Tőkéczki László: az október 6-ai emléknap jelszava a megmaradás

A Csemadok Komáromi Városi Alapszervezete, valamint a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület által szervezett Klapka téri rendezvény a Szózat közös eléneklésével kezdődött, amelyet a Komáromban főhadnagyként szolgáló Egressy Béni zenésített meg. Közreműködött a Stubendek István karnagy által vezényelt Concordia Vegyeskar. Majd Boráros Imre Kossuth-díjas színművész mondta el Magyar Alíz Történelmi lecke Európának című versét. Az utókornak is megüzenve: „Hallgass a harangszóra, te büszke Európa! Tudod-e még, hogy kiért szól a harang? Kiért, kiért, kiért? A koncnak dobott népekért, a feláldozott hősökért – és értünk, magyarokért“.

Keszegh István nyugalmazott gimnáziumi tanár, a komáromi Csemadok-alapszervezet alelnöke köszöntőjében egyebek mellett leszögezte: „ Az aradi vértanúk mártírhalála jelképpé vált. Mi, kései utódok itt, Klapka tábornok szobránál a hajdani fegyelmezett magatartásukat, bátorságukat és elszántságukat ünnepeljük évről évre, erőt merítve további küzdelmeinkhez a hajdani szabadságharcosoktól“. 

Azután a megemlékezés fő szónoka, dr. Tőkéczki László történész, egyetemi tanár vette át a szót: „Az 1848/49-es vértanúk a magyar nemzet egyik legfontosabb tulajdonságát testesítik meg: azt, hogy adott esetben reménytelenül is kiáll saját nemzeti érdekei, saját közösségi érdekei mellett“. Emlékeztetett: a vértanúk többsége nem volt magyar nemzetiségű, ám a halált is vállalták a magyar nemzeti érdekek érvényesítéséért. A magyarságot mindig éppen ez a minősége tartotta meg, amely a nem magyarságból is magához vonzotta a kiváló személyiségeket, gyakorlatilag egy olyan helyzetben, amikor Európában már csak a magyarok voltak a forradalom és szabadságharc hívei, a többiek már régen elhulltak.

Azt is fontosnak tartotta elmondani, mintegy tanulságul a jelenkor magyarsága számára, hogy megmaradni csak áldozatok árán lehet,  a megmaradás nagyon sokszor konfliktusok vállalását jelenti.

„Nem gyásznapról, hanem egy olyan emléknapról van szó, amelynek a megmaradás a jelszava! A megmaradás akkor is, amikor vereséget szenvedünk, mert az az újrakezdés, az újrateremtődés lehetőségét teremti meg. Éppen ezért mi büszkék lehetünk nemcsak a mártírokra, hanem mindazokra, akik magyarként és nem magyarként 1848/49-ben a szabadságért harcoltak. Akkoriban nemcsak 13 embert végeztek ki, hiszen hozzávetőleg 140 mártírja volt ennek a szabadságharcnak. Tisztelet az emléküknek!“ – fogalmazott. Végül a jelenlevőket arra kérte: soha ne felejtsék el, hogy végső soron sosem azok nyernek (hiszen a történelemnek nincs vége!), akik pillanatnyilag esetleg előnyös helyzetben vannak, és rövid távon sokkal jobb kilátásokkal bírnak. „Mindig azok nyernek, akik távlatosan nagyobb bátorsággal tudják megfogalmazni a saját sorsukat és a saját jövőjüket“ – hangzott zárógondolata.

A Himnusz eléneklése előtt a komáromi és a járás más településeiről érkező jelenlevők, köztük a város elöljárói, a Magyar Közösség Pártja (MKP) városi és járási vezetői, illetve a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség (MKDSZ), valamint a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház, illetve több civil szervezet, oktatási és kulturális intézmény képviselői Komárom díszlobogója előtt megkoszorúzták Klapka György szobrát.  

Aztkövetően akárcsak más években, ez alkalommal is az Anglia parkban lévő aradi vértanúk emlékoszlopához vonultak az emlékezők. Ezen a helyszínen előbb múltidéző dalok hangzottak el a városi nyugdíjasklub mellett működő Klapka György Férfi Dalkör (vezényelt Szabó Ferenc karnagy) előadásában, majd a Selye János Gimnázium három diákja, Bencsík Stefánia (Ady Endre: Október 6. című verse), Fehér Dalma (Magyarország az én hazám című dal) és Nagy Csomor István (hegedű) összeállítása következett.

A Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület nevében dr. Farkas Adrianna magyarszakos gimnáziumi tanár beszéde hangzott el. Előbb a világosi fegyverletétel utáni véres megtorlások időszakát idézte. Eközben leszögezte: „A hősiesség mindig elveszíti célszerű értelmét, ha kilátástalanná válik, eszményi értelmét azonban a kilátástalanságban is megőrzi, ha erkölcsi tartalma van“.

Kiemelte: a komáromi vár két korábbi kapitánya is az áldozatok között végezte be életét. Török Ignác honvéd vezérőrnagy, hadimérnök volt a második, akivel a hóhér kötele végzett, Lenkey János huszárszázados pedig felsőbb parancs nélkül, saját elhatározásából állt át a szabadságharc oldalára. 1849. március 15-én tábornokká léptették elő és a komáromi várőrség parancsnokává nevezték ki. Õ is az aradi vértanúk perének egyik vádlottja volt,  elborult elmével végzett magával az aradi várbörtönben. Petőfi Lenkey százada című versével állított emléket Lenkey huszárjainak, Jókai pedig A kőszívű ember fiai című regényében Baradlay Richárd alakjába szőtte bele a Lenkey-féle átállás emlékét. A komáromi várkapitányok nevét immár emlékoszlop is őrzi.

 „Legyen ez az emlékmű szimbóluma a szülőföld szeretetének és a nemzet nagyjai iránti hála érzetének. Mert nem az a nép van legyőzve, melynek az országát veszik el, hanem az a nép van legyőzve, melynek a hitét vették el” – idézte az emlékoszlop állítását szorgalmazó dr. Szénássy Zoltán, az általa képviselt egyesület tiszteletbeli elnöke szavait, amelyek 2004-ben, az emlékmű alapzatának felavatásakor hangzottak el.

A komáromi megemlékezés az emlékoszlop megkoszorúzásával és a Himnusz újbóli eléneklésével zárult. Többen mécseseket gyújtottak a mementóként álló obeliszk előtt és a Klapka-szobornál.