Nem szánt, nem permetez – mégis sikeres - Nagyinterjú Pém Bálinttal
A mák apró, sokaságot jelképező magvai miatt a népi hiedelemvilágban gyakran kapcsolódott a bőséghez, a szerencséhez, a jó terméshez. A küszöbön álló karácsonyi időszak egyik fontos étke a mákos bejgli, de – ha túlrugaszkodunk az étkezés materiális vetületein – az éjféli misére is ezt kell a zsebünkben vinni, hogy a Luca székéről meglátott boszorkányok ne érjenek utol bennünket. Bár a mák mai ára mellett nem hiszem, hogy sokan szórnák két kézzel az apró szemeket az üldöző boszorkányok elé. Aki gyakran süt, biztosan találkozott már a Pemak márkával. A pati cég azonban nemcsak étkezési mákot forgalmaz, hanem mákolajat, kozmetikai termékeket, és újabban pálinkát is készít mákból. Az 500 hektáron biogazdálkodást folytató cégbirodalom vezetőjével, Pém Bálinttal beszélgettünk.
Nemzedékünkből kevesen választották a mezőgazdasági pályát. Te hogy kerültél a szántóföldre?
A statisztikai adatok szerint ma Szlovákiában alig ötvenezren dolgoznak a mezőgazdaságban. Én is városi vagyok, Komáromban születettem, a családom is ott élt, a szüleim pedagógusok voltak. Azonban a nagyszüleim pati családi házához tartozó, mintegy harmincáras telken a szüleim, jövedelemkiegészítésként háztáji gazdálkodást folytattak. Ekkor még létezett a felvásárlói rendszer, és a terményeknek stabil piaca volt. Az út másik oldalán volt egy szintén körülbelül harmincáras barackos. A kettő együtt szép mellékjövedelmet biztosított a családnak.
Te is bekapcsolódtál a mezőgazdasági munkálatokba?
Már gyerekként olvasgattam az elérhető mezőgazdasági szakirodalmat, könyveket, folyóiratokat, és a saját parcellámon úgy gazdálkodtam, ahogy ott olvastam. A szüleim támogattak ebben. Megszerettem a mezőgazdaságot, és amikor családi körben a pályaválasztásról beszélgettünk, számomra nem volt kérdés, hogy ezen a pályán képzelem el a jövőmet. Így a Nyitrai Mezőgazdasági Egyetemre adtam be a jelentkezésemet, menedzsment szakra.
De nem maradtál meg az elméletnél, már az egyetemi tanulmányaid idején gazdálkodni kezdtél.
Ennek részben családi okai voltak. A családunk a rendszerváltást követően visszaigényelte az erőszakos szövetkezetesítés során a nagyszüleimtől elvett földterületeket. Ez összesen 48 hektárt tett ki. Azonban édesanyám és három testvére is pedagógus volt, és a házastársaik is pedagógusok voltak. Nálunk zajlottak a családi egyeztetések arról, a visszakapott rossz, vas számba menő eszközökkel hogyan műveljék a családi földeket. Azonban a család ezen generációjának már nem volt, nem lehetett kapcsolata a földdel, hiányzott a szakértelem, így kellett valaki, aki a kezébe veszi, és összefogja a termelést.
Eleinte zöldségkertészettel próbálkoztál. Miért?
A Csallóköz, illetve a tágabb régió mindig is élen járt a primőr termékek előállítása terén. Térségünkben sokan termeltek korai burgonyát, paprikát, paradicsomot, fokhagymát, karfiolt... Gyermekkoromban is láttam, hogy ezt jó áron lehet értékesíteni. Az egyetemen megismertem a későbbi feleségemet, Janát, aki a családom mellett szintén támogatott a terveimben, és 15 hektáron kezdtünk zöldséget termelni. Párom, a szüleim, a testvéreim, és jómagam, dolgozóinkkal együtt jó két évre a rabja lett a kertészetnek. Elsős és másodikos koromban a nyitrai iskolapad és a kertészet között ingáztam. Aztán, kezdő agrár közgazdászként megpróbáltam kiszámolni, hogy megéri-e ez a munka. És az jött ki, hogy nem. Csehszlovákia felbomlott, ezzel a cseh piacot elveszítettük, megszűnt a felvásárlói rendszer is az addig ismert formájában.
Miből lehetett választani?
