Várják a kitelepített, földjeiktől megfosztott magyarok jelentkezését

Az Ön által irányított Kisebbségi Jogvédő Intézet jogorvoslatot kíván nyújtani a Beneš-dekrétumok alapján kitelepített, saját termőföldjeiktől 1945-49 között önkényesen megfosztott személyeknek. Miért tartja ezt fontosnak, s mi a véleménye a 2003-ban Szlovákiában megszületett Tt. 503/2003 számú kárpótlási törvényről?

Sajnos, az említett szlovák kárpótlási törvény nem vonatkozik azokra a kitelepített felvidéki magyarokra, akik a Beneš-dekrétumok miatt kénytelenek voltak elhagyni saját szülőföldjüket. Összesen hozzávetőleg 200 ezer személyről van szó, akik közül 110 ezret Magyarországra toloncoltak át, 90 ezret pedig Csehországba, a kitelepített szudéta-németek helyére deportáltak. Ez egy olyan súlyos jogsérelem, amelyet az Európai Unió mindmáig képtelen volt napirendre tűzni és orvosolni. Osztom mindazok véleményét, akik ezt a hatályos törvényt diszkriminatívnak és az európai jogrendbe ütközőnek tartják. A 2003-as évi kárpótlási törvény ugyanis kimondja, hogy azok részesülhetnek kárpótlásban, akiket az 1948. február 25-i kommunista hatalomátvétel után ért ilyen jogsérelem, de csak akkor, ha szlovák állampolgárok vagy állandó szlovákiai lakhellyel rendelkeznek. Nos, ez alapvetően ellentétes az európai jogrenddel, amely ilyen vonatkozásban nem tesz különbséget az uniós polgárok között.

Csáky Pál, a Magyar Közösség Pártja (MKP) európai parlamenti képviselője ez ügyben több kérdéssel fordult az Európai Bizottsághoz, ám konkrét választ csupán tavaly késő ősszel kapott. Hogyan lehet értékelni az Európai Bizottság eljárását ez ügyben?  

Valóban, a Bizottság rendre lesöpörte az asztalról a magyar kérdéseket. Ezután jött az ötlet, hogy semleges oldalról kell elvi álláspontot kicsikarni. Csákyék kérdést intéztek egy francia EP-képviselőn keresztül az Európai Bizottsághoz, hogy uniós jogba ütközik-e, ha állampolgársági alapon kizárnak egy kárpótlási folyamatból ma már más uniós országban élő, egykor a szóban forgó államban élő polgárokat. A válasz egyértelmű igen volt, mert ez az egyik legfontosabb uniós alapelvet, a tőke szabad áramlását sérti. Ezt követően Csáky Pál feltette a kérdést, akkor most mi is a helyzet a 2003-as szlovák kárpótlási törvénnyel, amely súlyosan diszkriminálja azokat a volt csehszlovák állampolgárokat, akik a kitelepítésük következtében jelenleg nem Szlovákiában, hanem Magyarországon vagy más uniós államban élnek, s nem szlovák állampolgárok. Õk ugyanis úgy vélik, hogy mindazoknak a kitelepítetteknek, akik 1948-ban a mai Szlovákia területén éltek, meg kellene adni a kárpótlást. Erik Nooteboom, az Európai Bizottság (EB) szakértője azt a választ adta, hogy a 2004 december végéig hatályban lévő kárpótlási törvény állampolgárságra, illetve állandó lakhelyre vonatkozó követelményei valóban korlátozhatják a tőke szabad áramlását, ugyanis Szlovákia 2004. május elseje óta az Európai Unió tagja. Kikérte azonban Szlovákia hivatalos válaszát, amely az volt, hogy mivel ez nagyon kevés embert érint, tehát azzal ne foglalkozzanak. Sajnos, az EB felelőtlenül anélkül tette magáévá ezt az álláspontot, hogy utánanézett volna a valós számoknak, készpénznek vette a szlovák véleményt, s elutasította a kérést, amellyel nem kíván foglalkozni.

A Kisebbségi Jogvédő Intézet ezen válasz hatására döntött úgy, hogy jogorvoslatot kíván nyújtani a diszkriminált Beneš-kárvallottaknak?    

Igen, intézetünk az EB elutasító válasza után lépett be a történetbe. Vállaltuk, hogy felderítjük: Magyarországon vagy más európai országokban hány olyan felvidéki származású „Beneš-károsult“ él, akik ezt a kárpótlást igényelhetik. Ehhez kérjük a média segítségét, hiszen egy-egy ilyen interjúval fel tudjuk hívni az érintett személyek figyelmét erre a lehetőségre. Azok kapcsán eddig is tucatjával érkeztek hozzánk a megkeresések, az e-mail-ek stb. Remélhetőleg több száz vagy több ezer károsult, illetve azok utódja jelentkezik, s a névlistájukat Brüsszelnek majd annak bizonyítékaként nyújthatjuk be, hogy a szlovák hatóságok válaszával ellentétben a károsultak nagyon sokan vannak. Hozzá kell tenni ugyanakkor, ha csak egy személyt ért volna jogsérelem, őt is ugyanúgy megilletné a jogorvoslat, mint a több ezret.

