Végső búcsút vettek Tamás Ilonka nénitől
A 104 évesen elhunyt Tamás Ilonka néni már életében a felvidéki magyar közösség példaképévé vált. Szimbóluma lett a hazaszeretetnek, a hűségnek és a kitartásnak, hiszen Szlovákiában élve jogfosztott magyarként élete végéig kitartóan küzdött az igazságtalan döntés ellen. Élete, szívóssága, rendíthetetlen hite példa lehet mindnyájunk számára.
Dr. Tamás Aladárné Szűcs Ilona búcsúztatásán tiszteletét tette Semjén Zsolt, Magyarország nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettese, Czimbalmosné Molnár Éva, Magyarország pozsonyi nagykövete, Szesztay Ádám, Magyarország kassai főkonzulja, Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke, Menyhárt József, a Magyar Közösség Pártjának elnöke, valamint az MKP több tagja, úgy mint Berényi József, Duray Miklós, Auxt Ferenc, Cziprusz Zoltán. De jelen voltak az állampolgárságától megfosztott Ilonka néni jogfosztott társai közül is néhányan.
A szertartáson Kovácsné Tímár Ildikó a rimaszombati református gyülekezet lelkésze ismertette Tamás Aladárné hosszú életének állomásait; végsőkig tettre késznek nevezte az egykori tanítónőt. A lelkésznő hangoztatta, hogy földi hatalmak ugyan megfoszthatták szülőföldje állampolgárságától, a mennyei állampolgárságot azonban soha senki sem veheti el tőle.
Ezután Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes tolmácsolta Orbán Viktor levélben küldött részvétét, és együttérzését a családnak.
A magyar miniszterelnök egyebek mellett azt írta: a nemzet jövője a múltban és a kultúrában gyökeredzik, ezért mindazok, akik a műveltség alapjaira és hagyományai megismerésére tanítják gyermekeinket, a jövő építőköveit rakják le. Tamás Aladárné, sokak számára csak Ilonka néni ilyen kivételes magyar építő volt, ő nemcsak az ábécét tanította, hanem magyarságra, összetartozásra, a szülőföldhöz való hűségre nevelte diákjait.
Tudta és hirdette, csupán a közös gyökerek tarthatják meg a kisebbségbe szorultakat, ezért állt ki bátran a jogaikért is. Aligha felejthetjük, amikor a budapesti Kossuth-téren száz éves korában is irigylésre méltó szellemi frissességgel adott útmutatást Gyöngyösi István máig érvényes soraival: "nem nemes elme az, mely mindig változik, akármilyen szélen nádként ingadozik, ott tisztul az arany, hol a tűz lángozik, a rózsa is tövis között virágozik" - írta a miniszterelnök, aki őszinte együttérzését fejezte ki a családnak.
Semjén Zsolt kiemelte, hogy Ilonka néni immár a magyar történelemben van, kitörölhetetlenül, mostmár mint a nemzet tanító nénije. Majd beszéde végén a magyar kormány nevében megköszönte Ilonka néni munkásságát.
Nagy Ákos Róbert gömöri esperes a ravatalnál emlékeztetett, hogy Ilonka néni mindig felvállalta magyarságát és református vallását. "Küzdött és harcolt, de nem önmagáért, hanem az oly sokmindent elhordozott, a többségi nemzet által beolvasztásra ítélt felvidéki magyarságért".
Rimaszombat város nevében Šimko József polgármester búcsúzott az elhunyttól. Felidézte, hogy nagy megtiszteltetés volt számára, amikor 2012-ben ő is ott lehetett Budapesten, ahol Tamás Ilonka Áder János államfőtől elsőként vehette át a Magyar Becsület Rend kitüntetését. "Különösen nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy tavaly Polgármesteri díjjal tüntethettem ki a mi Ilonka néninket, s mindig különleges élmény volt vele személyesen is találkoznom" – tette hozzá Šimko József.
A Balog-völgy Magyar Becsület Renddel kitüntetett tanító nénijétől elköszöntek a pedagógusok is, nevükben Koós István nagybalogi nyugalmazott tanító, egykori kolléga mondott rövid, de szívhez szóló üzenetet.
A rimaszombati református gyülekezet tagjai a vasárnapi 10 órakor kezdődő istentisztelet alkalmával búcsúznak végleg az elhunyttól.
A szertartás végén az egybegyűltek közösen énekelték el a Szózatot, amelynek sorai Ilonka néni egész földi életére igazak: "Áldjon, vagy verjen sors keze, itt élned halnod kell."