12-13 féle növényt termesztettünk. Az egyik lehetséges út az lett volna, hogy ráállunk egy bizonyos faj termesztésére, az ahhoz való gépesítéssel, raktárral és mindennel, ami szükséges. Ez óriási beruházást igényelt volna, amire akkor nem volt pénzünk. A kertészetben a termelőn ott van a nyomáskényszer, hogy amit megtermelt, azt azonnal értékesítse is. Amit az ember frissen nem ad el, abból nincs bevétel. Így abba az irányba indultunk, hogy raktározható, eltartható terményeket termesszünk, ahol nincs ez a kényszer. A szemes termények rentábilis termeléséhez azonban a meglevő, 50 hektárnyi földünk kevés volt, így folyamatosan igyekeztünk újabb földterületeket bérelni vagy vásárolni.
A szemes termények után hogyan került a fókuszba a mák?
A régióban szinte mindenki gabonaféléket termelt, ami az eladhatóságra is hatással volt. A specializált növénytermesztésben jobbak voltak a megtérülési lehetőségek. Kezdetben még előre lekötöttük a termést, de még így is kifizetődőbb volt, mint a gabona.
Ekkor született meg a mákot jelző márkanevetek, cégetek?
Nem, eleinte magángazdaként (SHR – a szerk. megj.), az akkoriban művelt 150 hektárnyi területünk egy részén kezdtem mákot termeszteni. A cég később alakult, hogy vertikálisan is tudjunk bővülni.
Merthogy ma már nemcsak áruljátok a mákot, hanem teljes termékpalettát „húztatok” fel rá.
Eleinte magát a mákot árultuk, később igyekeztünk minél több további részterületet saját kézben tartani. Ez egyébként nemcsak számunkra fontos, hanem a régiónkban tevékenykedő kisebb termelők számára is fontos lenne, hogy a termeléstől a feldolgozáson át az értékesítésig mindent saját hatáskörben tartson, mert egyrészt így kevésbé van kitéve a felvásárlóknak, másrészt ellenállóbb a rajta kívüli, piaci ármozgásokkal szemben. Eleinte a csomagolást kezdtük el magunk végezni, majd, az évek során kialakult a termékpalettánk, mely a folyamatos bővülés állapotában van.
Mi minden kapható a mák termékcsaládban?
Az étkezési mák mellett az egyik fő élelmiszertermékünk a hidegen sajtolt mákolaj. A tisztításnál klasszikus, száraz tisztítási módszereket alkalmazunk, eközben intenzív levegőelszívással dolgozunk, ami a betakarításkor keletkezett maradék morfinport is elszívja. Büszkék vagyunk rá, hogy olyan fajtáink vannak, és olyan tisztítási módszereket alkalmazunk, hogy az általunk kínált mák morfintartalma a legalacsonyabbak közé tartozik a világon. Kozmetikai vonalon különböző mákszappanjaink készülnek. Ez semmilyen vegyszert vagy adalékanyagot nem tartalmaz, gyakorlatilag a mákolaj van szappanosítva, így az érzékeny bőrűek is tudják használni. A natúr kozmetikumok irányába terjeszkedünk. Egyelőre egy nappali és egy éjjeli krémünk van. Ezek légmentes csomagolásúak, így nem kell hozzá tartósító anyag, ez is követi a gazdálkodásunkat átható ökológiai szemléletet. De vannak a klasszikus mák mellett kék és fehér mákból készült, mindenmentes tallérjaink, csokoládébevonattal vagy anélkül, bonbon, most palackozták a mákpálinkánkat, de bort is készítettünk már. Az édesszájúakat céloztuk meg a mákos krémmézünkkel, amelyhez a mézet egy helyi termelő biztosítja. Legutóbb a karvai termelői piacon pedig mákos ízesítésű mangalicakolbásszal kísérleteztünk, ami elsőre furcsának hangozhat, de a két kilónyi kísérleti mennyiségből két kis darabot tudtam hazahozni, a többi elfogyott.
Ezt az interjút nagyon sokáig egyeztettük, mivel az őszi betakarítási munkálatokban tevőlegesen is részt vállalsz. Végzed az adminisztratív teendőket, tárgyalsz, értékesítesz, pályázatokat írsz. Mindezek mellett a nagyon idő- és munkaigényes termékfejlesztés hova fér be?
Ennyi minden előállításához mekkora területen vetettél mákot?
Tavaly 52 hektáron vetettem biomákot, hét hektárról sikerült betakarítani. Előtte 70 hektáron vetettem, amiből 45-ről tudtunk betakarítani. Az már egy sikeres év volt. Sajnos, a biogazdálkodásban a mák, az egy lutri.
Miért?
Két fő, eddig megoldatlan akadály, a gyökérormányos nevű apró bogár és a korai gyomkonkurencia miatt .
Miért döntöttetek a biogazdálkodás mellett?
