Tavaszváró kiszebáb-égetés Nagybalogon
A kiszebábbal közösen az óvodások és az iskolások végigjárják a falut, miközben télűző rigmusokat kiabálnak, majd a Balog folyót átívelő hídnál állítják fel a máglyát. Az égetést megelőzően tavaszköszöntő versikéket mondtak és énekeltek.
Pál Gabriella, a Csemadok helyi szervezetének vezetőségi tagja portálunknak nyilatkozva hangsúlyozta: a kiszebáb-égetés fontos, mert ennek köszönhetően a mai gyerekek is megtudhatják, hogy régen hogyan tartotta össze a közösséget egy-egy rendezvény, illetve hogyan élték meg a tavasz búcsúztatását. „Erre nagyon jó alkalom a Pál Dénes által ösztönzött és továbbvitt hagyomány, amit mi valóban megélünk, nem csak őrzünk. Mert a hagyomány nem rab, amit őrizni kell, nem beteg, amit ápolni kell. Mi megéljük ezeket a hagyományokat, és már rendszeresen, évről-évre valóban megéljük a kiszebáb-égetést, amivel próbáljuk elűzni a telet, a rosszat, a gonoszt, a betegséget” – fejtette ki.
A néphagyomány szerint a kiszebáb elégetése megszabadítja az embereket minden bútól és bajtól. Az idén a szalmából készült bábot, amely általában egy leányt ábrázol, a helyi óvodások készítették Pál Dénes nyugdíjas pedagógus segítségével.
„Ez egy bot, keresztül rajta egy léc kereszt alakban, egy zsák, amit a közepén kinyírok, azt ráhúzom alulról a kereszthez közelebbi részen. A zsákot a gyerekek megtöltik szalmával, a fejet már én készítem, mert azt le kell rajzolni, hogy minél csúnyább legyen. Amikor ők azt megtöltötték, akkor az alját elkötjük, talpra állítjuk, a botra ráhúzzuk a fejét, lekötözzük, felöltöztetjük, bekötjük a fejét kendővel – ennyi az egész” – magyarázta Pál Dénes, nyugdíjas pedagógus, helytörténész
Ma már vidéken is csak elvétve ismerik és tartják meg ezt a hagyományt, régi ünnepet. A Balog-völgyében Nagybalogon kívül Cakóban, illetve a Rimaszombathoz közeli Feleden, a Szombathy Viktor Alapiskola tanulói tartottak hasonló télűző ünnepséget.
