Miért a Földalapot hizlalja a közbirtokosság?

A közbirtokosság a régmúltba visszanyúló közösségi tulajdonforma, ahol a közös birtokon a faluközösség a megfelelő szabályok szerint szervezte az erdőélés, rétélés éves menetét, a szőlőhegyek rendjét, hogy ne legyen túllegeltetés vagy a fenntarthatónál nagyobb fakitermelés.

Az általam vezetett Debrődön 2015-ben még a Földalap kezelésében volt a közbirtokosság tulajdonrészének többsége, azaz a tulajdonok java részén nem történt meg a hagyatékolás.

Mostanra ez az arány kissé javult, de a Földalap még mindig valamivel 40% feletti tulajdonhányadot kezel. Hangsúlyozom, hogy kezel, mert ez többségében nem a szlovák állam tulajdona, hanem olyan telekrészekről van szó, amelyeknek a tulajdonosa meghalt, és valamilyen okból még nem került át a tulajdonrész az örökösre.

Bár a Földalap állandó kimutatásokat kér a saját kezelésben levő tulajdonrészről, egyetlen közbirtokosságnak sincs arra kapacitása, hogy ezt naprakészen kövesse, hiszen nem kapunk automatikus jelzést a kataszteri hivataltól. Az alapszabályzatunk szerint a tulajdonosnak kellene kötelezően jelentenie a változásokat.

A tulajdonrészek után azért érdeklődnek ilyen intenzitással, mert egyre keményebben igénylik a tulajdonrészek utáni járadékot.

Tulajdonképpen nem nagy pénzek ezek, hektáronként 30-40 euró. Ám hogy mi lesz a közbirtokosság után befizetett járadék sorsa, azt nem tudni. Félő, hogy ezeket a jövedelmeket nem tartalékolják három évig, tehát addig, amíg az új tulajdonos is jogot formálhatna rájuk.

A Földalap az idei költségvetésében 100 ezer euróval több járadék beszedését irányozta elő a közbirtokosságoktól.

Ezt a költségvetést érdemes komolyabban megvizsgálni. Elöljáróban el kell mondani, hogy a Földalap 445 ezer hektárt kezel, ebben vannak állami és ismeretlen tulajdonú földek. Persze nemcsak a bérbeadásokkal foglalkozik, a 22 területi irodában dolgozó több mint 315 alkalmazottjának kellene megoldania többek közt a tulajdonok visszaszolgáltatását és a parcellacseréket is.

A Földalap 2020-as költségvetés bevételi oldalán 27,2 millió eurót találunk, ami tíz százalékkal kevesebb, mint az előző évi.

A „vállalkozói tevékenységből”, azaz a bérbeadásokból 14,5 millió származik. Ide tartozik a közbirtokosságok 100 ezer eurója is. Szükségük van rá, mert a bérleményekből 20 ezer eurónyi csökkenéssel számolnak. A bevétel 45 százalékát, azaz 12,3 millió eurót az ingatlanok eladásából várják. Az eladások aránya is sokat mond, ahogyan az is, hogy 130 ezer eurót terveznek különböző illetékek, illetve büntetések beszedéséből.

A kiadási oldalon 21,2 millió eurót találunk, vagyis 2019-hez mérten 617 310 eurót szeretnének spórolni. Ebben az az érdekes, hogy ha már a bevételek 10 százalékkal csökkentek, akkor a folyó kiadásokat (18,9 millió euró) is tíz százalékkal módosították – csakhogy ezt megemelték.

Ebben benne van a bérek és járulékok 17,46%-os emelése (8,3 millió). A szolgáltatások és az „áruk” tételsor szintén emelkedik 9%-kal, 6,7 millióra. A folyó kiadásoknál még átutalnak 1,5 milliót a mezőgazdasági minisztériumnak a rohamosan zajló parcellarendezésre, 1,3 milliót a kataszteri hivatalnak, illetve 700 ezret szánnak a különböző restitúciós igények rendezésére.

A kiadásoknál láthatóan jól megszaladt a ceruza, de nem baj, mert a bevételi oldalt azzal mentik, hogy a tőkejellegű beruházásokat lecsökkentették a tavalyi 48 százalékára, 2,2 millió euróra, amiből természetesen nem maradhat ki félmillió IT-technikára, illetve 640 ezer euró a pozsonyi irodájuk felújításának befejezésére.

