Visszatérhet a Földre egy német műhold
A ROSAT - German ROentgen SATellite – a várakozások szerint szombaton vagy vasárnap lép be a légkörbe, bár a német űrszakemberek szélesebb belépési ablakot – október 21. és 25. közöttit – sugalltak.
Ezen műhold alig egy hónappal követi a NASA klímaszondáját (UARS), mely a Csendes-óceánban ért földet, szeptember második felében. A 2,4 tonnás röntgenobszervatórium a várakozások szerint széttöredezik, ahogy áthatol a földi atmoszférán, ám néhány nagyobb darab valószínűleg túléli a tüzes visszatérést. A német űrszakemberek szerint megközelítőleg 1,6 tonna törmelék – mely főleg mintegy 30 nagyobb üveg- és kerámiatöredékből áll – élheti túl a zuhanást, és érheti el a felszínt.
Jan Wörner, a német űrügynökség (DLR) vezetője szerint nem számítanak arra, hogy nagyobb alkatrészek túlélik az utat, kivéve a tükröt, az üveg és kerámiarészeket. „A visszatérés során rendszerint minden alkatrész elég, azonban az üveg és a kerámia túlélheti, nagyobb darabokban érhet földet.”
Egy a 2000-hez az esélye, hogy egy ROSAT-darab bárkit eltalál a Földön – állítják a DLR szakemberei. Ez kicsit nagyobb, mint az egy a 3200-hoz becsült esély az amerikai klímaszonda esetén. A német űrszakemberek aktívan követik a ROSAT műholdat, azonban pontosan jelenleg nem tudják megállapítani hol és mikor zuhannak le a beérkezést túlélt részek, erre csak két órával a becsapódás előtt lesz lehetőségük.
A ROSAT orbitális pályája az 53. északi szélességtől az 53. déliig terjed, mely a bolygó nagy részét lefedi. Ez azt jelenti, hogy a szonda töredékei Kanadától Dél-Amerikáig bárhova leeshetnek.
Az eredeti előrejelzések szerint a kiszolgált műhold novemberben ért volna földet, azonban a finomított becslések azt mutatják, hogy a hét vége felé tér haza. Wörner szerint a ROSAT-hoz hasonló műholdaknál külső körülményektől függenek a számítások. „Például a napszél és a légkör változásai módosíthatják a visszatérés időpontját.”
A ROSAT 1990 júniusában indult Németország, Amerika és Anglia közös vállalkozásaként. 1998-ban a szonda csillagvizsgáló készüléke meghibásodott, mely miatt fedélzeti kamerája közvetlenül a Napba nézett. Ez maradandóan károsította a műholdat, és a ROSAT-ot 1999 februárjában kivonták a szolgálatból. Az űrteleszkóp mintegy 110 ezer csillagot és szupernóvát térképezett fel. Emellett nevéhez fűződik azon meglepő felfedezés is, hogy az üstökösök is bocsátanak ki röntgensugarakat. Mivel a szonda nem rendelkezik hajtómű rendszerrel és nincs üzemanyag a fedélzeten, így kontrollálatlan visszatérésről van szó.
Szeptember 24-én a NASA UARS szatellitje esett vissza a Földre és zuhant a Csendes-óceánba. A német űrügynökség, a NASA-val és az amerikai légierővel együtt tanulmányozta a klímaszonda visszaérkezését, hogy felkészülhessen a ROSAT végső útjára.
Küldetése alatt a ROSAT megfigyeléseit 585 és 565 kilométeres magasságú elliptikus pályán végezte. Leállása óta a légköri ellenállás miatt veszített magasságából. 2011 júniusában csak 327 kilométeres magasságban járt. Mivel nem rendelkezik hajtóművel, nem lehetett ellenőrzött visszatérésre manőverezni 1999-ben.
Amikor a szonda megközelítőleg óránkénti 28 ezer kilométeres sebességgel belép az atmoszférába, darabjaira esik szét, és valószínűsíthető, hogy ebből 30 darab érheti el a felszínt. A legnagyobb egyedi darab valószínűleg a teleszkóp tükre lesz, mely hőrezisztens és 1,7 tonnát nyomhat.
