Hosszabb távú tervekre van szükség a mezőgazdaság területén is
Június 8-án tartják Szlovákiában az európai parlamenti választást, amelyen öt évre 15 szlovákiai EP-képviselőt választ a lakosság. Mégis mit kínálhat az unió a gyümölcstermesztőknek, s milyen nehézségekkel néznek szembe napjainkban. Erről Marcinkó Zoltánt, a Magyar Szövetség EP-jelöltjét, Béna község polgármesterét kérdeztük.
„Az EU-s csatlakozásunk 20 éve számos olyan kihívást hozott, amelyet 2004 májusában nem vártunk. Sajnos sok túlkapásról hallunk, olvasunk, gondoljunk csak a Green Deal-re, amelyet magunk is a bőrünkön érezhetünk, mert ugyan tudatosítjuk, túltermelés van az unióban, de ennek nem az a megoldása, hogy ellehetetlenítjük a gazdákat” – mondja el beszélgetésünk elején az önkormányzati politikus.
Polgármesterként azt is érzékeli, egy 600 lelkes községben mai árakon 6-8 millió euróba kerül a szennyvízhálózat kiépítése, s a magas kezdeti költségek ellenére ezek a rendszerek nem működtethetők még önfenntartó módon sem. Ezen a területen is vannak más megoldások, akár házi tisztító rendszerek, amelyet jó volna közösségi szinten is figyelembe venni.
Facsemeték termesztésével foglalkozik már több mint tíz éve, így saját vállalkozói gyakorlatából is tudja, ezen a kertészeti területen számos olyan feladat van, amelyet nem lehet gépiesíteni. Sok „élő munkát” igényelnek a fák, ami miatt egyre visszaszorulóban van a mezőgazdaság ezen ágazata, így a behozatal mértéke egyre növekszik, harmadik országokból is.
„Előállítási költségek szintjén nem vagyunk képesek velük versenyezni, de a minőség területén jobbat állítunk elő. Ezen ágazat sincs támogatva, jómagam az egy évtized alatt nem igényeltem EU-s forrásokat, még terület alapú támogatást sem, mert olyan alacsony összegűek és emellett hatalmas adminisztratív terhet jelentenek, hogy nem kifizetődő belevágni. Egyúttal hozzátenném, az egész terjesztés és eladás is a vállalkozó feladata, ami teljesen más képességeket igényel, mint a kerti munka. Eközben mindig két évvel előre kell gondolkodni, mire lesz igény a piacon.”
Állami szinten is hiányzik a szakmai segítség, mert a terület régóta nem kapott megfelelő figyelmet. A korábbi kutatóintézeteket leépítették, a hatóságtól sem kapnak megfelelő szakmai támogatást a termelők.
Ami az EU-s szabályozásokat illeti, a hatóanyagokat folyamatosan vonják ki a piacról, mert a cél a minél kevesebb vegyszerrel való termelés. „A faiskolai termelésnél ez szinte elképzelhetetlen, mert vegyszer nélkül nem garantálható a vírusmentesség, de az sem, hogy olyan szaporítóanyag kerül forgalomba, amely nem terjeszt el valamilyen invazív kártevőt. Aki biológiai növényvédelemmel csinálja, annak az esetében a szaporítóanyag minősége kétes lehet.”
A GMO-technológiák a gyümölcstermesztésben egyébként annyira nem jellemzőek, itt inkább a keresztezéssel, hibridizációval előállított új fajták a gyakoribbak, s így próbálják meg tovább vinni a rezisztenciát tartalmazó géneket, nem pedig géntechnológiával. „Azt már tudjuk, hogy a vegyi anyagok, permetszerek használatával milyen hatással vagyunk az emberek egészségére. Arról azonban még fogalmunk sincs, hogy a géntechnológiával módosított új növényfajok beépülése az emberi táplálékba milyen hatással lesz az egészségünkre. Ehhez még évtizedekre lesz szükség. A hatásuk pedig már bizonyosan érződik, hiszen az állati takarmánykeverékek többsége tartalmaz GMO növényeket.”
Ami a jövőt illeti, Marcinkó Zoltán szerint nekünk az önellátásra épülő nemzeti kvóták segítenének európai szinten, de ezek ugye szembe mennek az EU közös piacról szóló ideológiájával.
