Teljesítették gróf Esterházy János végakaratát
A szentmisére megérkeztek az Esterházy-emlékfutás résztvevői is, akik az elmúlt napokban 22 települést látogattak meg, és hírét vitték az alsóbodoki kegyeleti megemlékezésnek. Az érintett községekben fejet hajtottak a mártír gróf tiszteletére elhelyezett emléktábláknál, valamint minden településről egy marék földet hoztak magukkal Alsóbodokra, amelyet elhelyeztek Esterházy János urnája mellé.
A szertartáson részt vett Esterházy János lánya, Esterházy-Malfatti Alice, a gróf unokája, Giovanni Esterházy-Malfatti János, valamint a gróf lengyelországi rokonai, továbbá jeles közéleti személyiségek, felvidéki és magyarországi politikusok. A kegyeleti megemlékezésen Esterházy János halálának 60., halálra ítélésének 70. évfordulójára emlékeztek a zarándokok, akik a Felvidék számos pontjáról, illetve Magyarországról is érkeztek Zoboraljára. A Nyitrai Egyházmegye nevében Ïurèo Zoltán püspöki helynök köszöntötte a szentmise főcelebránsait, köztük Bíró László tábori püspököt, Marek Jêdraszewskit, Krakkó érsekét, a szlovák katolikus egyház nevében pedig František Rábek tábori püspököt.
Esterházy János hamvainak végső nyugalomra helyezésén jelen volt Szilágyi Péter, Magyarország nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára, Pathó Marianna, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága osztályvezetője, Németh Zsolt, az országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke, Rákóczi Anna, a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének elnöke. Tiszteletét tette továbbá mások mellett Menyhárt József, a Magyar Közösség Pártja országos elnöke, Õry Péter, az MKP Országos Tanácsának elnöke, Gubík László, a Via Nova ICS elnöke, Martényi Árpád, az Esterházy Emlékbizottság elnöke, Bárdos Gyula, a Csemadok elnöke és Duray Miklós, a Szövetség a Közös Célokért elnöke.
Az Esterházy család nevében Giovanni Esterházy-Malfatti János, a mártír gróf unokája mondott beszédet, aki köszönetet mondott Paulisz Boldizsárnak a méltó emlékhelyért, ahova nagyapjának, Esterházy Jánosnak hamvai kerültek. „Két álom vált valóra ma. Az egyik nagyapám álma, aki ott akart örökre nyugalomra térni, ahol született, a másik álom Paulisz Boldizsáré, aki ott akarta eltemetni nagyapámat, ahol ő nyugodni akart. Nagyapám sokszor mondta, hogy az ő jele a kereszt. Számomra, az unoka számára, az ő életéből a hite a leginkább követendő. S azzal, hogy hamvait elhelyezzük ebben a gyönyörű kápolnában, az ő szellemisége, lelkülete itt marad köztünk“ – hangsúlyozta beszédében Esterházy János unokája.
Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnökének levelét Pető Tibor, Magyarország pozsonyi nagykövete olvasta fel. A házelnök levelében hangsúlyozta: gróf Esterházy János sorsa nemcsak egy tragikus jelképe a magyarok számára vesztes XX. századnak, hanem jelképe annak a XX. századi közép-európai sorsnak is, amely az istenben és az emberi szabadságban, a nemzeti hűségben és a nemzetek közötti egymásrautaltságban keresett őszinte menedéket. Magyarok és szlovákok, csehek és lengyelek közül sokan váltak mártírokká, sokan váltak hontalanokká, és hosszú ideig temetetlen halottakká – fogalmazott Kövér László.
A házelnök levelében hangsúlyozta: az édesanyja révén Lengyelországhoz is kötődő arisztokratánál – aki nemcsak magyar népét, de egész közéleti pályafutása során Csehszlovákiában, Szlovákiában és Magyarországon egyaránt a keresztény európai értékeket képviselte – közös történelmünkben aligha találhatnánk méltóbb személyiséget arra, hogy közös hősünket, az emberi méltóság és szabadság közös mártírját lássuk benne.
Beszédet mondott többek között Dagmar Babèanová, Szlovákia volt vatikáni nagykövete, a Lengyel Nemzeti Emlékezet Intézetének elnökének Jaroslaw Szarek államtitkárnak a levelét pedig Dariusz Rogut, az intézet igazgatója olvasta fel.
A kegyeleti megemlékezés végén Marek Jêdraszewski, Krakkó érseke felszentelte a Szent Kereszt Felmagasztalása-kápolnát, melynek sziklabarlangjában helyezték végső nyugalomra Esterházy János hamvait.
Paulisz Boldizsár az eseményt követően portálunknak úgy nyilatkozott: sokéves munkának és széleskörű összefogásnak köszönhető, hogy teljesült Esterházy János végakarata. „Örülök annak, hogy az egyházi méltóságok eljöttek és valóban méltó szertartás keretében helyezhettük végső nyugalomra Esterházy urnáját. Köszönet illet mindenkit, aki ma ellátogatott Alsóbodokra, mert az ezernél is több zarándok jelenléte, az ő imáik és énekeik tették igazán felemelővé ezt a megemlékezést“ – mondta portálunknak a birtok tulajdonosa.
