Hova kerül az ukrán gabona?
Az orosz–ukrán háború gazdasági következményei nem csupán a két érintett országban jelentősek, hanem Európa nagyobb részében is. Térségünkben az ukrán gabona piaci betörése váltott ki nagyobb ellenállást.
Az Európai Unió júniusban szeptember közepéig hosszabbította meg az Ukrajnából származó mezőgazdasági termékek – a búza, kukorica, repcemag és napraforgómag – behozatalára vonatkozó korlátozást. Ez a határidő pénteken járt le, amikor is megtudtuk, az Európai Bizottság nem hosszabbítja meg az ukrán gabonára vonatkozó behozatali tilalmat, az intézkedések péntek éjfélkor hatályukat vesztik. A brüsszeli testület most arra a következtetésre jutott, hogy a május óta bevezetett intézkedéseknek köszönhetően az Ukrajnával határos öt tagállamban "megszűntek a piaci torzulások".
A pénteki sajtóközlemény szerint Kijev beleegyezett abba, hogy hatékony intézkedéseket vezet be az EU-ba irányuló gabona- és egyéb élelmiszerexport ellenőrzésére, miután szeptember 15-én az ideiglenes intézkedések érvényüket vesztik. Ezek között olyan szabályozási lépések is lesznek, amelyek visszafogják a gabonakínálat megugrását, például egy e célt szolgáló exportengedélyezési rendszer.
A döntés kapcsán Magyarország, Lengyelország és Szlovákia is jelezte, meghosszabbítják az ukrán gabona importjára vonatkozó tilalmat az év végéig.
Ahogy korábban Gulyás Gergely, miniszterelnökséget vezető miniszter kijelentette, „az nem nevezhető európai szolidaritásnak, hogy kizárólag az Ukrajnával határos országok mezőgazdaságát teszik tönkre".
A háború miatt ellehetetlenült Ukrajna tengeri szállítási lehetősége, ezért Európa szolidaritási folyosót hozott létre az ukrán gabona kivitelére. Ennek eredménye az lett, hogy a háborút megelőzően mindössze évi 40-50 ezer tonna ukrán gabona és olajos növény érkezett a térségünkbe, 2022-ben ez már elérte a 2,5 millió tonnát, 2023-ban pedig havi 250 ezer tonnára nőtt a mennyiség.
A változás pedig lényegében azt jelentette, hogy kizárólag a szomszédos tagállamokat árasztották el az ukrán gabonával. Ezért döntött úgy Magyarország Bulgáriával, Lengyelországgal, Romániával és Szlovákiával közösen, hogy lezárja a határait az ukrán gabona előtt. Ezt követően az Európai Unióval folytatott tárgyalások során az Európai Bizottság is elismerte a kelet-közép-európai államok döntésének jogosságát, és lehetővé tette a központi uniós gabonaútvonalak felfüggesztését szeptember 15-ig.
Akkor a bizottság így értékelte a döntést: „Ezekre az intézkedésekre továbbra is korlátozott ideig van szükség, tekintettel az öt tagállamban tapasztalt kivételes körülményekre, a betakarítási szezon előtt kialakult súlyos, szűk logisztikai keresztmetszetekre és a gabonatárolási kapacitás korlátozottságára.”
Ez szokásos uniós nyelvezet, amelynek első sora után elmegy az ember kedve az olvasástól, mert a politikai kommunikáció klasszikus szólamait hallja vissza, miközben az esetleges korábbi rossz döntést még véletlenül sem akarják elismerni.
Az már a pénteki döntés előtt nyilvánvaló volt, hogy az érintett országok nem adják olyan könnyen magukat, s vélhetően nemzeti hatáskörben hozzák meg az ukrán gabona behozatalára vonatkozó korlátozó intézkedéseiket, ha már Brüsszelen keresztül nem megy. A magyar álláspont már hetek óta ismert volt, de a tilalom folytatása mellett a lengyelek is hangosan kiállnak.
Lengyelország nemzeti hatáskörben állítja le az ukrán búza, kukorica, repce és napraforgó behozatalát, amennyiben az Európai Unió nem hosszabbítja meg a behozatali tilalom szeptember 15-ig tartó határidejét – nyilatkozta múlt héten a lengyel agrártárca vezetője, Robert Telus. Többek közt ő is megerősítette, az öt uniós állam célja közös, s a lengyelek támogatják Janusz Wojciechowski uniós agrárügyi biztos követelését, hogy uniós eszközökkel támogassák a gabonatranzitot szolgáló szolidaritási folyosókat.
Szlovákia természetesen nem volt annyira aktív ezen a téren (sem), a kommunikáció idehaza sokkal óvatosabb, mint magyar vagy lengyel oldalon, de az uniós tiltás folytatását végül támogatták, ami jó hír a gazdák számára.
Tegyük hozzá, augusztus végén a Sme rodina erőteljesebb kiállásra szólította fel az agrártárcát az ukrán gabona kapcsán, mert az ország mezőgazdaságának a jövőjét alapvetően meghatározza, hogy hogyan viszonyul a kormány a gabonatilalom folytatásához.
Mindezek ellenére egyértelműen az látszik, hogy a pártok nem tartják jó kampánytémának a hazai mezőgazdaság húsbavágó problémáit, mert néhány héttel a választások előtt alig esik szó ezekről a kérdésekről. Ez nem túl jó hír a hazai gazdák számára, akik már kezdik megszokni, hogy az országban általában mellékvágányon kezelik a mezőgazdaságot, a vidék és a gazdák túlélését. Így van ez akkor is, amikor a hazai termékek szlovákiai üzletekben tapasztalható részarányáról van szó, amely évről évre alacsonyabb, de így van ez akkor is, amikor lényegi változásokat kellene eszközölni.
A gabonaimport tiltásának kérdésében eddig nagyon gyenge volt Szlovákia hangja, de legalább nem játszottuk az európai jófiú szerepét, mint annyi más kérdésben. Tegyük hozzá, az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete szerint a világ idei gabonatermése elérheti a 2021-es rekordmennyiséget. A búzatermés várhatóan 2,6 százalékkal elmarad majd a múlt évitől, 781,1 millió tonna lesz, amely így is a második legnagyobb mennyiség.
A szárazság miatt különösen Kanadában és az Európai Unióban csökkent a termés tavalyhoz viszonyítva, Kínában pedig a heves esőzések rontják a terméskilátást az ország több fontos búzatermő vidékén. Az eddig becsültnél több búzát takaríthatnak be ugyanakkor az Egyesült Államokban, Indiában és Ukrajnában.
Tehát a már sokat emlegetett Ukrajnában is, így nagy kérdés, mi lesz az ukrajnai búza sorsa, s milyen szerepet játszik majd ebben a nem csupán gazdasági, mezőgazdasági, hanem egyre inkább politikai kérdésben Szlovákia, amelynek csak megbízott kormánya van korlátozott jogkörökkel. A jelenlegi politikai harcok közepette pedig kérdéses, mikor lesz majd a választások után működőképes, s ami ennél is fontosabb, döntések meghozatalára képes kormánya, amely ki is tud állni az országban élők érdekeiért.
Megjelent a Magyar7 2023/37.számában.
