Szokatlan helyzet állt elő a brit kampányban
LONDON. Újonnan feljött pártok és újonnan állampolgárságot szerzett választók kerülhetnek királycsináló szerepbe a májusban esedékes nagy-britanniai parlamenti választáson.
Évtizedek óta nem volt olyan választás Nagy-Britanniában, amelynek eredménye olyannyira kiszámíthatatlan lenne, mint a május 7-én esedékes idei brit parlamenti választásoké. A nagy pártok fej fej mellett állnak, a felmérések szerint csupán egy-két százaléknyi a támogatottságuk közti különbség. Más alkalmakkor ennyi idővel a szavazás előtt már nagy biztonsággal lehetett tudni, ki lesz a nyertes.
Azt, hogy végül a többség kire szavaz, valószínű a gazdasági helyzet, a bevándorlás és az EU-hoz fűződő viszony kapcsán felvetődő kérdésekre adott válaszok döntik el. Bár a britek mindig igyekeznek korrektek lenni, és az idegengyűlölet nem jutott el olyan szélsőségekig, mint például a szomszédos Franciaországban a Nemzeti Front esetében, a szigetországban mindenki azt szeretné, ha csökkenne a bevándorlás üteme. Erről Tóth Vali, a Kossuth Rádió londoni tudósítója számolt be a 180 perc című műsorban.
Nagy-Britanniában csak egyéni körzetekben induló jelöltekre lehet szavazni, nincsenek pártlisták, ami azt jelenti, hogy a 650 helyen minden indulónak önállóan kell megküzdenie az ottani mandátumért. Tóth Vali hozzátette, mivel az utóbbi időben nagyon sok, az unióból érkező bevándorló szerzett brit állampolgárságot, legalább 70 választókerületben ők dönthetik el a választás kimenetelét. Tehát a pártoknak nem szabad nagyon erős idegenellenes hangot megütniük, ha nem akarják, hogy büntessék őket a bevándorlók. A konzervatív és a munkáspárti politikusok is meglehetősen mérsékelten bevándorlásellenesek – tette hozzá.
A fontosabb politikai szereplőkhöz társított leggyakoribb véleményeket sorra véve a tudósító David Cameron miniszterelnökről, a Konzervatív Párt vezéréről azt mondta, róla az jut a brit választó eszébe, nem tudni, ismét ő lesz-e az első ember az országban. Ed Milliband munkáspárti vezető, a fő kihívó nagyon gyenge, nagyon népszerűtlen politikus, akinek valószínűleg mennie kell, ha nem sikerül nyernie. Nigel Farage, az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártjának (UKIP) vezetője lehet a nevető harmadik, aki nagyon erősnek mutatja magát, és minden második mondata ez: „Ki az unióból!” A torykkal koalícióban kormányzó Liberális Demokraták vezére, Nick Clegg miniszterelnök-helyettes azt állítja magáról, ő az egyetlen józan közép a szélsőséges erők küzdelme közepette.
A Kossuth Rádió londoni tudósítója szerint a bizonytalanság magyarázata és a győzelem kulcsa is az, hogy az utóbbi években nagyon sokat változott a brit pártstruktúra. Régebben a toryk és a Munkáspárt váltotta egymást a hatalomban, a második világháborút követően a 2010-es választás után fordult elő először, hogy koalíciós kormány alakult, ami azonban nem biztos, hogy megismétlődik.
A közéleti átalakulás során a két nagy párt mellett erősen feljött a gazdasági problémákat meglovagló, bevándorlás- és Európai Unió-ellenes UKIP, valamint a Skót Nemzeti Párt (SNP) is, amely a skót függetlenségi népszavazás farvizén került be az országos politikába. Utóbbi azt tervezi, hogy akárki jut kormányra, a skót érdekek képviselője megkerülhetetlen tényező legyen. Mivel, úgy tűnik, senkinek nem lesz elsöprő többsége, a kis pártok királycsináló szerepbe kerülhetnek – tette hozzá a londoni tudósító.
Tóth Vali arról is beszélt, a kampány értelmes vitákkal van tele, rengeteg kerekasztal zajlik, ahol jelöltek és szakértők ütköztetik a véleményüket, a brit sajtó pedig szárnyal, a lapok ízekre szedik a politikusok ígéreteit, részletesen vizsgálják, hogy mennyire reális, amit a jelöltek a választóknak mondanak.