Paulisz Boldizsárt már évek óta foglalkoztatta a mártír gróf hamvainak hazahozatala. Részleteiben megismerve Esterházy János életútját csak erősödött benne az elhatározás, és ezen tervét a gróf családja is támogatta. „Sokszor sok helyen elmondtam már: nem szabad arra várnunk, hogy majd valaki más megteszi helyettünk azt, ami a mi kötelességünk. Esterházy értünk hordozta a keresztet, értünk halt meg, ennyivel tartoztunk neki, hogy teljesítettük utolsó akaratát. Én bízom abban, hogy ez a mai esemény – főleg a fiataloknak – ad egy olyan impulzust, hogy tovább vigyék Esterházy szellemiségét“ – fejezte ki reményét Paulisz Boldizsár, aki ezután is szeretettel vár minden zarándokot a kápolnába, hogy leróják tiszteletüket Esterházy urnája előtt. „Közel 30 évvel a rendszerváltás után merjük elhinni, hogy szabadok vagyunk, merjünk végre olyan dolgokkal foglalkozni, amikkel korábban nem lehetett, merjünk olyan embereket példaképül választani, akik a felvidéki magyarság felemelkedéséért tevékenykedtek. Esterházy egy volt közülük, de bátran mondhatjuk, hogy lelkiségben, kereszténységünk megélésében, a nemzetéhez való hűségben korának legkiemelkedőbb alakja volt“ – zárta gondolatait Paulisz Boldizsár.
Esterházy János a (cseh)szlovákiai magyar közösség kiemelkedő politikusa volt a múlt század húszas éveitől 1945-ig. 1901. március 14-én született Nyitraújlakon, s 1957. március 8-án hunyt el Csehországban, a hírhedt mírovi politikai börtönben.
A szlovákiai magyar politikai életbe az 1920-as évek közepén az Országos Keresztényszocialista Párt tagjaként kapcsolódott be; 1931-ben a Csehszlovákiai Magyar Népszövetségi Liga elnökévé, egy évvel később az Országos Keresztényszocialista Párt elnökévé választották meg. 1935-től a kassai kerület nemzetgyűlési képviselője volt a prágai parlamentben. 1936-ban az Egyesült Magyar Párt ügyvezető elnöke lett. Az első bécsi döntést követően Szlovákiában maradt, ahol 1945 tavaszáig a Szlovenszkói Magyar Párt elnöki tisztét töltötte be, s e tisztségében 1938 és 1945 között a szlovák parlamentben képviselte a szlovákiai magyar kisebbséget.
Keresztény-konzervatív elveit megőrizve határozottan elutasította a nemzetiszocialista eszméket, s az abból fakadó politikai gyakorlatot. A II. világháború kitörése után a menekülő lengyeleket segítette, elítélte a katyni tömeggyilkosságot, 1942. május 15-én pedig lelkiismereti okokra hivatkozva elutasította a zsidók deportálását lehetővé tevő törvény megszavazását a szlovák parlamentben.
1943-tól fokozatosan visszavonult a politikai szerepléstől, tevékenysége ekkor főleg a szegények és rászorulók támogatására irányult. 1944-ben zsidókat és más üldözötteket bújtatott, illetve segítette menekülésüket.
1944 decemberében a nyilasok Budapesten letartóztatták, s bár arra kényszerítették, hogy lemondjon a magyar pártelnökségről, párttársai 1945 tavaszán újra elnökké választották őt. Ezt követően a szlovák állam bírósága börtönbüntetésre ítélte, majd a Gestapo is elfogatóparancsot adott ki ellene, ezért illegalitásba kényszerült.
1945-ben, a kassai kormányprogram kihirdetésekor még bekapcsolódott a szlovákiai magyarok jogvédelmébe, de a szlovák belügyi szervek letartóztatták és átadták a szovjet hatóságoknak, akik a Szovjetunióba hurcolták és tíz évi munkatáborra ítélték.
1947-ben, távollétében, a szlovák népbíróság koholt vádak alapján kötél általi halálra ítélte. A szovjet hatóságok az ítélet végrehajtására 1949-ben átadták őt Csehszlovákiának. Halálos ítéletet ezt követően a köztársasági elnök életfogytiglanira változtatta. A már súlyosan beteg Esterházy a következő éveket politikai börtönökben töltötte.
1957 márciusában a morvaországi Mírovban érte a halál. Holtestét elégették. Hamvait 2007-ben a család és a magyar kormány kérésére, Karel Schwarzenberg volt cseh külügyminiszter közbenjárására, a kommunizmus áldozatainak prágai tömegsírjában találták meg. A sírból akkor kivett hamvakat tartalmazó urnát átadták Esterházy János családjának.
1993-ban Simon Wiesenthal, a bécsi holocaust dokumentációs központ vezetője levélben kérte az illetékes szlovák szerveket Esterházy János rehabilitációjára, ugyanígy lépett fel 1999-ben Alois Mock, Ausztria egykori külügyminisztere, majd 2001-ben Martonyi János magyar külügyminiszter is. Szlovákiai rehabilitálása ennek ellenére máig várat magára.
