2026. március 1., 08:16

Kire számíthatnak a borosgazdák az amerikai kabóca elleni harcban? - VIDEÓVAL

A felvidéki borosgazdák folytatják a küzdelmet az aranyszínű sárgaság ellen. A dél-szlovákiai járások nagy része karanténban van, és egyelőre az ottani szőlészek-borászok számára még nem tudni, mit hoz a 2026-as esztendő. Pereszlényi Csabát, a Felvidéki Falugazdász Hálózat borászatokért felelős falugazdászát kérdeztük arról, segített-e a szokásosnál keményebb, fagyos január az amerikai kabóca elleni védekezésben, milyen stratégiát választottak a szőlőtermesztők, számíthatnak-e anyagi támogatásra a betegség elleni küzdelemben.

Fotó: Pereszlényi Csaba archívma

„Az aranyszínű sárgaság terjedésében szerepet játszó amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) tojás alakban telel a kétéves vesszők kérge alatt. Az átlagos −8 és −12 °C közötti téli hideg önmagában nem okoz jelentős tojásmortalitást.

A mostani tél ezért várhatóan csak korlátozott mértékben befolyásolta a kabócaállomány nagyságát. A populáció alakulását nemcsak az abszolút minimum-hőmérséklet, hanem a hideg tartóssága, a mikroklimatikus viszonyok és a fagy-olvadás ciklusok száma is meghatározza”

– tudjuk meg tőle.

Pereszlényi Csaba tavaly ősszel egy riportfilmet is készített a helyzetről, hiszen sok borász igencsak komolyan vette a „kabócaveszélyt” és egységes fellépésre van szükség.

Vannak borászok és szőlészek, akik beleálltak ebbe a harcba, de vannak, akik egyelőre még mindig kivárnak, vagy hanyagságból vagy számításból, esetleg tehetetlenségből. Ez alatt azt értem, hogy egyszerűen nincs anyagi fedezetük arra, hogy mondjuk, egy 5 vagy 10 hektáros szőlőterületen likvidálják a beteg tőkéket, mert ennek költségei vannak. S nem is kevés.

Az egész folyamatot a Központi Mezőgazdasági Ellenőrző és Kutató Intézet (ÚKSÚP) felügyeli. Az aranyszínű sárgaság zárlati (karantén) betegségnek minősül, ezért amennyiben a termesztő a szőlőültetvényben gyanús tüneteket észlel, bejelentési kötelezettsége van. A hatóság helyszíni ellenőrzést végez, mintát vesz a gyanús tőkékről, és laboratóriumi vizsgálattal igazolja vagy kizárja a fertőzést. Pozitív eredmény esetén a hatóság kijelöli a fertőzött területet, valamint az előírt kiterjedésű pufferzónát, és meghatározza a kötelező növény-egészségügyi intézkedéseket. Az intézkedések elsődlegesen a fertőzött tőkék kötelező eltávolítására, valamint a vektor elleni védekezésre irányulnak” – fűzi hozzá a falugazdász.

A karantén egyben forgalmi és szaporítóanyag-mozgatási korlátozásokat is jelenthet: a szőlő szaporítóanyagának, oltványainak vagy egyes esetekben a növényi részeknek mozgatása csak meghatározott feltételekkel engedélyezett.

Fontos hangsúlyozni, hogy a karantén növényegészségügyi kategória. A fertőzött területről származó szőlő és bor – megfelelő növényvédelmi intézkedések mellett – élelmiszer-biztonsági szempontból nem veszélyes, mivel a fitoplazma kizárólag növényi kórokozó.

Egységben az erő

Hogy fest most a szőlősgazdák helyzete? Hányan vannak érintve?

Ezt nagyon nehéz megmondani, tulajdonképpen minden szőlősgazda érintett, aki a déli régióban tevékenykedik, ugyanis most már az ország nagy részén kimutatták a betegséget. Modor és Bazin régiója nincs még említve e téren, de szerintem ebben az évben oda is elér a betegség. Ami biztos, az egész Érsekújvári, az egész Komáromi járás, a Lévai járás, a Nagykürtösi járás (Ipolynyék és környéke) karanténban van, és Bodrogköz is veszélyeztetve van, mert a hozzá közeli Szobránci járásban már felütötte fejét a betegség”

– sorolja az érintett területeket.

Pereszlényi Csaba elmondja azt is, nincs gazda, aki vígan és dalolva vágná ki akár több tízéves szőlőtőkéit. Sőt sokan még meg is könnyezik ezt az áldatlan helyzetet. Akinek az anyagi lehetőségei megengedik, van megfelelő pénztartaléka és kapacitása, az foglalkozik vele, próbálja oldani. De olyanokra is tud példát mondani, akiknek sem anyagi tartalékuk, sem pedig kapacitásuk nincs a beteg tőkék likvidálására, a benőtt, elhanyagolt szőlősök kitakarítására. Ez főként a nagyobb területekre érvényes.

Fotó: Pereszlényi Csaba archívma

Egy hektár szőlőültetvény felszámolásának költsége – a tőkék kivágásával, eltávolításával, a támrendszer bontásával és a terület rendezésével együtt – jellemzően 5–6 ezer euró körül alakulhat. A karanténzónában speciális szabályok érvényesek, amik alapján az újratelepítés feltételeit a hatóság egyedi döntésben határozza meg, ami a gyakorlatban legalább 2 évet jelent.”