Tehát egyre kevesebb embernek kellett megtermelni egyre több ember élelmét, ami magával hozta az iparszerű megoldásokat. Ez egy nagyon szerteágazó téma, amit hosszasan lehetne boncolgatni. Ez a fajta szemlélet monokultúrás termelést, és az ennek fenntarthatóságához, működőképességéhez szükséges intenzív növényvédelmet kíván meg. Azonban az így termelt növényeknek lehet, hogy növekszik a mennyisége, a beltartalmi értékei viszont csökkennek. Korábban, hagyományos gazdálkodóként én is elképzelhetetlennek tartottam, hogy növényvédő szerek, műtrágya nélkül gazdálkodjak. Ekkor kaptam egy megkeresést nagy mennyiségű, biogazdálkodásból származó, egyben gluténmentes kukoricára. Ez a Pemak megalapítása után volt, három évvel. Elkezdtem keresni, és nemhogy a környéken, az országban sem találtam olyant, aki nagy mennyiségben, folyamatosan tudott volna szállítani a partneremnek, így külföldről vásárolták az alapanyagot. Ekkor hoztuk létre az N. I. O. Kft.-t, hogy a termelés egész vertikumát felügyeljük. Ez egyébként egy szójáték is, mert amit mi termesztünk, azt „enni jó”.
Hol, hogyan tanultad ki a biogazdálkodást?
Ahhoz, hogy a bio minősítést megkapd, van egy hároméves átállási időszak, amikor már nem használhatsz vegyszereket, de még nem használhatod a bio minősítést sem. Az átállási időszakot megelőzően, illetve annak során, kapcsolataimon keresztül, számos szlovákiai, magyarországi és külföldi biogazdával tárgyaltam, tanultam tőlük, igyekeztem ellesni a technikákat, az egyes modelleket, azt, hogy mi vált be nekik. Formális képzésen nem vettem részt. Ez egyébként folyamatos tanulást igényel.
Hogyan zajlott az átállás a gluténmentes termelésre?
A kombájnt belülről teljesen kitisztítani szinte irreális feladat. Van, aki vállalkozik rá, de ez sem biztosít százszázalékos gluténmentességet. Ez persze nem is elvárás, a norma nem nulla, van egy kis határérték. Azt mondtam, miért tegyük ki magunkat ilyen kockázatnak, ha ezt el lehet kerülni egy gluténmentes vetésforgóval. Így elhagytam a rozst, a búzát és az árpát, és kialakítottam egy, főként pillangós növényeken alapuló vetésforgót. Természetesen ezek az erőfeszítések mit sem érnek, ha a végén a gluténmentes terményünket gluténes raktárban volnánk kénytelenek tárolni. Ennek a megoldásán dolgoztunk éppen, amikor kiírásra került a Baross-pályázat, és az ott elnyert forrásokkal sikerült egy gluténmentes raktárat kialakítani. Ezeket a tapasztalatainkat szeretnénk közösen kamatoztatni az együttműködésre nyitott és az ökológiai gazdálkodás iránt érdeklődő gazdatársakkal.
Tudom, hogy ez minimum egy egyetemi kurzus anyaga, de amellett, hogy a végén egészséges élelmiszer kerül ki, melyek az ökológiai szemléletű gazdálkodás egyéb előnyei?
Sok ökogazda szánt, mi eleve úgy álltunk neki, hogy nem fogunk szántani, nincs is ekénk. Igyekszünk odafigyelni a talajunkra, és a felső rétegbe koncentrálni a szerves anyagokat, mert ott a legintenzívebb a talajélet. Miért bolygassuk? Nem gyomirtózunk, a gyomra nem ellenségként, hanem olyan barátként próbálunk tekinteni, amely megmutatja, ha problémák vannak a talajjal. A talajra úgy tekintek, mint egy óriási élő közösségre, amely előhívja azokat a gyomokat, amelyek megmutatják a talaj helyzetét. Nekem ez egy ökológiai tábla térkép. Ha nagyobb a biodiverzitás, és nem fújom le a táblát rovarirtóval, akkor megjelennek mindenféle apró rovarok, és az őket elfogyasztó nagyobb rovarok, rágcsálók és a madarak is. A mi tábláink felett sok a madár, és a pók is. Az énekesmadarak mellett visszajön a fürj, a fácán, és az őket fogyasztó ragadozó madarak is. Visszatérnek a nyulak, és más vadak, így lassan sikerülhet visszaállítanunk a környezetünk biológiai egyensúlyát.
Mezőgazdasági menedzser, több mezőgazdasági vállalkozás tulajdonosa. A Selye János Gimnáziumban érettségizett, majd a Nyitrai Szlovák Mezőgazdasági Egyetemen szerzett diplomát 2001-ben. Feleségével és két gyermekével a komáromi járásbeli Paton él. A munkája a hobbija, emellett mezőgazdasági közösségeket szervez.
Megjelent a Magyar7 2025/48.számában.
