Nem baj, ha az alma íztelen, csak szép legyen?
A DennikN készített egy interjút Bruno Jakubeccel, aki a Zólyomi Műszaki Egyetem Ökológiai és környezetvédelmi tanszékén dolgozik. Fő területe a gyümölcsészet, és együttműködik Szlovákia régi alma- és körtefajtái atlaszának kidolgozásában. Portálunk már többször foglalkozott a magyar Tündérkert mozgalommal, amely hasonló kezdeményezés a régi Kárpát-medencei gyümölcsfajták megmentésére.
Bruno Jakubec szerint is, a modern almafajták inkább uniformizáltak, míg a régi fajták óriási mennyiségű íz variánssal bírnak. Igaz, elismeri, hogy
a szupermarketek almáinak ízét jelentősen befolyásolja az, hogy az eltarthatóság érdekében jóval az érés előtt leszedik.
Mikor az üzletben megvesszük a Golden Delicious almát általában zöld, pedig akkor tekinthető érettnek, amikor már besárgul, sőt enyhe pír is található rajta, és akkor tudja bemutatni az igazi ízeit.
Jakubec bevallja a beszélgetés kezdetén, hogy neki leginkább a Gravensteini alma ízlik (egy triploid fanyar ízű almafajta, amely a 17. században vagy korábban keletkezett), amelyet legutóbb a Polonyini térségében evett, ahol szintén a régi almafajtákat térképezték. A fajtáról elmondja, hogy nincs sok belőle Szlovákiában, de mindenütt fellelhető.
A bolti alma és az út mellett letépett alma összehasonlításáról kihangsúlyozza, hogy a bolti almát jóval az érés előtt szedik, sőt az is meglehet, hogy a boltban egy éves tárolt almát veszünk, sok lehetőség van manapság a modern hűtőházakban. Aki próbálta már, megtapasztalhatta, hogy milyen ízkülönbség van a zöld és a beérett sárga Golden Delicious között. Édes, és lédús, ahol már a cukrok kifejlődtek. Az út menti almafákról elmondja, hogy bár manapság a benzin már ólommentes, de azért egyéb anyagokkal, főleg nehéz fémekkel szennyezettek lehetnek. Viszont kiemeli, hogy már sok gyümölcstermesztő tér át az integrált vagy ökológiai gazdálkodásra, mert nem akar annyi drága vegyszert használni.
Hogy melyik az egészséges kérdésre Jakubec elmondja, hogy egy modern gyümölcsösben az almát akár 15-20-szor is permetezik.
Bemutat egy angol példát 2016-ból, amikor is az év folyamán 17 gombaölővel, 5 növekedési regulátorral, négy rovarölővel és két gyomirtóval végeztek kezelést.
Így például egy harmadosztályú út mellől nem félne felhasználni az almát, persze nem enni, hanem inkább feldolgozni ,például mustnak. De a legegészségesebb, ha rábukkanunk elhagyatott gyümölcsösökre, már pedig ilyenből van elég az országban. De a háztáji is egy jó megoldás, már akiben megbízunk, és természetesen a biogazdaságok.
Jakubec szerint
a szupermarketekben kapható szlovák almák ugyanolyan nagytermelőktől (Szlovákiában van belőlük 4-5) származnak, ugyanannyit permetezik, mintha Spanyolországból hozták volna, csupán a szállítás miatt kisebb az ökológiai lábnyoma.
Elmondja, hogy van termelő, aki korlátlanul használja a permetszereket, és a másik, aki semmilyen módon nem avatkozik be. És az is igaz, hogy ódzkodunk a biotermelőktől, mert az a közvélekedés, hogy a biotermelő az, aki többet és éjjel permetez. Van benne valami, hogy többet, mert célirányosan, valamilyen kártevő ellen, rövidebb hatású szerekkel, nem pedig szélesspekturmú szerekkel, ezért jobban óvja a környezetet. Az éjjeli permetezést pedig az indokolja, hogy sok engedélyezett szer instabil az UV-sugárzásra. Sajnos az átlagos fogyasztónak esélye sincs megtudni, hogy az adott alma mivel is volt permetezve.
Jakubec kitér a jelenleg nagy tömegben kapható fajtákra is.
Az elmúlt évek sikerfajtája a Golden Delicious visszahúzódóban van, helyét modern fajták veszik át, mit a Fuji, Gala, Rubinola, Braeburn, amelyek már rezisztensek a legfőbb kórokozókkal szemben. De még megemlíti a Pinovát, Jonagoldot, Jonagoredet, illetve az új üdvöskét, az Evelinát, ami licencvédett.
Azaz a nemesítő adhat jogot a termesztésére, persze nem mindenkinek. Így a termelő számára ez érdekes, hiszen nem mindenki termelheti ezt a modern fajtát, amit még marketingeszközökkel is támogatnak.
Jakubec kitér a nemesítésre, ami egy egész életet igénylő feladat, hiszen
általában 10 ezer magoncból, ha keletkezik 3-4 fajta.
A régi fajták kialakulásáról persze keveset tudunk, egyszer csak valaki felfedezte.
A Golden Delicious is úgy keletkezett, hogy egy Nyugat-Virgíniai almatermesztőt az unokahúga figyelmeztette, hogy a felújításra váró almásban az egyik fa igen jó ízű gyümölcsöt ad. Meghagyták, majd húsz év múlva megmutatták egy almaszaporítónak, aki megkóstolta, majd megvette a fát. Bezárta a fát egy vaskalickába, levette róla az oltórügyeket, majd megsemmisítette a fát. Így az értékes gének már új tulajdonoshoz kerültek.
De a Granny Smithsnek is hasonló a története. Az ausztráliai Smith nagymama, özvegy lett, és a gazdaság elkezdett csúszni lefele a lejtőn. Volt egy fája az udvarán, amelynek nagyon savanyú és kemény volt a termése, de egyszer eltette a pincébe, ahol februárra beérett és nagyon ízessé vált. Így elkezdte árusítani az almát, szaporítani a fajtát. Soha nem adta el magát a fajta jogait más nemesítőknek. A fogpasztareklámokból ismert gyönyörű zöldalma, a Granny Smiths, de ez csak Dél-Szlovákiában teremne meg a hosszú vegetációs ideje miatt.
A saját maga által tenyésztett fajták közül a Mijavai csíkos almát nevezi meg, amelynek nem visszakövethető az eredete. A gyümölcse nagyméretű, savanykásan édes, fűszeres. A régi fajták gyakran fűszeresebbek, mert a modern fajtákat már, mint asztali fajtaként nemesítik, amelyekkel szemben kívánalom, hogy édesek és lédúsak legyenek. Jakubec szerint nem rosszak, csak nagyon leszűkítik a fajta diverzitást. Mellette a korai szedés, és a fogyasztó lassan megszokja, hogy a bolti alma (paradicsom, eper, stbt) az szép, csak íztelen. És az, aki ehhez szokott hozzá, azok számára a régi fajták ízvilága az első pillanatokban akár kellemetlen is lehet. Zavaró lehet a savanyú vagy a fűszeres íz. Sok közülük ilyenkor novemberben még nem is fogyasztható, hiszen szükségük van pár hónapos utóérésre.
Jakubec ezután ad némi termesztési bemutatót, és ajánl pár fajtát, bár kétségtelen mi felvidéki magyarok ezen a téren a Tündérkertekkel jobban el vagyunk kényeztetve.
