Több mint 33 millió éves az antarktiszi ökoszisztéma
BERLIN. Egy új kutatás szerint az Antarktisz modern ökoszisztémája mintegy 33,6 millió éves, a sarki jégsapkák születésének idejére tekint vissza.
A dátumot az antarktiszi üledékekben talált fosszilizálódott planktonmaradványok alapján tárták fel. A leletek mutatják, hogy a planktonok sokfélesége miként tizedelődött meg, amint az eocén korszak végén és az oligocén elején nagyobb hűlés következett be. Az átmenet előtt a Föld melegebb éghajlatú volt, és számtalan planktonfaj élt a pólusoknál is.
A Science áprilisi számában megjelent tanulmány az egysejtű dinoflagelláta planktonokra fókuszált, amelyek megkövesedésre képes anyagot hordoznak. Az eocén-oligocén átmenet előtt – mintegy 34 millió éve – az antarktiszi dinoflagelláták rendkívüli változatosságot mutattak. Amikor azonban kialakult a jégtakaró, csak a hideg hőmérsékletet és a szezonális fagyási-olvadási ciklust túlélni képes planktonok maradtak fenn.
Az antarktiszi jég lebegő jégtakaró, mely nyáron elolvad, télen meghízik. Olvadási időben a Déli-óceán planktonjai felpezsdülnek, és nekilátnak az olvadó jégből felszabaduló tápanyagok belakmározásának. Ennek eredménye globális – mondja Carlota Escutia, a spanyolországi Andalúz Földtudományi Intézet kutatója.
„Ez a jelenség befolyásolja a elsődleges termelés globális dinamikáját” – mondja a kutató. Az elsődleges termelés a tápláléklánc alapja: a planktonokhoz hasonló fotoszintetikus élőlények a napfény és a tápanyagok (mint vas és nitrát) segítségével szerves összetevőket állítanak elő. A nagyobb organizmusok megeszik a planktonokat, és hasznot húznak eme összetevőkből, melyek energiával látják el őket. Escutia szerint nagyobb változásra akkor került sor, amikor a planktonfajok egyszerűsödtek, és arra kényszerültek, hogy adaptálódjanak az új klímafeltételekhez.
Az eocén után kialakult jeges ökoszisztémát tavasszal és nyáron magas planktonszám jellemzi, mely rövid életű dőzsölést idéz elő, mivel a bálnákhoz hasonló, planktonnal táplálkozó fajok addig lakomáznak, ameddig lehetőségük van rá - ismerteti a hirado.hu.
„Az ideiglenes tengerijég-takaróhoz adaptálódott dinoflagelláták számának robbanásszerű felduzzadása igazolja a Déli-óceán táplálékláncának teljes átszerveződését – mondja Jörg Pross, német paleoklimatológus, a vizsgálat társszerzője. – Adataink azt sugallják, hogy ez a változás segíthette elő a modern szilás cetek és a pingvinek evolúcióját.”
A Science áprilisi számában megjelent tanulmány az egysejtű dinoflagelláta planktonokra fókuszált, amelyek megkövesedésre képes anyagot hordoznak. Az eocén-oligocén átmenet előtt – mintegy 34 millió éve – az antarktiszi dinoflagelláták rendkívüli változatosságot mutattak. Amikor azonban kialakult a jégtakaró, csak a hideg hőmérsékletet és a szezonális fagyási-olvadási ciklust túlélni képes planktonok maradtak fenn.
Az antarktiszi jég lebegő jégtakaró, mely nyáron elolvad, télen meghízik. Olvadási időben a Déli-óceán planktonjai felpezsdülnek, és nekilátnak az olvadó jégből felszabaduló tápanyagok belakmározásának. Ennek eredménye globális – mondja Carlota Escutia, a spanyolországi Andalúz Földtudományi Intézet kutatója.
„Ez a jelenség befolyásolja a elsődleges termelés globális dinamikáját” – mondja a kutató. Az elsődleges termelés a tápláléklánc alapja: a planktonokhoz hasonló fotoszintetikus élőlények a napfény és a tápanyagok (mint vas és nitrát) segítségével szerves összetevőket állítanak elő. A nagyobb organizmusok megeszik a planktonokat, és hasznot húznak eme összetevőkből, melyek energiával látják el őket. Escutia szerint nagyobb változásra akkor került sor, amikor a planktonfajok egyszerűsödtek, és arra kényszerültek, hogy adaptálódjanak az új klímafeltételekhez.
Az eocén után kialakult jeges ökoszisztémát tavasszal és nyáron magas planktonszám jellemzi, mely rövid életű dőzsölést idéz elő, mivel a bálnákhoz hasonló, planktonnal táplálkozó fajok addig lakomáznak, ameddig lehetőségük van rá - ismerteti a hirado.hu.
„Az ideiglenes tengerijég-takaróhoz adaptálódott dinoflagelláták számának robbanásszerű felduzzadása igazolja a Déli-óceán táplálékláncának teljes átszerveződését – mondja Jörg Pross, német paleoklimatológus, a vizsgálat társszerzője. – Adataink azt sugallják, hogy ez a változás segíthette elő a modern szilás cetek és a pingvinek evolúcióját.”
Forrás
hirado.hu, livescience.com