A ComRes közvélemény-kutató által az ITV News és a Daily Mail tömeglap számára készített felmérés szerint – amit március 30-án ismertetett az MTI – a torykat a szavazók 36, a Munkáspártot pedig 32 százaléka támogatja. A Zöldek 5, a Liberális Demokraták 9 százalékon állnak, míg brit EU-tagság megszüntetésének programjával induló UKIP támogatottsága 12 százalékos.
Azt, hogy végül a többség kire szavaz, valószínű a gazdasági helyzet, a bevándorlás és az EU-hoz fűződő viszony kapcsán felvetődő kérdésekre adott válaszok döntik el. Bár a britek mindig igyekeznek korrektek lenni, és az idegengyűlölet nem jutott el olyan szélsőségekig, mint például a szomszédos Franciaországban a Nemzeti Front esetében, a szigetországban mindenki azt szeretné, ha csökkenne a bevándorlás üteme. Erről Tóth Vali, a Kossuth Rádió londoni tudósítója számolt be a 180 perc című műsorban.
Nagy-Britanniában csak egyéni körzetekben induló jelöltekre lehet szavazni, nincsenek pártlisták, ami azt jelenti, hogy a 650 helyen minden indulónak önállóan kell megküzdenie az ottani mandátumért. Tóth Vali hozzátette, mivel az utóbbi időben nagyon sok, az unióból érkező bevándorló szerzett brit állampolgárságot, legalább 70 választókerületben ők dönthetik el a választás kimenetelét. Tehát a pártoknak nem szabad nagyon erős idegenellenes hangot megütniük, ha nem akarják, hogy büntessék őket a bevándorlók. A konzervatív és a munkáspárti politikusok is meglehetősen mérsékelten bevándorlásellenesek – tette hozzá.
A fontosabb politikai szereplőkhöz társított leggyakoribb véleményeket sorra véve a tudósító David Cameron miniszterelnökről, a Konzervatív Párt vezéréről azt mondta, róla az jut a brit választó eszébe, nem tudni, ismét ő lesz-e az első ember az országban. Ed Milliband munkáspárti vezető, a fő kihívó nagyon gyenge, nagyon népszerűtlen politikus, akinek valószínűleg mennie kell, ha nem sikerül nyernie. Nigel Farage, az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártjának (UKIP) vezetője lehet a nevető harmadik, aki nagyon erősnek mutatja magát, és minden második mondata ez: „Ki az unióból!” A torykkal koalícióban kormányzó Liberális Demokraták vezére, Nick Clegg miniszterelnök-helyettes azt állítja magáról, ő az egyetlen józan közép a szélsőséges erők küzdelme közepette.
A Kossuth Rádió londoni tudósítója szerint a bizonytalanság magyarázata és a győzelem kulcsa is az, hogy az utóbbi években nagyon sokat változott a brit pártstruktúra. Régebben a toryk és a Munkáspárt váltotta egymást a hatalomban, a második világháborút követően a 2010-es választás után fordult elő először, hogy koalíciós kormány alakult, ami azonban nem biztos, hogy megismétlődik.
A közéleti átalakulás során a két nagy párt mellett erősen feljött a gazdasági problémákat meglovagló, bevándorlás- és Európai Unió-ellenes UKIP, valamint a Skót Nemzeti Párt (SNP) is, amely a skót függetlenségi népszavazás farvizén került be az országos politikába. Utóbbi azt tervezi, hogy akárki jut kormányra, a skót érdekek képviselője megkerülhetetlen tényező legyen. Mivel, úgy tűnik, senkinek nem lesz elsöprő többsége, a kis pártok királycsináló szerepbe kerülhetnek – tette hozzá a londoni tudósító.
Tóth Vali arról is beszélt, a kampány értelmes vitákkal van tele, rengeteg kerekasztal zajlik, ahol jelöltek és szakértők ütköztetik a véleményüket, a brit sajtó pedig szárnyal, a lapok ízekre szedik a politikusok ígéreteit, részletesen vizsgálják, hogy mennyire reális, amit a jelöltek a választóknak mondanak.
A ComRes közvélemény-kutató által az ITV News és a Daily Mail tömeglap számára készített felmérés szerint – amit március 30-án ismertetett az MTI – a torykat a szavazók 36, a Munkáspártot pedig 32 százaléka támogatja. A Zöldek 5, a Liberális Demokraták 9 százalékon állnak, míg brit EU-tagság megszüntetésének programjával induló UKIP támogatottsága 12 százalékos.
Forrás
hirado.hu, Kossuth Rádió
