A sávos termesztés lehet a kompromisszum a gazdák és a zöldek között?
Európa szerte éles viták zajlanak a mezőgazdasági termelésben ezidáig bevett gyakorlatok felülvizsgálata kapcsán. Termelők, érdekvédelmi szervezetei feszülnek egymásnak a zöld mozgalmakkal és egyes civil szervezetekkel. A kompromisszumkeresés jegyében holland és német agrárkutatók végeztek ígéretes kutatásokat a sávos termesztés alkalmazhatóságáról.
A göttingeni és a kieli egyetemek kísérlete a biodiverzitást vizsgálta, egyelőre azt állapították meg, hogy a sávosan bevetett szántókon, több mint 50 százalékkal több rovarfajt találtak, mint nagy a repce- vagy búzatáblákban. A kártevők számának csökkenése szintén pozitív hatás: a sávosan bevetett földeken a búzát feleannyi gabonatetű támadta meg, mint a nagytáblákon, valamint a repcebogárfertőzés is csökkent a sávos repceállományokban.
Mindazonáltal a sávos szántóföldek kialakítása vonzó és költséghatékony módszer a biológiai sokféleség növelésére a mezőgazdaságban és a gazdálkodó számára nem jár földterület veszteséggel – állítják a kutatók. Az előnyök a biogazdálkodásra való áttérés előnyeihez hasonlíthatók. Az ígéretes első eredmények miatt a vizsgálatokat folytatták, sőt bővítették is: 2019-ben három gazdálkodót vontak be, 2020-ban pedig már tizenkettőt.
A Wageningen Egyetem kutatói gazdálkodókkal együttműködve szintén sávos termesztésbe vontak be különböző növényfajokat.
A hollandok eddigi tapasztalatai azt mutatták, hogy a sávos művelésben a terméshozam megegyezik a monokultúrában termesztett növényekével, és a munkaerő-szükséglet sem növekedett. Ez az új termesztési módszer azonban több hasznos rovart, illetve madarat vonz, amelyek segítenek a károsítók elleni küzdelemben.
Dirk van Apeldoorn szerint, aki biodiverzitás témában kutat, és 2014 óta tanulmányozza a sávos művelési rendszert a gazdáknak látniuk kell a sávos művelést, hogy elhiggyék az előnyeit. 2020-ban több mint húsz gazda – fele ökológiai gazdálkodást folytat – kezdte meg a sávos művelést vagy bővítette annak a területét Hollandiában. A 6 méter szélességű sávok több rovart és pókot vonzzanak, köztük fürkészdarazsakat és zengőlegyeket is, melyek hatékonyak például a levéltetvek és a hernyók elleni küzdelemben.
A módszert alkalmazó gazdálkodók több madarat látnak a szántóföldön, még akkor is, ha az általuk termesztett növényeket általában nem látogatják madarak. A madarak elrejtik fiókáikat a gabonában, és táplálékot keresnek a káposztaállományban.
Az első nagyszabású sávos termesztéssel kapcsolatos kísérleteket 2014-ben állították be, miután megkezdődött az együttműködés Hollandia legnagyobb ökológiai szántóföldi termesztést folytató vállalkozásával (ERF BV). Kezdetben különböző burgonyafajtákat termesztettek egymás mellett, mert erre voltak alkalmasak a technikai feltételek. A következő évben pedig virággal és borsóval vegyesen vetettek be egyes sávokat.
A sávokat traktorokra felszerelt GPS-rendszer segítségével tervezik meg.
A GPS lejegyzi az egyes fajták pontos helyét, és ezt az információt használják a növények kezelése során, illetve más adminisztratív célokra.
A kutató szerint így a sávos termesztés nem igényel többlet munkaerő-ráfordítást,
a gazdák által fizetett szerződéses munkavállalók pedig ugyanazt a munkadíjat számítják fel a sávos termesztésű mezőgazdasági területeken, mint a monokultúrás szántóföldeken.
A kutatók a tesztparcellákon 3 méter széles sávokat alakítottak ki, a nagy mezőgazdasági gépek viszont gyakran 6 méter vagy még annál is szélesebb sávokban dolgoznak. Az első sikeres kísérleteket követően ezért 2017-ben az ERF BV földterületein összehasonlították a terméseredményeket különböző sávszélesség esetén. Arra jutottak, hogy
a 6 méter széles sávokban történő termesztés ugyanolyan hatékony, mint a 12 vagy 24 méteres sávokban.
Más tudósok tanulmányai azt mutatják, hogy
a nagyon keskeny, 1 méter széles sávok 25%-kal növelik a terméshozamot, mert a növények több fényhez jutnak és a talajélet is fokozottabb.
Szélesebb sávokban csak a szélső növények számára ilyen kedvezőek a feltételek, ebből adódik, hogy a termésátlag ugyanakkora, mint a monokultúrás termesztés során.
A sávos művelés előnye, hogy akár 6 méter széles sávok is gátolják a betegségek,
például a burgonya esetében gyakori fitoftóra terjedését, és rovarkártevők is ritkábban fordulnak elő. A 6 méter széles sávokban több rovarfaj látogatja a szomszédos sávokban termesztett két különböző növényt. A rovarokat számláló egyetemi hallgatók intenzív rovarforgalmat regisztráltak a sávok között, azok szélein pedig naponta több mint tíz futrinkát számoltak. A futrinka nappal a pillangós-füves társítással telepített sávban rejtőzik, éjjel pedig levéltetvekre és hernyókra vadászik.
Egyetlen szántóföldi kultúra termesztése növeli a növényvédelmi kockázatot, persze a szántóföld mérete is fontos. Egy 20 hektáros területet a zengőlégy – amelynek lárvái levéltetvekkel táplálkoznak – nem képes átjárni.
Ez nemcsak az ökológiai gazdálkodásban kedvező, hangsúlyozza Van Apeldoorn, hiszen mind kevesebb növényvédő szer áll rendelkezésre, egyebek közt a neonikotinoidok nem használhatók szántóföldi termesztésben. Ez utóbbiakat vetették be korábban a levéltetvek ellen cukorrépa-állományokban. A kutatás során ugyanakkor megfigyelték, hogy a levéltetvek száma jelentősen csökken, ha a terményt árpával társítják.
Van Apeldoorn a sávos művelést átmeneti technológiának tekinti, amelyben a termelők kénytelenek a monokultúrás termesztés gépeit, eszközeit, fajtáit alkalmazni. A kutató célja a „pixeles termesztés” jövőbeni alkalmazása, ahol egymásra kölcsönösen előnyös hatással lévő fajokat vetnek egymás mellé, és azokat csak éretten takarítják be. Ezeken a területeken persze nem az élelmiszertermelés az elsődleges szempont.
Társadalmilag is egyre inkább elfogadott azonban, hogy a gazdálkodásnak a változatos, állat- és növényfajban gazdag táj fenntartása is feladata, véli Van Apeldoorn. Talán ezért is növekszik az érdeklődés a sávos termesztés iránt. Hollandiában az állat- és növényfajok populációjának drasztikus csökkenése azt mutatja, hogy sürgősen ösztönözni kell a sokféleség megtartását, illetve növelését a vidéki területeken.
