Történelmet írhat Aleksandar Vucic
Aleksandar Vucic 2014 óta miniszterelnöke Szerbiának, és azóta gyakran használta azt a szófordulatot, hogy "a szerb történelemben még soha", illetve "az újkori szerb történelemben most először", 2017 februárjában pedig egy valódi politikatörténeti esemény főszereplőjévé vált.
Májusban lejár Tomislav Nikolic szerb elnök ötéves mandátuma, a közbeszédben pedig már hónapokkal ezelőtt megjelentek a találgatások, hogy a 65 éves politikus vajon újraindul-e a posztért, és kik lehetnek a kihívói. Néhány hete pedig olyan híresztelések is szárnyra kaptak, hogy a Vucic és Nikolic között évek óta lappangó ellentétek éppen az elnökválasztással összefüggésben csúcsosodhatnak ki, és Vucic, az SNS elnöke megvonhatja a bizalmat egykori szövetségesétől. Õk azonban az utolsó pillanatig bizonytalanságban tartották a közvéleményt, és csak a párt elnökségi ülése után derült ki mindenki számára, hogy az SNS a jelenlegi miniszterelnököt indítja az elnökválasztáson.
A döntés azonban várható volt. Aleksandar Vucic többször is kifejtette, hogy ha szükség lesz rá, akkor indul az elnökválasztáson, és egy közvélemény-kutatást is megrendelt a politikusok népszerűségéről. A december elején készült felmérés szerint elnökválasztás esetén Vucicra a szavazópolgárok 53 voksolna, míg Nikolic támogatottsága 36 százalékos lenne. A kormányfő ezzel indokolta indulási szándékát, mint mondta: nem biztos, hogy Nikolic nyerni tudna, de ő igen, és a legfontosabb az, hogy Szerbiában rend legyen, a megkezdett reformokat végre lehessen hajtani. "A felmérések szerint így könnyebben tudunk harcolni azok ellen, akik összefogtak, hogy visszahúzzák Szerbiát" - fogalmazott a kormányfő a szerbiai közszolgálati televíziónak adott interjúban.
Nem meglepő, hogy Tomislav Nikolic támogatottsága nem túl magas, amint az sem, hogy Aleksandar Vucic "megszabadulna" tőle. Az államfőnek 2012-es megválasztása óta több diplomáciai baklövése is volt, számos megnyilvánulására mondták, hogy méltatlan egy elnökhöz. Mindezek mellett pedig kifejezetten oroszpárti politikát folytatott, és több olyan kijelentést is tett, amely szerint a szerb politikának inkább Moszkva, és nem Brüsszel felé kellene fordulnia. Aleksandar Vucic viszont határozottan az ország európai uniós integrációja mellett állt ki, még ha ki is jelentette, hogy ápolni kell az Oroszországgal fenntartott hagyományosan baráti viszonyt.
Véleménykülönbségük, illetve Vucic népszerűsége vezetett ahhoz, hogy az SNS nem támogatta Nikolic újbóli indulását. Ez akár szakadáshoz is vezethet a pártban, mivel meg nem erősített információk szerint Nikolic pártjának támogatása nélkül is elindulna az elnöki székért, szembeszállva ezzel a nála jóval fiatalabb egykori tanítványával és párttársával, Aleksandar Vuciccsal.
Az SNS-t 2008-ban Tomislav Nikolic hozta létre. Õ korábban az ultranacionalista Vojislav Seselj Szerb Radikális Pártjának (SRS) az alelnöke volt. Miután a háborús bűnökkel vádolt Seselj 2003-ban feladta magát a hágai Nemzetközi Törvényszéken, a párt informális vezetője Tomislav Nikolic lett, bár Seselj maradt a párt elnöke. Korábban az SRS elutasította az Európai Uniót, Nikolic Európához való hozzáállása azonban egy idő után megváltozott, amivel párttársainak többsége nem értett egyet, és a börtönben ítéletére váró Seselj javaslatára kizárták a pártból. Ekkor megalakította a jobbközép, Európa-párti Szerb Haladó Pártot, amelyhez Aleksandar Vucic is csatlakozott. Amikor 2012-ben Nikolicot államfővé választották, lemondott pártelnöki tisztségéről, és párttagságát is felfüggesztette. Az SNS új elnöke Aleksandar Vucic lett, aki a szerb közszolgálati televíziónak azt mondta, amennyiben államfővé választják, nem kívánja befagyasztani párttagságát, ám nem indul újra a pártelnöki posztért.
Egy másik lépése még inkább meglepőnek számít. Vucic a kormányfői székről sem kíván lemondani mindaddig, amíg elnökké nem választják. A törvények ezt lehetővé teszik, így az a furcsa helyzet állhat elő, hogy hivatalban lévő miniszterelnökként vesz részt az államfőjelölti kampányban. Az ellenzék éppen ezért lemondásra szólította fel. A Szerb Haladó Párt ugyanis pontosan azt vetette a szemére Sasa Jankovic volt ombudsmannak - aki ugyancsak indul az elnökválasztáson -, hogy a polgári jogvédői funkcióját, illetve tevékenységét használja kampányolásra, amire válaszként Jankovic lemondott. Ezt azonban Vucic nem kívánja megtenni, azt mondta, szabadidejében fog kampányolni, nem akkor, amikor miniszterelnöki teendőit látja el, és öt nap szabadságot is kivesz, hogy a választási hadjáratra is időt tudjon fordítani.
A sajtóban megjelent hírek szerint a népszerűségi adatok mellett az is közrejátszhatott Vucic elnökjelöltségében, hogy szeretné megvalósítani régóta dédelgetett álmát, és elnöki rendszert vezethet be Szerbiában, azaz a végrehajtó hatalom feje nem a kormányfő, hanem az államfő lenne. Egyes elemzők szerint viszont ekkora támogatottság mellett a politikai rendszer megváltoztatására sincs szükség, csupán egy gyengekezű, irányítható, ám megbízható embert kell a miniszterelnöki székbe ültetni, aki végrehajtja az elnöki palotából érkező utasításokat. Ilyen kormányzásra korábban már volt példa: Boris Tadic 2004 és 2012 között vezette erőskezű államfőként az országot, miniszterelnökei szinte láthatatlanok maradtak mellette.
