Az aranyszínű sárgaság korunk filoxérája
Addig volt jó, amíg a szüreti mulatságokon csak azt énekelték, hogy „Sárgul már a kukoricaszár." Most viszont biblikus kultúrnövényünk, a szőlő sárgul. Hivatalosan egyelőre hat járásban, de lesz az több is. Az aranyszínű sárgaság könnyen az lehet szőleinknek a 21., mint a filoxéra volt a 19. században.
Vagy, hogy egy időben sajnálatosan közelebbi hasonlattal éljünk, az lehet a fitoplazma járvány a szőlősgazdáknak, ami a száj- és körömfájás-járvány volt az állattenyésztőknek. De míg ott az állam gyorsan és erélyesen lépett fel, addig itt bűnös tétovázást láthatunk. Az állam illetékes szervei, noha a szőlészek már hónapok óta kongatják a vészharangot, mintha arra várnának, hogy a kabócák majd elmennek máshova, és a probléma megoldódik magától. Nem fog.
"Fleviszonsz doré.” Mily elegánsan hangzik ez a francia szókapcsolat. Akár egy apátsági pincében évekig érlelt pezsgőt is hívhatnának így. De nem. A nemzetközi szakirodalomban gyakran a francia elnevezést használják, mert a betegséget először Franciaországban azonosították az 1950-es években. Ez egy karanténlistás fitoplazma-betegség: a kórokozó baktériumszerű, sejtfal nélküli organizmus a növény szállítónyalábjaiba kerülve gátolja a tápanyagáramlást.
A fertőzés tipikus tünetei közé tartozik az őszi, aranysárga elszíneződés, a levélszél begörbülése, a fürtök fejlődésének elmaradása és a termés aprózódása; a fertőzött tőke végül elpusztul vagy tartósan hozamtalanná válik. A mezőgazdasági gyakorlat az érintett tőkék gyors felderítésére és eltávolítására, valamint az amerikai szőlőkabóca gyérítésére épül. De ezzel a kettős stratégiával csak lassítani lehet a járvány terjedését.
A kórt az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) terjeszti, lárvái a tőkén fejlődnek, a fiatal imágók pedig a fertőzött egyedekről gyorsan átviszik a kórokozót az egészséges növényekre.
Ahol vizuálisan azonosították a betegséget, laboratóriumban is igazolni kell azt. A fertőzött tőkéket ki kell vágni, elégetni, a gyökeret is el kell távolítani. Törekedni kell a kabócapopuláció csökkentésére.
A kivágott ültetvények helyére legkevesebb két év múlva lehet szőlőt telepíteni. Ha a területre elrendelték a karantént, az intézkedések minimum 3 évig érvényben maradhatnak, és a karantén csak abban az esetben szűnik meg, ha 3 év alatt nem igazolódik újabb fertőzés. Karantén van érvényben például az Érsekújvári járásban.
Ez az elmélet, de Dél-Szlovákia-szerte szinte nincs olyan szőlőhegy, ahol ne lennének elhagyott parcellák. A tulajdonhoz való jog pedig az alkotmány által garantált. Jelenleg a hazai jogi környezet olyan, hogy ha pechünkre mintaszerűen gondozott szőlőnk mellett egy elhagyott szőlő van, nem permetezhetjük le, nem vághatjuk ki, voltaképpen a lábunkat se tehetjük be oda. Ahhoz, hogy központilag lehessen fellépni, jogszabály-változtatások sorára lenne szükség.
Hazai magyar borászatokat kérdeztünk arról, érinti-e őket a probléma, s ha igen, milyen mértékben. Látnak-e kiutat a jelenlegi helyzetből? Azért olvassák végig a cikket, de elöljáróban annyit javasolhatok, akinek van bora, mindenképp tegyen félre belőle…
Bauer Ildikó Fűrön gazdálkodik, a Fyrmonia Organic Winery tulajdonosa. – Nagyrészt saját szőlőt dolgozunk fel. Sajnos, a betegség a mi, relatíve új, 2019-es telepítésű szőlőnkben is megjelent – mondta.
A mintegy 10 ezer tőkéből eddig háromszázat kellett kivágni. A helyi Öreghegy többi szőlősgazdájával egyeztetve próbálják összehangolni a közös fellépést, hogy mentsék, ami menthető. A fűri gazdák is részt vettek a termelők Kürtön tartott „válságtanácskozásán", ám úgy látja, az állami szervek későn eszméltek. Az Érsekújvári járás egésze karanténban van, így a területen olyan növényvédő szerek alkalmazása is megengedett, amelyeké másutt nem.