A világszerte élő ismerőseimnek már szétküldtem intézetünk felhívását, s a továbbiakban is az interneten át igyekszem minél több embert megszólítani. Nagyon sokan visszajeleztek, hogy a világháló segítségével azt ők is másfelé továbbították. Örömmel fogadnám, ha mindebbe a Nyugat-Európa-szerte vagy esetleg Amerikában működő magyar szervezetek is besegítenének, hiszen mindenfelé élhetnek ez ügyben érintett személyek.

Folyamatosan várják tehát azoknak a jelentkezését, akiknek a II. világháború előtt földjük volt a mai Szlovákia területén, szlovák állampolgárságuk vagy állandó lakhelyük azonban nincs. Hol s mit kell tenniük a segítségüket igénybe venni akaró érdeklődőknek, s mi mindenben számíthatnak Önökre?

Az érdeklődők minden szükséges információt elolvashatnak a www.kji.hu honlapunkon. A legfontosabb teendőjük az, hogy ki kell tölteniük egy személyi adataiknak is helyet adó nyilatkozatot (itt hozzáférhető – a szerk. megj.), amelyből megtudjuk, hogy velük szemben hol, mikor történt ilyen jogsérelem. Személyes kapcsolatfelvételre a “RÓLUNK” menüpont alatt nyílik lehetőség. A károsultak utódai is jelentkezhetnek a csatolt nyilatkozat kitöltésével, amelyet a Kisebbségi Jogvédő Intézet alábbi címére kell eljuttatniuk: Kisebbségi Jogvédő Intézet, 1051 Vármegye utca 7., HUNGARY. E-mail-címünk a következő:  jogvedo.intezet@kji.hu, s a +36 1 79 86 530-as telefonszámon is hívhatnak minket. A nyilatkozat kitöltése után a jelentkezőket felvesszük a jegyzékünkbe, egyeztetjük a részleteket, és folyamatos kapcsolatban leszünk egymással. Miután már meglesz a kindulópontunk, akkor például levéltárak közreműködését igénybe véve megkeressük a vonatkozó dokumentumokat, iratokat. Egyébként a Felvidéken dr. Szabó Olga pati ügyvédnő már huzamosabb ideje foglalkozik ezzel a kérdéssel. Továbbá a Szövetség a Közös Célokért és az MKP közreműködésére is számítunk, hogy az önkormányzatoknál vagy másutt segítsenek egy-egy konkrét üggyel kapcsolatos hiányzó okiratok beszerzésében. Jegyzékünkben már olyan személyek is vannak, akik beszkennelték és elküldték nekünk a vonatkozó telekkönyvi kivonatot, másoknak pedig akár ebbe is szívesen besegítünk.

Megítélése szerint mennyi ideig tarthat majd az érintett személyek felkutatása, a szükséges dokumentumok beszerzése és az említett jegyzék Európai Bizottsághoz történő eljutattása?

Ez a folyamat legalább több hónapig, de akár több évig is eltarthat, amíg valamiféle előrelépés történik. Mégis derűlátó vagyok: közös harcunk végén mindenképpen sikerrel kell járnunk. Ha ugyanis az illetékesek elismerték, hogy az érintettek jogosultak lennének a kárpótlásra, ám eddig csak az érintett személyek kis létszáma miatt nem foglalkoztak ezzel a kérdéssel, akkor a több száz vagy több ezer nevet tartalmazó jegyzékünk bemutatása után már nem mondhatják azt, hogy nem foglalkoznak ezzel. Megjegyzem: sokkal többen vannak azok, akiktől 1948. február 25-e előtt kobozták el a földjeiket, mint azok, akiket később fosztottak meg azoktól. Természetesen, ezért mi a későbbiekben majd az összes Beneš-károsultra kiterjesztve folytatjuk a küzdelmünket. Sajnálatos, hogy a korábban említett 2003-as évi törvényt jóváhagyók úgy jártak el, hogy az ne vonatkozzon a Beneš-károsult felvidéki magyarokra és németekre...

A későbbiekben konkrétan milyen mértékű és formájú kárpótlásra számíthatnak majd a felvidéki magyarok?

Mivel én nem ismerem a szlovákiai kárpótlási törvényt, erre a kérdésre nem tudok érdemben válaszolni. Csak annyit mondhatok: őket is mindaz megilleti, mint bármely szlovák állampolgárt az ottani kárpótlási törvény alapján. Nem kevesebb és nem több! Reméljük, hogy a felvidéki magyarok Csáky Pál képviselő úrral az élükön, végigmennek ezen az úton, s egyszer majd minden Beneš-károsult megkapja az őt megillető kárpótlást.