely a tisztítást, csávázást végezte. Mindig aktív voltam a közösségi munkában, így mindkét vállalatnál részt vettem a szakszervezet munkájában, majd később a járási szakszervezet mezőgazdasági részlegének az elnöke lettem.  Ekkortájt távúton, a családom támogatásával elvégeztem az egyetemet is, a növénytermesztési szakot.  Az egyetem elvégzése után a parasztszövetség járási titkára lettem. A parasztszövetségnek nevezték a szövetkezeti parasztság szövetségét, ez hasonlatos volt a későbbi kamarákhoz, de természetesen ide csak a járás 42 szövetkezete tömörült. A rendszerváltás után, amikor nálunk is elkezdődött a mezőgazdaság átalakítása, létrejöttek a regionális Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kamarák, és én megpályáztam ennek a vezetői posztját.

A Parasztszövetség egy az egyben átment a kamarákba?

Nem, ők továbbra is fennmaradtak. A regionális kamarák közül viszont a Dunaszerdahelyi az elsők között alakult még 91 áprilisában, majd az országos kamara 92-ben, de a regionális kamaráknak önálló jogi státuszuk volt. Akkor még kötelező volt a mezőgazdászoknak a tagság, és az általuk befizetett tagsági illeték egy részét át kellett utalni az országos szervezetnek. Mindig pontosan utaltuk is, de éreztük, hogy tőlünk soha nem került be senki sem az országos vezetőségbe. És éreztük, hogy nem igazán jelennek meg az országos kamarában a déli régiók érdekei. Ez EU-csatlakozás után megszűnt a kötelező kamarai tagság, ez nálunk nem jelentett tömeges kilépést, a tagjaink maradtak. Az élelmiszeripari szereplők már előttünk öt évvel kiléptek, végül 2011-ben a mi tagságunk is úgy döntött, hogy külön kamarát alapítunk, amit a dunaszerdahelyi, a galántai és a rimaszombati gazdákkal meg is alapítottunk.

Mondjuk el, hogy ezek a járások a magyarlakta vidékek közé tartoznak, bár a tagjaik között szép számmal akadnak szlovákok is.

Akkor 86 taggal alakultunk, és jelenleg 287 rendes tagunk és 370 társult tagunk van, ide a kisebb gazdák tartoznak.

Hogy a kamara súlyát szemléltessük, Szlovákiában van 2,4 millió hektárnyi mezőgazdasági terület, ebből 480 ezer hektárt művelnek a gazdáink, de ezek az ország legproduktívabb szántói.

Az új kamarát mennyire fogadta el a szakma?

A megalakulásunk nem volt egyszerű, próbálta az országos kamara meggyőzni a tagjainkat, ígérgettek. Például, aznap amikor létrejöttünk, két órával később az országos kamara is közgyűlést tartott, megszüntették a regionális kamarák önálló jogi státuszát. Az első stádiumban sok ütközés volt a régi kamarával, a minisztérium sem akart nagyon partnerként kezelni minket. Az áttörést azt hiszem az hozta, amikor 2012 decemberében - ekkor még folyt a vita a Közös Agrárpolitikáról a 2014-2020-as időszakra - az élelmiszeripari kamarával csendes demonstrációt szerveztünk az EU pozsonyi képviselete előtt, azt kértük, hogy végre legyen egyforma a támogatás mértéke a régi és az újonnan csatlakozott országok között - mit megjegyzek, a mai napig nem sikerült elérni.

Akkor az akkori agrárminiszter is a demonstráció élére állt, a hóhullásban kávét, teát hozatott nekünk. Azóta jelen van a képviseletünk az egyes terméktanácsokban, a minisztérium döntéselőkészítő szerveiben.

A történet látványos, hiszen az alakuláskor sokan szükséges rossznak tartották a kamarai tagságot, most viszont láthatóan sikerül megjeleníteni a helyi gazdák érdekeit. Hogy ez mennyire így van, bizonyítja, hogy az utolsó két miniszter szűkebb tanácsadói közé is meghívták Önt, ami azt hiszem egyben a kamara, illetve az Ön szakmai elismerése is.

Tavaly szeptemberben Mičovsky miniszter úr alakított egy 19 tagú tanácsot. Sikerült őt lehozni a csallóközi zöldségtermelőkhöz. A járvány miatt a munka eléggé csikorgott, csak párszor tudtunk összejönni személyesen. Jó embernek tartom, de erdészként nem igazán tudott belesimulni a mezőgazdasági közegbe. Egyik fordulópontot a helyreállítási terv jelentette, ahol nem akart konfliktus vállalni a kormány többi részével, hogy az agrárium is bekerüljön a tervbe, pedig mondtuk, hogy hajlandóak vagyunk demonstrálni is mellette.