Mi lesz, ha a karanténintézkedések nem hozzák meg a hozzájuk fűzött reményeket és a kabóca továbbra is élni és virulni, terjedni fog?

Nehéz ezt megmondani, még nagyon sok kérdésre nem tudjuk a választ, de az biztos, hogyha az amerikai kabóca állományát nem tudjuk jelentős mértékben gyéríteni akkor, nagy valószínűséggel jóval kevesebb szőlőterületünk lesz az országban. A fertőzött szőlőtőkéket teljes egészében, gyökerestül kell eltávolítani, nem elegendő a felszíni részek levágása. Az aranyszínű sárgaságot okozó fitoplazma a növény gyökerében is jelen van, így a tőke visszavágása nem szünteti meg a fertőzést, a kihajtó sarjak továbbra is fertőzési forrást jelenthetnek. Egy idősebb, akár 40 éves tőke kiterjedt gyökérzettel rendelkezik, amely jelentős talajmélységet is elérhet. A teljes eltávolítás ezért technikailag komoly feladat.

Ez főként a hobbiborászok számára lesz kihívás, akik nem rendelkeznek komolyabb technikával és manuálisan, vagyis ásóval, fejszével próbálják elvégezni ezt a feladatot. A cél, hogy a tőkét és a főgyökérzetet úgy távolítsák el, hogy ne maradjon életképes, kihajtásra képes gyökér- vagy tőkerész a talajban”

– magyarázza.

Hozzáteszi: ezt követően még azt is figyelni kell, nehogy új hajtások jelenjenek meg a régi tőkék helyén. Azokat is ki kell irtani. A gazdák most falakat, akadályokat látnak maguk előtt, miközben ennek a kiterjedt problémának a kezeléséhez hathatós állami támogatásra lenne szükség. A szőlőből élők önerőből nem győzik. Az újratelepítés sem olcsó mulatság. Az elültetett szőlővenyige – rengeteg munka árán – négy év múlva fordul termőre. Tehát négy évig kéne segíteni a gazdát, hogy túléljen.

Vegyünk példát a franciáktól és az olaszoktól!

A falugazdász elmondja azt is, a nagy fitoplazmafertőzésen a legnagyobb bortermelők, a franciák és az olaszok már túl vannak. Mind a mai napig jelen van náluk a betegség, de „berendezkedtek” rá és megtanultak vele együtt élni. Nekünk is meg kellene tennünk azokat a lépéseket, amiket a franciák meg az olaszok már megléptek.

Ők könnyebb helyzetben vannak, ott nincsenek olyan elhagyatott szőlős területek, mint például itt, nálunk. Ezek gyakorlatilag ellehetetlenítik a védekezést, annak hatékonyságát. Hogyha például egy ilyen „dzsungeles” terület van egy gyönyörűen rendben tartott szőlőskert mellett, akkor a gazda megfeszülhet, fejre állhat és ketyeghet, akkor sem fogja tudni a kabócát kiszorítani a területéről, mert ha ki is szorítja, az oda berepül, ott meghúzza magát, és amikor a rovarirtó szerek hatása elmúlik, akkor újra „akcióba” lép. Az említett francia és olasz borrégiókban az állam kötelezi a szőlősgazdákat, vagy a terület tulajdonosait, hogy tartsák rendben szőlőskertjeiket. Ha ezt nem teszik, akkor büntetést szab ki a földtulajdonosnak és ha ennek ellenére sem történik változás, akkor egy megfelelő akciócsoport vagy egy megfelelő cég, ami erre szakosodott, végzi el ezt a feladatot, majd kiállítja róla a számlát.”

Fotó: Pereszlényi Csaba archívma

Nálunk államilag nincs erre jogszabály, a községeknek is szűkös a hatáskörük. Legfeljebb csak noszogathatják a hanyag gazdákat, szőlőtermesztőket. Hatályban van egy olyan általános érvényű rendelet is, miszerint a község területén lévő kerteknek olyan állapotban kell lenniük, hogy azok ne veszélyeztessék a szomszédnak az egészséges kertjét, de ez a községek belterületére vonatkozik.

Pereszlényi Csaba úgy látja, a borászok gyakorlatilag magukra vannak hagyva ebben a történetben. Igaz, hogy számos fórum, borászkonferencia volt tavaly és már idén is az érintett régiókban és országos szinten is, de valahogy ez még mindig kevés ahhoz, hogy akár a borászoknál, vagy a köztudatban az ingerküszöböt elérjük és valami történjen. Különben hazai bor nélkül maradunk évekre.

A tét az, hogy a kultúránk egy nagyon fontos része megmarad-e vagy sem. Sokan nem lennének a borászok helyében, az biztos. Száz éve volt utoljára ilyen helyzet. Akkor azt filoxéravésznek hívták, és gyakorlatilag Európában a szőlőterületek 85 százalékára kihatott. Egy biztos, most fog megmutatkozni, hogy a permetezés elég hatásos-e. Közös fellépésre van szükség és megfelelően gyorsan kell reagálni, mert az amerikai kabóca itt van, szaporodik és tönkre teheti több évtized kemény munkáját, borászatok végét jelentheti”

– zárja a borászatokért felelős falugazdász.

Megosztás

Címkék