2025. november 12., 14:00

Lassan újra „benépesülnek” a száj- és körömfájás miatt „elárvult” farmok

Október 31-ével Szlovákiát ismét száj- és körömfájásmentes országgá nyilvánította a Nemzetközi Állategészségügyi Szervezet (WOAH). Több mint fél év telt el azóta, hogy tavasszal több, elsősorban csallóközi szarvasmarhafarmon is észlelték ezt a rendkívül súlyos fertőző betegséget. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, az érintett telepek minden tőlük telhetőt megtettek a vírus likvidálása érdekében és az utóbbi hetekben ismét elkezdtek „benépesülni”.

Fotó: pixabay.com/hu

„Ha hat hónapon belül nem bukkan fel újra a vírus, akkor az azt jelenti, hogy már eltűnt, elpusztult, a terület tisztának tekinthető. Az érintett telepek ezalatt a fél év alatt elvégezték a szükséges fertőtlenítéseket és felújításokat, majd később fogékony állatokat vittek a területre, hogy ha a vírus valahol esetleg megbújt volna, megfertőződjenek.

Sehol sem történt újabb fertőzés, vagyis biztonságosak a farmok, megkezdődhetett az állomány újratelepítése. Első körben növendék állatokat vásárolnak a farmok, már csak azért is, mert ezek a betegségekre fogékonyabbak, másrészt viszont kisebb értéket képviselnek, mint egy felnőtt állat. Egy tehén gazdasági értéke jóval magasabb, mint egy üszőé”

– mondja el megkeresésünkre Csicsai Gábor állatorvos, aki a száj- és körömfájásjárvány idején maga is rendszeresen tesztelte az állatokat, részt vett a védekezésben.

Nehéz napok krónikája

2025. április 2., 18:23

Nem árt, ha a tehenek előtt néha kalapot emelünk - mondja a volt agrárügyi államtitkár – PODCAST

Csicsai Gábor egykori szakpolitikust, praktizáló állatorvost kérdeztük a rettegett száj- és körömfájásról.

A járvánnyal sújtott telepek zöme nagyüzemi üzemmódban működik, vagyis tejtermelésre van berendezkedve és ezt szeretnék folytatni a jövőben is. Szerencsére a piacon üszőket, vemhes üszőket is lehet vásárolni, vagyis viszonylag rövid időn belül vissza tudnak állni teljes kapacitásra, tudjuk meg tőle. Elmondja azt is, hogy a megszületett borjúk csupán egy-két napig maradnak az anyjuk mellett, hogy a számukra rendkívül fontos föcstejet, ami emberi fogyasztásra alkalmatlan, megkapják, aztán külön, tápszeren nevelik őket. A tehenet pedig elkezdik fejni.

A tehén valóságos mini tejüzem

A nagyüzemi tehenészetek biznisz alapon működnek, vagyis a cél, hogy a tehén minél több tejet adjon és csak addig „használják”, míg elég produktív, utána kikerül a tenyészetből. Egy tehén évente egyszer ellik, egy évben tíz hónapot tejel. Húsz literen „indít”, ami felfuthat 30-40, esetleg 50 literre is. Miközben ellés után kilencven napon belül – inszeminációval – újra vemhessé teszik. Leegyszerűsítve úgy fogalmazhatunk, hogy a tehén egy kis tejüzem, szervezete egyszerűen arra van beállítva, hogy tejet termeljen. Akár annak árán is, hogy ebbe belefogy, mert még a zsírból is tejet produkál”

– meséli.

Azt is hozzáteszi, a tehén társas lény, egész más, mint a sertés vagy a csirke. Leginkább 100-200 fős csordában érzi jól magát, ahol vannak vezér tehenek és az állatok valamilyen formában kötődnek egymáshoz.

Örvendetes, hogy Szlovákiában azért még akadnak néhányan, akik extenzív módon, legeltetéssel, a természethez közeli módon nevelnek szarvarvasmarhát, ami más európai országokban is működik és ez lenne szerintem a jövő zenéje. A mezőgazdaság nem szólhat csak az üzletről, fontos a haszonállatok jóléte, de az is, hogy a gazda ebből megéljen. Az állam azonban nem segít abban, hogy valakik kisebb farmokat hozzanak létre és fenntartható módon próbáljanak marhát tartani. A tehenészetben manapság már nincsenek kistermelők, nem is beszélve arról, hogy kevés a haszonállatokhoz értő szakember”

– világít rá a mezőgazdaság egyik égető problémájára. Megemlíti, hogy annak idején, amikor erőnek erejével létrehozták a mezőgazdasági szövetkezeteket, olyan emberek dolgoztak ott, akik tapasztaltak voltak az állattenyésztésben. Az évtizedek során azonban lassan elfogytak ezek az emberek. Akiknek a trágyaszag és a napi fizikai munka az állatokkal nem derogált.

Követendő példának Magyarországot említi, ahol prioritásként kezelik a mezőgazdaságot, megbecsülik a magyar gazdát. Szlovákiában viszont egyetlen olyan párt sem akad, amelyik erre fókuszálna.

Tanulhatnánk a múltból

Zseniálisnak nevezi a régi közös legeltetést, ami a falvakra jellemző volt. Minden családban akadt egy-két tehén, egy-egy településen akár négyszáz is összejött, s ez már „elbírt” egy pásztort. Napközben a pásztor vigyázott az állatokra a legelőn, este pedig az otthoni istállóban szemes takarmánnyal megetették és megfejték a jószágot. A gazda ilyenkor szemrevételezte, lecsutakolta az állatot. Sokkal többet és jobban törődtek velük, mint manapság.

Csicsai Gábor szerint már maga az a szóösszetétel, hogy agrobiznisz összeegyeztethetetlen azzal, amiről a mezőgazdaságnak szólnia kellene. Manapság a haszonállatokat kizsigerelik, régen a falusi házaknál még értéket képviseltek, amire vigyázni kellett, fűzi hozzá.

Visszatérve a száj- és körömfájásra, úgy véli, nagyon fontos lenne „kinyomozni”, hogyan került a vírus magyar-szlovák határra.

Már csak azért is, hogy a konspirációs elméleteknek elejét vegyük. Bejuthatott akár élelmiszerrel is, hiszen vannak olyan országok, ahol a száj- és körömfájás el van terjedve a kis állományokban. Ahogy itt a járványt kezelték, azért még a szocialista érában is menesztették volna a tárcavezetőt és a főállatorvost. Érthetetlen, hogy a határokat például miért nem zárták le azonnal a betegség megjelenése után. A farmok több hektáros területeit sem fertőtlenítették, csak az utakat és a gépjárműveket. Sokszor hoztak átgondolatlan döntéseket”

– teszi hozzá, mintegy zárásként.

Megosztás

Címkék