A kabóca a sárgaság drónja
Pár hónapja az állatokat támadó száj- és körömfájás, napjainkban pedig a szőlőt pusztító aranyszínű sárgaság okoz károkat. Szerencsére ezek ritka betegségek, de most, hogy ténylegesen megjelentek a felvidéki gazdaságokban is, nemcsak a gazdák és a szakmabeliek, hanem a nagyközönség érdeklődését is felkeltik.
Az aranyszínű sárgaság néven elhíresült növénybetegségről szeretnénk a legfontosabb tudnivalókat összegezni, ezért fordultunk Korpás Andráshoz, a szó szerint messze földön ismert, köztársasági elnöki díjban is részesült szőlőnemesítőhöz és -termesztőhöz, illetve borászhoz, akihez eddig kellemesebb témák, a családi kísérleti szőlészetében termő új fajták megismerése, a szőlőtermesztés és borkészítés lehetőségeinek új irányai végett jártunk immár többször is.
Fűri otthonában fogad a Korpás család, jelen van ifjabb Korpás András is, aki ugyanott, a kertészet Oxfordjának nevezett csehországi Lednicén szerzett diplomát és doktorátust, akárcsak édesapja. Bekukkant a mindig mosolygó Mária asszony is, hogy finom süteményt hozzon a laikus újságíró számára megterhelőnek ígérkező beszélgetéshez, s aztán fel is teszem az egyszerűnek tűnő kérdést: mit kell tudnunk a szőlő aranyszínű sárgaságáról?
Korpás András nemcsak elismert szakember, de jó pedagógus is, így előbb egy lényeges természeti körülményre hívja fel a figyelmemet. Száraz volt a tél, kevés volt a csapadék, ezért a csökkenő altalajvíz és a felső vízrétegek közti összeköttetés megszakad. A növény nem tud elég vizet felvenni, csökken a növényben lezajló folyamatok intenzitása, amit úgy is mondhatunk, hogy a növény stresszes állapotba kerül, érzékenyebbé válik a külső behatásokra, illetve a stresszhatás gyengíti a szőlő vitalitását, élet- és ellenállóképességét, könnyebben támadja meg tehát bármilyen betegség. Természetesen nem ez okozza a szőlő aranyszínű sárgaságát, ez „csak” előkészíti azt, hogy a fitoplazma gyorsabban és könnyebben végezze pusztító munkáját a növénybe kerülve.
A fitoplazma említése után a fiú, András veszi át a szót, és elmondja, hogy egy sejtfal nélküli, baktériumszerű organizmusról van szó, amely a növényekbe kerülve gátolja a tápanyagáramlást. Ennek eredményeként jelenik meg a tipikus tünet, a levelek aranysárga, a kék bogyójú fajtáknál piros színe. A fitoplazmával fertőzött szőlőtőke végül elpusztul, vagy meddővé válik.
A folyamat egyébként évekig is eltarthat, vagyis a fertőzés Szlovákia délnyugati részén napjainkban tapasztalható tömeges jelentkezése vélhetően már négyéves folyamat eredménye. A fertőzés terjedése rendkívül intenzív, ha tehát az első évben egy fertőzött tőke van, a következő évben már tízet lehet találni, majd újabb év múlva százat, s a negyedik évben pedig ezret.
Ezért is lehetséges, amit a szakértők állítanak, hogy a növénybetegség már 2021-ben megjelent tájainkon, konkrétan az Érsekújvári járás területén, s bár tudomásuk szerint az illetékes hatóságok tudtak erről, országos szinten mégsem tettek semmilyen megelőző lépéseket.
Ifjabb Korpás András elmondja azt is, hogy a fitoplazma elleni elégséges ellenszer hiányában a fertőzés terjedését okozó, szabad szemmel alig látható rovar, az amerikai szőlőkabóca ellen kell fellépni, azaz, ha a kabóca állományt gyérítjük, alacsonyabb lehet a következő évben a fertőzött tőkék száma. Egyes források szerint a rovar már 2015-ben megjelent vidékünkön, s bár önerőből évente csak mintegy 200-300 métert tudna „haladni”, ám a szél ennél nagyságrendekkel nagyobb távolságra juttatja.
A sárgaság gyors terjedése mellett szól továbbá az is – teszi hozzá ifj. Korpás –, hogy a nálunk termelt szőlőfajták közül csak nagyon kevés rezisztens a sárgasággal szemben. Ilyen például a nálunk hivatalosan frissen bejegyzett, de az egész világon ismert francia Merlot, éppen ezért most ezt kellene telepíteni, mondta a szakember, holott a hivatalosan kihirdetett szőlőkarantén egyik előírása, hogy az adott területen három évig nem szabad semmilyen szőlőt telepíteni.
Az elkerülhetetlen kivágások után igencsak megritkul a hazai szőlőállomány, ahelyett, hogy ismét virágzó szőlészetek lennének – csak éppen egy másik fajtával. A most termelt vörös alapfajták közül ugyanis a nálunk elterjedt Kékfrankos például nagyon érzékeny a sárgaságra.
