Török Szabolcs: szerencsésen megúsztuk a nizzai terrortámadást

„Hétfőn este négynapos nyaralásra indultunk Budapestről Nizzába. Ez egy hirtelen döntés eredménye volt, hiszen csak pár nappal korábban foglaltuk le a menetjegyünket és a szálláshelyünket a későbbi terrortámadás helyszínétől hozzávetőleg tíz percnyire lévő lakásban. Aztán csütörtökön átruccantunk Monacóba, ahol azon töprengtünk, hogy majd este Nizzába utazzunk-e vissza, vagy inkább a szintén a Francia Riviérán található Menton városba. Végül este tíz óra körül elég fáradtan visszatértünk a nizzai szálláshelyünkre. Pihenés közben azt terveztük, hogy majd éjfél körül kimegyünk a sétányra, illetve felkeresünk egy ottani szórakozóhelyet. Egyszer csak a szoba erkélye alól kiabálások hallatszódtak, az emberek rohangálni kezdtek. Láttam, hogy a szemközti lépcsőházba idegesen futott be két fiatal, s gyorsan bezárták maguk mögött az ajtót. Akkor még nem értettük, hogy mi zajlik a környéken, de pár perccel később a barátnőm telefonján egy magyar aplikáción keresztül döbbenten értesültünk a kamionos gázolásról. Fél órával később az én telefonomra telepített BBC-alkalmazás is ugyanazt tudatta velünk. Meghiúsult hát a tervünk, éjjelre inkább a szobánkban maradtunk, és a világhálón próbáltunk több információt szerezni a forgalmas sétányon történtekről. Egyre több mentőautó szirénázását hallottuk, nagy lett a hangzavar...“ – idézte fel a július 14-i éjszakai eseményeket a fiatalember.   

Szabolcsék utazás előtt nem regisztráltatták magunkat a hazai nagykövetségen, bár tudták, hogy Franciaországban akkor még a legmagasabb fokú volt a terrorkészültség, amit csütörtökön visszavontak, majd a nizzai tragédia miatt ismét visszaállítottak. „Nem tettük meg, mert előzőleg részt vettem az EB Belgium-Magyarország-mérkőzésén Toulouse-ban, ahol sokkal veszélyesebbnek tűnt a helyzet, mégsem történt terrortámadás. A sokkal nyugodtabb térségnek tartott Nizzában arra kevésbé számítottam, sajnos, mégis bekövetkezett“ – jegyezte meg.

Ahogy tudomást szereztek a történtekről, Szabolcs azonnal telefonon hívta az édesanyját, hogy a szülei ne idegeskedjenek: a terrorcselekmény ellenére élnek és jól vannak. „Mi ugyanis kezdettől fogva, mikor azt a hatóságok még ki sem jelentették, meg voltunk győződve arról: nem baleset, hanem terrortámadás történt. Anyu a telefoncsengésre ébredt. Kiderült: korábban még nem értesült a borzalmas eseményről. Nagyon megdöbbent, féltett bennünket, ám örült, hogy semmi bajunk sem esett“ - mondta Szabolcs.     

Másnap reggel a fiatalok kimerészkedtek a sétányra, mert azt gondolták: nem szabad, hogy az efféle esemény teljesen a félelem béklyójába zárja őket.

„Az utcánkban létesült egy válságközpont, ahol az aggódó hozzátartozók érdeklődtek szeretteik holléte felől. Addigra a hatóságok már sok utcát és egy három kilométernyi hosszú partszakaszt lezártak, katonákkal és rendőrökkel volt tele a környék. A tenger parthoz közeli szakaszán egy rendőrségi hajó úszkált, és szemrevételezte a környéket. Amikor például egy ismeretlen kenus közelített a parthoz, hangszórón keresztül őt arra utasították, hogy másutt kössön ki. Akadt egy rövid partszakasz, amelyet nem zártak le, ott strandolni is lehetett, de nem sokan éltek ezzel a lehetőséggel. Több újságíró és tévéstáb is dolgozott a környéken, miközben az elborzadt járókelők az éjjel történtekről beszélgettek egymással. Mivel az érintett kamiont kordonokkal vették körül, annak már csak a tetejét láthattuk“ – folytatta visszaemlékezését.

Pénteken délután két óra körül evakuálták a nizzai repteret, mert a tűzszerészek egy gyanús csomagot találtak. Mivel Szabolcsék még strandolással töltötték az ottani utolsó óráikat, erről akkor nem is értesültek. „A reptérre tartva nagy dugóba kerültünk, de azért elértük a gépünket. Bár elég sok katonát és rendőrt láttunk a reptéren, mégsem kellett a megszokottnál szigorúbb reptéri ellenőrzésen átesnünk. Nem éltünk át különös biztonsági intézkedéseket, és épségben hazatértünk Budapestre“ – mondta végül Szabolcs a talán sosem feledhető kirándulásról.

Mi tagadás, Török Szabolcs barátnőjével együtt úgy érzi, hogy Nizzában újjászületett.

„Azt hiszem, nagyon szerencsések vagyunk, hogy megúsztuk ezt a brutális terrortámadást. Ha ugyanis a monacói utunkat követően kevésbé lettünk volna fáradtak, és rövidebb ideig pihentünk volna a nizzai szálláshelyünkön, akkor akár mi is a kamionos gázolás áldozatai között lehettünk volna. Felülmúlhatalan volt a szombat esti viszontlátás öröme, amikor a szüleimmel boldogan ölelkeztünk össze Pozsonyeperjesen...“ – mondta el végül Szabolcs, akit sok embertársához hasonlóan nagyon elkeserítenek az egymást követő merényletek. Annál is inkább, mert szeptembertől Máltán nyugodt körülmények között szeretne dolgozni...