Tichy Kálmán irodalmi munkásságát ismertették Rozsnyón
Tichy Kálmán festő, grafikus, író, néprajzkutató 1888. október 31-én született Rozsnyón. Münchenben Hollósy Simon szabadiskolájában (1906), majd 1907-11-ben a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult. Grafikatanára Olgyai Viktor volt. Első grafikáit már főiskolás korában kiállították, ekkor jelentek meg első írásai is a Rozsnyói Híradóban, 1915-től a Budapest című napilap regényét (Erinnis) közölte folytatásokban. 1923-27-ben a Sajó Vidék szerkesztője, majd a Prágai Magyar Hírlap munkatársa volt. 1927-ben jelent meg A négy évszak című önálló kötete saját illusztrációival. 1930-ban a Rozsnyói Városi Múzeum vezetője, majd 1934-től a Szlovák–Magyar Kultúregyesület gömöri körzetének titkára lett. A pozsonyi Magyar Néplapban és a Magyar Minervában jelentek meg írásai. 1935-ben közreadta Pelsőc monográfiája (Philiceumtól Pelsőcig). Néprajzi kutatással és gyűjtéssel is foglalkozott, anyagát a Néprajzi Múzeum adattára őrzi. Feldolgozta Pákh Albert levéltári hagyatékát. 1938-1945 között a Napkelet, a Pásztortűz, a Tükör, a Búvár, a Forrás, az Új Magyar Múzeum közölték írásait. A Magyar Képzőművészek és Iparművészek Egyesülete (KÉVE) tagjaként (1910-45) sorra jelentek meg képzőművészeti alkotásai. Főleg szecessziós jellegű grafikai munkái jelentősek.
A Rozsnyói Városi Múzeum egykori igazgatója tiszteletére a 2018-as esztendőt Rozsnyón Tichy Kálmán Emlékévvé nyilvánították. Ennek keretében a városban előadás-sorozatot tartanak, emlékhelyet alakítanak ki és emléktáblát avatnak, kiállítást rendeznek, illetve nemzetközi konferenciát tartanak a város híres szülötte emlékére. A Rozsnyói Bányászati Múzeum Képzőművészeti Galériájában tartott – a Rozsnyó Testvérvárosaiért Polgári Társulás, a Rozsnyói Bányászati Múzeum, Rozsnyó Város Önkormányzata, valamint a Régi Rozsnyó Barátainak Köre által szervezett – előadás-sorozat részeként március 22-én Tomány Éva helytörténész Tichy Kálmán irodalmi munkásságát mutatta be.
Mint előadása elején hangsúlyozta, Tichy irodalmi munkássága legalább annyira sokrétű és terjedelmes, mint képzőművészeti tevékenysége. Alkotásait három fázisba sorolta, ezek a korai évek (1907-1924), a beérés ideje (1925-1934), illetve irodalmi munkásságának csúcspontja, az 1935-1944 közötti időszak. Ugyanakkor hangsúlyozta, ezek a fázisok nem monotematikusak, mindegyikben több irodalmi műfajban alkot. Párhuzamosan tevékeny újságíróként, írókét és költőként, művészettörténészként, kutatóként és múzeumi szakemberként. Anyanyelvén írt alkotásait számos helyi, regionális és országos lapban jelentette meg, de külföldi kiadványokban is rábukkanhatunk műveire.
Verseit, prózai alkotásait legtöbbször Nyíresi-Tichy Kálmán néven jelentette meg. Tomány Éva szerint lehetséges, hogy a névválasztást a Rozsnyó határának keleti részében található Nyírjes nevű terület ösztönözhette.
A helytörténész elmondta, Tichy Kálmán budapesti tanulmányait követően kétéves ösztöndíjat nyert el, melynek köszönhetően Velencében és Dalmáciában időzött. Korai műveit az Adriai-tenger partján töltött évek élményei, emlékei ihlették. Ebben az időszakban alakul ki stílusa, amely többé-kevésbé végigkíséri irodalmi munkásságát. „Tichy elsősorban képzőművész, irodalmi alkotásai a maguk módján képzőművészeti alkotások” – fogalmazott Tomány Éva példaként említve Lacroma című novelláját.
A második korszakában Tichy Kálmán főként rövidprózát, verseket ír, de ekkor jelennek meg első művészettörténeti írásai, biográfiái. Ezekben az években egyre inkább a költészet felé fordul, számos szerelmes verset ír. Hagyatékában a megjelent művei mellett mintegy 60 olyan vers kézirata is megtalálható, melyek valószínűleg sehol nem jelentek meg – fejtette ki a helytörténész.
Tichy az 1935-1944 közötti időszakban ér fel irodalmi munkássága csúcsára. Ebben a korszakban publicisztikai tevékenységének skálája továbbra is terjedelmes és sokszínű, elsősorban azonban művészettörténettel foglalkozik, illetve Rozsnyó és környéke történetével kapcsolatos kutatómunkájának eredményeit publikálja. Tomány Éva megemlítette, 1943-ban jelenik meg Pákh relikviák a Rozsnyói Városi Múzeumban című műve, melynek köszönhetően – legalább írásos formában – ránk maradt Rozsnyó híres szülöttének, Pákh Albert ügyvédnek, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság tagjának, a Vasárnapi Ujság alapítójának és szerkesztőjének a hagyatéka. A Vasárnapi Ujság archívuma ugyanis a második világháború során, a front átvonulásakor elpusztult, szétszóródott a múzeum udvarán, mindössze megközelítőleg 30 példány maradt fenn.
Tomány Éva helytörténész a továbbiakban több érdekességet is ismertetett Tichy Kálmán munkásságából, köztük egy rozsnyói állandó színház tervét, amely, mint ma már tudjuk, nem valósult meg.
1944 után Tichy Kálmán irodalmi és publicisztikai munkássága egyre inkább háttérbe szorul. 1948-ben Budapestre költözik, az 50-es és 60-as években képzőművészettel foglalkozik. „Mint láthattuk, Tichy Kálmán irodalmi munkássága tényleg nagyon terjedelmes. Számunkra, rozsnyóiak számára azok a rövid prózai művek a legkedvesebbek, amelyekben szeretettel foglalkozik szülőföldjével” – zárta előadását Tomány Éva, egyúttal köszönetet mondott Palcsó Zsókának, aki idézeteket adott elő Tichy Kálmán verseiből és írásaiból.