A karanténnak persze nem a szőlőtelepítés tiltása az egyedüli jellemzője – veszi át a szót idősebb Korpás András, és mindjárt mondja is, hogy a karanténidőszakban be lehet vetni olyan rovarirtószereket, amelyek használata egyébként nem engedélyezett. Ezzel kapcsolatban megjegyezte, ha a szőlőtermesztés megmaradt volna a hagyományos növényvédelemnél, akkor a molyok elleni 1. és 2. generációs évenkénti permetezéssel hatni lehetne a kabócára is.
A hagyományos védelem alatt beszélgetőpartnerünk azt érti, hogy nemcsak a gombakártevők, hanem a rovarkártevők ellen is hatékony permetezést kell folytatni. Azzal viszont, hogy a molyok kártékony jelenlétét immár elenyészőnek ítélték, illetve elkezdte térhódítását az organikus és bioszőlőtermesztés, amelyben tilos a konvencionális, vegyi alapú rovarölőszereket használni, ezek a permetezések elmaradtak.
Ezt Korpásék nem tartják kellően átgondolt lépésnek, hiszen, ha a biogazdaságokban dolgozók megbetegszenek, ők is használni fognak valamilyen orvosságot, azaz vegyi anyagot, s akkor miért ne tehetnének a szőlészetben is ugyanígy?
A vegyszeres védelem teljes kizárása helyett annak mértékét kellene betartani, különben ezek a szőlészetek is ugyanolyan gócpontokká válhatnak, mint például az elhagyott szőlőültetvények, hiszen egyikben sem alkalmaznak rovarirtószert, így aztán korlátlanul szaporodhat a kabóca is, vélik Korpásék. Vannak esetek, amikor az új megközelítések nem feltétlenül szolgálják az ügyet, s olykor úgy tűnik, mintha ennél a felfogásnál az lenne a cél, hogy ne használjunk semmit, a szőlő megterem magától is. Ifjabb Korpás András annyit tesz hozzá, hogy az édesapja által kívánatosnak tartott rovarirtók – mostani tudásunk szerint – ártalmatlanok és szabadon megvásárolhatók, nem úgy, mint az egykori, mára már betiltott foszfáttartalmúak. Idősebb Korpás András megkockáztatja a kijelentést, hogy ezeknek a szereknek a 2-3 évnyi használatával vissza tudnánk hozni a szőlőtermesztést a sárgaság előtti állapotába. Nem lennének új fertőzések, pótolni lehetne a hiányokat és új telepítéseket is lehetne végezni.
Az organikus szőlészetek részére készülnek már piretrin tartalmú szerek, amelyek fő hatóanyaga krizantém-kivonat, ezek azonban kevésbé hatásosak, szinte hetente permetezni kellene. A piretrinből továbbfejlesztett, ám inkább hagyományosnak nevezhető piretroid tartalmú szerrel egy évben legfeljebb kétszer-háromszor, jegyezte meg Korpás András hozzáfűzve, hogy ezért is lehetséges az, hogy az organikus szőlészet a hagyományosnál jóval drágább eljárás.
Alapvető probléma, hogy a szőlősárgaság nemcsak az adott év termését, hanem az egész tőkét tönkreteszi. Szlovákiában jelenleg körülbelül 8 ezer hektárnyi termő szőlőültetvény van. Ha betartják az előírt kivágásokat, akkor legfeljebb 2-3 ezer hektár marad, ami egyenlő az ágazat katasztrófájával, hiszen pár évtizede még országosan 30 ezer hektáron műveltek szőlőt.
A fitoplazma tehát olyan kárt tud okozni, mint a szőlőtermesztést alapjaiban megrázó és megváltoztató 19. századi filoxéra. A fitoplazma a fertőzőanyag, a fitoplazmát a szőlőtőkére pedig akárcsak egy biológiai drón, a kabóca juttatja.
Soraink írásakor egyre több délnyugat-szlovákiai járásban hirdették ki a karantént. Ifjabb Korpás András bízik benne, hogy a kabócák ellen is sikerül kifejleszteni olyan szert, mint ami a molyok esetében sikeres volt, és biológiaiferomonos alapon csökkenti a rovarok szaporodási esélyét. Visszafoghatja a kabóca-állomány növekedését a hideg tél is, és főleg a kiskertekben hatásos lehet az elszáradt kéreg alatti részen rejtőző kabócatojások eltávolítása.
Az aranyszínű sárgaság mutat bizonyos párhuzamokat a száj- és körömfájással, de vendéglátóim elismerik, hogy az állattenyésztők esetében nemcsak a fertőzött állományt, hanem az adott zónában lévő összes állatot le kellett ölni, ez a szőlőültetvények esetében nem fenyeget. Azt viszont elvárják, hogy kárt szenvedett szőlőtermesztő társaikat az állam kárpótolja, főleg, hogy olyan rendelkezéseket is tartalmaz a szőlőkarantén, mely szerint, ha egy ültetvény tőkéinek 20%-át megfertőzte a sárgaság, az egész ültetvényt ki kell vágni. Tény, hogy a szőlőtermesztés üzletpolitikai és társadalmi súlya összehasonlíthatatlan az állattenyésztéssel, mondta az állami díjas Korpás András, azt azonban sérelmezi, hogy a hatóság éveket késett az országos szintű óvintézkedésekkel. A szőlésztársadalom tehát joggal várja el a károk kompenzálását. Olvasóinknak pedig azt kívánja, hogy továbbra is kerüljön asztalukra hazai bor és csemegeszőlő!
Megjelent a Magyar7 2025/42. számában.