– tette hozzá. Véleménye szerint a borászok egy része, saját forrásokból nem tudja az ültetvényt kivágni. Az ott maradó tőkék pedig tovább fertőznek.
– Ha az állam nem nyúl a zsebébe a hazai szőlőágazat megmentése érdekében, akkor nagyon nehéz dolgunk lesz – mondta.
A szintén a karanténzónában levő Érsekújvári járásban fekvő Muzslán, a Borvák Mária családi pincészete által kezelt ültetvényekben is felütötte a fejét a betegség.
– A fertőzött növényeket markolóval távolítják el. Ez tűnik a legjobb megoldásnak. Nehéz megmondani, hogy mi lesz ezután. Ahol megjelent a betegség, ott két évig biztosan semmi. Nagy kérdés, hogy mi lesz az elhagyott parcellákkal, amik tovább terjesztik a betegséget. Sajnos, a hivatalos szervek részéről is kevés az információ arról, hogy lesz-e újratelepítési támogatás, egyáltalán bármilyen segítség a termelőknek – mondta, hozzátéve, hogy sok idősebb és/vagy kisebb gazdálkodó nemhogy az újratelepítést, a kivágást sem tudja megoldani önerőből. Sajnos, olyan véleményekkel is találkozott már a szőlőhegyen, hogy minek dolgozzanak akár a kiirtással is, ha úgysem lesz belőle semmi.
– Ez végtelenül felelőtlen hozzáállás, mert most csak a közös fellépés segíthet – mondta. A helyzet egy olyan vetületére is felhívta a figyelmet, hogy a nagyobb, szövetkezeti szőlőkben még azt az 50-es, 60-as korosztályt alkalmazzák, aki még tudja ezt a munkát végezni, és hajlandó is rá. Ha kivágják a szőlőket, és ezek az emberek elmennek máshova dolgozni, pár év múlva nem fognak visszamenni az új telepítésű szőlőbe.
A bátorkeszi Dolník Attila szerint senkinek sincs biztonságban a szőlője, mert mindenhol jelen van a fertőzés. A komáromi járásbeli nagyközségben a közelmúltban több mint 120 helyi gazda részvételével fórumot is tartottak a betegség terjedéséről.
– Nem túlzás azt mondani, hogy olyan helyzet is kialakulhat, mint a 19. században, a filoxéra idején, amikor szinte egész Európában újra kellett telepíteni a szőlőültetvényeket. Bátorkeszin nem a nagy borászatok a jellemzőek, hanem a pártíz áron, legfeljebb fél hektáron, elaprózott parcellákon gazdálkodó kisebb, családi borászatok. Ha csoda nem történik, vagy nem tesz valamit a minisztérium, ezek mind eltűnnek – vázolja a sötét jövőt.
Bátorkeszin is sok az elhanyagolt parcella, s mint mondja a gazda, ha heten permeteznek, hárman pedig nem, a fertőzés itt marad.
– Sajnos, az önkormányzatok kezében semmilyen eszköz nincs, amivel az elhagyott parcellák tulajdonosait cselekvésre bírhatná – mondta. Bátorkeszin 250 hektár szőlő van, a hatékony védekezés érdekében ezt kellene egyidejűleg lefújni.
Szintén szkeptikus a kürti Kasnyik Gábor is, a Kasnyik Családi Borászat egyik tulajdonosa.
– mondta. Kasnyik Gábor, a helyi borászok önszerveződésének egyik motorja bírálta, hogy a Központi Mezőgazdasági Ellenőrző és Vizsgáló Intézet (ÚKSÚP), amelynek ez lenne a dolga, nem figyelmeztette előre a gazdákat, és nem nyújtott segítséget.
Kasnyik Gábor szerint a betegség pusztítása megállíthatatlan. Maradék optimizmusával a jövőbe tekint, de ott is vannak kérdőjelek.
– Ha lesz is újratelepítés – bár azt sem mindenki engedheti meg magának –, mi a garancia arra, hogy az oltvány fertőzésmentes? – vetette fel a nehezen megválaszolható kérdést.
Megjelent a Magyar7 2025/39.számában.
