Az önellátás, a magyar érdek és a piaci igény
A gazdasági élet csaknem minden szereplője, így a mezőgazdaság számára is kihívásokat hozott az elmúlt három év. A járvány jó volt arra, hogy tudatosult az emberekben, mennyire fontos az önellátás, a háború pedig a nemzetközi összefonódások veszélyes szintjére világított rá. A Martosi Szabadegyetem egyik fórumbeszélgetésén Nagy István magyar agrárminiszter ezeket a kihívásokat vette sorra a megoldási lehetőségekkel egyetemben.
A tárcavezető elsőként a magyar fejlesztési lehetőségeket érintette, s mint elmondta, az európai támogatások kapcsán a stratégiai tervnek mindig van egy nemzeti társfinanszírozása, amely minimálisan 17,5 százalék, maximálisan pedig 80 százalék lehet.
Ennek következtében az eddigieknél háromszor magasabb összeg, az elkövetkező hét évben összesen 5300 milliárd forint támogatást tudnak kifizetni a gazdáknak ahhoz, hogy fejlesszenek.
A helyzet viszont nem egyszerű, mert generációváltás megy végbe az ágazatban, miközben a nemzetközi verseny is egyre élesebb, az elvárások pedig átalakultak. Precíziós gazdálkodásra kell átállni, mert mind az állatjóléti előírások, mind a növényvédelmi szerek használata terén mások az elvárások, mint korábban.
Azt is látni kell, hogy a rendszerváltás után a privatizáció hatására a magyar mezőgazdaságot leginkább alapanyag-termelésre használták a külföldi befektetők, ez alacsony jövedelmezőséget jelentett. Ezért aztán hiába munkálták meg jól a magyar földet a gazdák a nemzetközi összehasonlítások alapján, a jövedelmi viszonyokat tekintve csak az EU-s átlag 53 százalékát érték el.
A miniszter szerint ezért is fontos a feldolgozóipar újraépítése, amelynek a nagyobb léptékű támogatás sokat segíthet. Azt ugyanis a Covid leplezetlenül megmutatta, mekkora veszélyeket rejt, ha az élelmiszer-önellátás nem biztosított, s ahogy Nagy István fogalmazott: ez nemzetbiztonsági kérdés is egyben.
A mezőgazdaságban is számos változást kell figyelembe venni. Az időjárás változása hatással van arra, hogy mit vagy hogyan tudunk megtermelni, de ugyanúgy nem szabad figyelmen kívül hagyni azokat a trendeket, amelyek a fogyasztók szintjén is megmutatkoznak. Többet utazunk, látunk és kipróbálunk új termékeket, ahogy a különféle allergiák vagy éppen betegségek miatt bizonyos alapanyagokból készült termékeket nem is fogyaszthatunk. Eközben ma már az sem jellemző, hogy a téli hónapokra felkészülünk burgonyával vagy almával, amely a ház hidegebb részében pihen. Sokkal jellemzőbb, hogy egy-egy darabot vagy kilót veszünk és ezekhez a változásokhoz az agrárszektornak is alkalmazkodnia kell, mert ugyan sokkal bonyolultabb folyamattá vált az eladás, egyúttal viszont az abban rejlő gazdasági haszon mértéke is növekedett.
A vásárlók életmódjából adódóan ma már a feldolgozott termékek iránt nő a kereslet. Ahogy Nagy István fogalmazott, a fiataloknak azt tanácsolja, nem kell megijedni attól, hogy a piacon már a nagy szereplők uralják a trendeket, mert folyamatosan van lehetőség a „berobbanásra”, ha valaki ki tudja elégíteni a rétegigényeket. Az élelmiszeripar ugyanis gyorsan változik, ebben pedig az tud eredményes lenni, aki reagálni képes a változó igényekre, s nem csak alapanyagot állít elő, mert annak felvásárlási ára elég szűkös jövedelmezőséget kínál.
– mutatta be egy példán keresztül a tárcavezető.
A folytatásban Nagy István kitért arra is, milyen módon változtatja meg a modern technika az állattenyésztést. Mint mondta, egy-egy baromfitelepen az automatizált folyamatok és a műszaki rendszerek segítségével 1,5 millió csirkét négy ember is el tud látni. Az ő munkájuk pedig leginkább a folyamatok elemzésében nyilvánul meg. Ez pedig nemcsak látványos fejlődés, hanem a költséghatékonyságra való törekvés is, amely az árversenyben jelentős előnyt hozhat.
Szerinte erről is szól a 21. század agráriuma, amelyet az idősebb generációknak nehéz elmagyarázni, hiszen más mindennapokhoz voltak szokva. Éppen ezért a kiút leginkább a piaci rések megtalálása, amely a kisebb gazdaságok számára lehetőséget teremt a nagyok mellett versenyben maradni.
A beszélgetés második felében szó esett az ukrán gabonaimport okozta problémáról. Az EU-s szabványoknak nem megfelelő termény alacsony ára óriási gondot okozott az Ukrajna közvetlen közelében elhelyezkedő országokban, mert olyan szintre csökkentette az árakat, hogy a hazai termelők saját árujukat nem tudták eladni.
Az árverseny azonban nem ugyanolyan feltételek mellett zajlott, hiszen az ukrán gabonának nem kellett megfelelnie azoknak a szigorú szabályoknak, amit az EU diktál, és amely megdrágítja a hazai gabonát.
Nagy István megjegyezte, ez a helyzet nem volt egyszerű a térség mezőgazdasági szakemberei számára sem, hiszen a lengyel, a szlovák, a román és a bolgár kollégájának is távoznia kellett posztjáról. Magyarország és Lengyelország megtiltotta az ukrajnai mezőgazdasági termékek behozatalát, amihez Szlovákia és Bulgária is csatlakozott, s végül elérték, hogy az Európai Bizottság 100 millió eurós csomagot biztosítson a gazdák kártérítésére, amelyből Magyarország mintegy 16 millió eurót kap.
Ez a miniszter szerint nem kompenzálja a károkat, de azt is látni kell, hogy az ukrán gabona Európába érkezése hatalmas üzlet az egyik oldalon, mert nem Afrikában értékesítik alacsonyabb áron, hanem meghatározta az európai piacot, ahol hagyományos termelők szorulhatnak ki a piacról. Arról nem is beszélve, hogy az ukrán gabona máshol hiányozni fog, jelentős gazdasági és társadalmi feszültséget okozva az afrikai kontinensen, amely újabb migránshullámot generálhat. A miniszter szerint az a megoldás, ha visszaáll a tengeri szállítás Afrika felé, és kollégáival ezen dolgoznak a nyár folyamán is.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2023/29. számában.