A költségvetést látva visszaköszönnek azok a vélemények, amelyek a Földalapot egy korrupcióval terhelt vízfejnek tartják, ahol éveken keresztül érdekes parcellacserék folytak, például egy hegyi faluban levő telket ki lehetett cserélni egy városira, akár több száz kilométert leküzdve, vagy egy kültelket beltelekre. 

Ebből a szempontból is jogos a kérdés, hogy a vidék kis közbirtokosságainak miért is kellene hozzájárulniuk a sokszor csak öncélú hivatal fenntartásához, amikor ezt az összeget az elszegényedő régiók fejlesztésére is lehetne fordítani?

A debrődi közbirtokosság eddig semmit sem folyósított a Földalapnak, mert tavaly nem osztottunk jutalékot. A közbirtokosság úgy döntött, hogy bennhagyja a hasznot, és a szükséges dolgokra fordítja. (Ilyen esetben, ha a közbirtokosság beruház, nem kell fizetnie a Földalapnak.) Amivel persze nem biztos, hogy minden tag egyetért, hiszen néhányuknak az évi tíz euró is sokat jelent. Persze a közbirtokosságnak sem arról kellene szólnia, hogy évenként összejönnek a tagok a közgyűlésre, megesznek egy szarvasgulyást, és felveszik a két-három eurójukat. A változáshoz viszont komoly átalakításokra lenne szükség.

A közbirtokosság előtt is ott a lehetőség, hogy számos mezőgazdasági, erdészeti vagy környezetvédelmi pályázatokon induljon, ehhez azonban mozgástérre, saját forrásra lenne szüksége. A jelenlegi rendszer – azaz vagy elköltjük a hasznot, vagy szétosztjuk járadékként – nem erről szól.

Főleg úgy nem, hogy a közbirtokosság hasznának jelentős része egy olyan állami alapba folyik, amely csak kezeli a tulajdont, és ahonnan egyértelműen nem a községük, a saját közösségük céljaira fordítják. Ez a pénz hiányzik ahhoz, hogy valóban működőképes vállalkozássá alakíthassuk a közbirtokosságot.

Miért ne fordulhatna elő, hogy a közbirtokosságok, akár az önkormányzattal együttműködésben vállalatot, szociális vállalatokat alapítanának? Maguk művelnék a tulajdont, maguk igényelnék az állami támogatásokat, így jóval magasabb bevételt képeznének, mint az egyszerű bérbeadással.

Egy szociális vállalat nagyon fontos szerepet játszhatna a helyi foglalkoztatásban is, főleg ezekben a válságos időkben. Olyan embereket tudna foglalkoztatni, akik más munkakörben nehezen tudnak elhelyezkedni. A bérbeadás hosszú távon sem fenntartható megoldás, hiszen a bérlő is a legtöbbet akarja kivenni a területből, az erdőből, így a közös tulajdon gyorsan veszít az értékéből.

Nehézkes a döntés a közbirtokosságon belül is, ráadásul a Földalap túl nagy beleszólási jogot kapott a napi ügyekbe.

A közbirtokosság fenntartásának így túl sok értelme nincs. Valós vállalkozássá kellene átalakítani, hogy a profittermelés mellett helyi, környezetvédelmi vagy akár szociális problémák megoldását is felvállalhatná.

Ennek pedig komoly szerepe lehetne a szegényebb régiók fejlesztésében, ami az elfogadott új kormányprogram egyik prioritása. Mindezt nem lehet úgy elkezdeni, hogy a Földalap azonnal feléli a közbirtokosságok jövedelmének akár a felét, úgy, hogy nem is tulajdonosa, csak kezelője a közösségünkből eltávozottak vagyonának.

Azt hiszem, az egykori öregek is a falujukat gazdagították volna a közbirtokossági részükkel, nem pedig olyan hivatal fenntartását támogatnák, amely minden esetben állami vagy „felsőbb” szempontok alapján dönt.

A szerző Gergely Papp Adrianna, Debrőd polgármestere.

Megjelent a Magyar7 hetilap 202/20. számában.