Az új miniszterrel, Vlčan úrral is már régebbi a kapcsolat, még államtitkárként találkoztunk, aki rögtön azt a kérdést tette fel nekem, hogy a magyarok miért nem jutottak be a palamentbe. Akkor csak azt tudtam mondani,

a gazdák olyanok, ha azt látják, hogy van három magyar párt, és mindegyikben vannak számukra szimpatikus jelöltek, és csak egyre adhatja le a voksát, akkor inkább el se megy szavazni. Ezért volt alacsony a részvétel, és sokan szavaztak a szlovák pártokra is.

Most viszont, a kinevezése után két héttel, sikerült elhozni a közgyűlésünkre, és mielőtt eljött volna a miniszter, felhívott és felkért, hogy legyek tagja az öttagú szakmai bizottságának. Szimpatikus volt, mert a közgyűlésen is egy hosszú köszöntést akart mondani magyarul, amit persze aztán lerövidítettünk neki.

Vele hogy folyik a munka?

Láthatóan mindent szeretne a tanácsadóival megbeszélni, és nem szeretné, ha a vita a sajtóban folyna.

Kéthetente találkozunk, de sokszor kapunk délután valami anyagot, amit reggelre véleményezni kell. Most főleg a nemzeti stratégiai terv van terítéken, illetve a kifizető ügynökség körüli problémák, ami égető kérdés, és látom, hogy a miniszternek is nagyon fontos.

Együttműködnek a magyar Agrárminisztériummal is, ennek talán leglátványosabb eleme a falugazdász hálózat elindítása…

A minisztériummal való kapcsolatunk lassan fejlődött ki, kiállításokon, rendezvényeken találkoztunk, majd elindult egyfajta állandó párbeszéd, kikérték a véleményünket a szlovák agráriumról. A bizalmat ki kellett érdemelni.

A magyar agrárminisztériummal a kapcsolat nagyon intenzív lett, most már harmadik éve szervezzük Felvidéken a falugazdász mozgalmat.

Fiatal agrárszakembereket vonunk be, akiktől megköveteljük a munkát.

Azt szeretném, hogy ezek a fiatalok, ez a hálózat akkor is életképes legyen, ha esetleg nem jönne Magyarországról a támogatás.

Mint szaktanácsadók, tudjanak érvényesülni ezen a területen, a gazdák ismerjék meg őket, érezzék, hogy segítségükre lehetnek, akár a térinformatikai rendszerek használatában vagy a pályázatoknál. A másik feladat, hogy a határ menti régiókban mindig is meg volt a kapcsolat a mezőgazdasági vállalatok között, ez a mostani időszakban a járvány miatti határlezárások során nehézségekbe ütközött, például az aratás körüli kölcsönös segítésnél, de sikerült ezt is megoldani a kormányok szintjén.

A magyar ember mindig bizalmasabb azokkal, akikkel az anyanyelvén tud értekezni, könnyebben alakít ki barátságokat. Ilyen szempontból, hogy elválaszt minket a határ, az egyáltalán nem jelenti azt, hogy ne tudnánk összmunkát, együttműködéseket kialakítani.

Ha rangsorolni kellene, miben látja jelenleg az agrárium legnagyobb problémáit? Az első három mi lenne?

A stratégiai tervbe kerüljön be, ki az aktív mezőgazdász, fejleszteni kellene azokat az ágazatokat, amelyek elsorvadásra voltak ítélve, mondjuk a speciális növénytermesztés, zöldség-gyümölcs, állattenyésztés. Harmadszor, és nem utolsósorban, nagyobb teret kellene adni a fiataloknak, segíteni a generációváltást, de ide tartozna az is, hogy a Szlovák Földalap pozitívabban bírálja el a fiatalok bérlemény iránti kérvényeit.

És a személyes célok?

Magam politikai funkciót soha nem vállaltam, pedig volt felkérés elég. Nincsenek politikai ambícióim, vállalkozásom, ehhez értek, felvállalni a mezőgazdászok érdekeit, közöttük közvetíteni, egyeztetni, megtalálni a kompromisszumot a kicsik és nagyok, közepesek érdekei között. Most voltak választások a kamarában, és ezt a választási időszakot szeretném kitölteni, amiben továbbra is számítok a családom segítségére.

Ehhez kívánunk jó egészséget…