Varsóban százezrek ünnepelték a függetlenség napját

A függetlenség napját annak emlékére tartják, hogy Lengyelország az első világháború végén, 1918 novemberében, 123 éves feldaraboltság után visszanyerte függetlenségét és újra önálló, független, szabad ország lett.

Varsóban összesen 12 menetet tartottak a nap folyamán. A legnagyobb, a rendőrség közlése szerint több mint 60 ezer fős tömeget idén is a hazafias függetlenség menet gyűjtötte össze, amelyet az úgynevezett nemzeti körök, többek között a parlamenten kívüli jobboldali Nemzeti Radikális Tábor (ONR), 2010 óta szerveznek. A rendezvényt politikai hovatartozástól függetlenül a társadalom szélesebb rétegei - fociszurkolók, egyetemisták, családok és idősebb emberek egyaránt - tartják magukénak.

Ezt a menetet idén Mi Istent akarjuk! címmel szervezték. Egy 20. század eleji lengyel vallásos énekből vett idézet - melyet beépített júliusi varsói beszédébe Donald Trump amerikai elnök is - a szervezők szerint azt fejezte ki, hogy "a kereszténységgel szemben folytatott kíméletlen harc, az egész Európát elözönlő utópia idején a lengyelek azokra az értékekre akarnak építeni, amelyek meghatározzák önazonosságukat".

A wp.pl hírportál szerint a menet útvonalát megpróbálta eltorlaszolni a Lengyel Köztársaság Polgárai (Obywatele RP) elnevezésű civil szervezet híveiből álló kisebb csoport, amelynek tagjai a "Fasizmustól mentes Varsó" jelszót kiabálták. A be nem jelentett ellentüntetés résztvevőinek egy részét a rendőrség őrizetbe vette.

Délben az ellenzéki Demokráciavédelmi Bizottság (KOD) több száz fős gyűlésén mások mellett Bronislaw Komorowski volt elnök jelent meg. Délután a baloldali szervezetekből álló Antifasiszta Koalíció több ezres menete vonult végig Varsó belvárosán, "A nők a fasizmus ellen", "Osztályharc, nem nemzeti harc", "Nem a nacionalizmusra" jelszavakkal.

Az ünnep alkalmából több mint 15 ezren vettek részt délután a Varsó központját átszelő, 10 kilométeres futóversenyen is.

A varsói Pilsudski téren délelőtt rendezett központi állami megemlékezéseken jelen volt Beata Szydlo kormányfő, Andrzej Duda elnök meghívására részt vett rajta Donald Tusk volt lengyel kormányfő, az Európai Tanács elnöke is. Amikor az ünnepség keretében Tusk koszorúzott, az összegyűlt tömeg fütyülni kezdett.

A kormányzó Jog és Igazságosság (PiS) vezető politikusai Krakkóban részt vettek megemlékezéseken és szentmisén, itt hagyományosan jelen volt a Civil Összefogás Fórum és a Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány (CÖF-CÖKA) háromszáz fős delegációja is.

A varsói megemlékezéseken várt tömeges részvétel miatt a fővárosban hatezer fővel erősítették meg a rendőri jelenlétet. Először fordult elő, hogy a függetlenség menet útvonala mentén betontömböket állítottak. A varsói rendőr-főkapitányság ezt a nyugat-európai terrortámadások tapasztalatával magyarázta.

Kaczynski: a háborús jóvátétel becsületbeli ügy

Becsületbeli ügynek nevezte szombaton Krakkóban Jaroslaw Kaczynski, a kormányzó Jog és Igazságosság (PiS) vezetője, hogy Lengyelország háborús jóvátételt követeljen Németországtól a második világháborúban okozott pusztításért.

A PiS 2015-ös hatalomra kerülése után vette elő ismét a jóvátétel kérdését, amely Berlin szerint évtizedek óta lezárt ügy. Szeptemberben viszont a varsói parlament jogi szakértő arra jutottak, hogy Lengyelországnak igenis van jogalapja, hogy jóvátételt követeljen. Witold Waszczykowski lengyel külügyminiszter szerint viszont további elemzések szükségesek a lengyel jóvátételi igény megállapításához.

"Kifizették a franciákat, a zsidókat, és más nemzeteket is azokért a veszteségekért, melyeket a második világháborúban elszenvedtek, de a lengyeleket nem" - húzta alá Kaczynski, majd hozzátette: "Ez nem csak az anyagiakról szól, hanem a kiállásunkról és a becsületünkről. Ez nem színjáték. Ezt követeljük, és a követelésünk nagyon is komoly".

A jóvátétel követelése ismét feszültté teheti Varsó és Berlin évek óta javuló viszonyát.

A második világháborúban hatmillió lengyel, köztük hárommillió lengyel zsidó halt meg, Varsót pedig szinte a földdel tette egyenlővé a német hadsereg az 1944-es varsói felkelést követően, melyben a Visztula túlsó partján álló szovjet haderő sem igyekezett segíteni a lengyel felkelőknek, s így a nácik eltiporhatták a lengyel ellenállást, mielőtt a Vörös Hadsereg kiszorította őket a fővárosból.