Szoboravatás Tallóson: Mindszenty Józsefet minden magyar saját mártírjának tekintheti

Az eseményhez méltó időpontként az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 60. évfordulóját választotta Tallós faluvezetése, hiszen Mindszenty Józsefet (1892, Csehimindszent – 1975, Bécs) a nyilas után a kommunista hatalom is börtönbe vetette. A bíboros-hercegprímás német eredetű nevét, a Pehm Józsefet 1942-ben szülőfaluja után változtatta Mindszentyre. Mintha sejtette volna saját sorsát, amikor jelmondataként azt választotta, Devictus Vincit, azaz legyőzetve győz. Látszólag ugyan legyőzték őt, mégis mindig önmaga maradt, bebizonyítva: megalkuvások nélkül is célba lehet érni.

A szombati ünnepség szentmisével kezdődött, amelyet Kiss Róbert tb. kanonok, a Nagyszombati Főegyházmegye magyar katolikus híveinek pasztorációjával megbízott püspöki helynök és komáromi esperes-plébános Józsa Attila galántai esperes-plébánossal és Tóth Sándorral, Tallós plébániai kormányzójával együtt celebrált.

Róbert atya Mindszenty József történelem viharai során tanúsított kiemelkedő helytállására hívta fel a jelenlevők figyelmét. Hangsúlyozta: példaértékű bátorságából, kitartásából, hitéhez való hűségéből valamennyien erőt meríthetünk mindennapi küzdelmeinkhez, hiszen az ő élete is kihívásokkal volt teli. Hozzátette: mindezért hálával tartozunk neki.

„Valódi jópásztor volt, aki egész lelkülettel védte az egyházat, az evangéliumot és a keresztény értékeket.  Egyházi személyiségként és polgári értelemben is azt példázza, hogy milyenné kell válnunk saját hivatásunkban“ - magyarázta. Arról is szólt, hogy Mindszenty mindenkor fellépett az emberi jogokat sértő gyakorlattal, illetve az ember- és szabadságellenes ideológiákkal szemben, s felemelte szavát az üldözöttek érdekében. Emberiességre és könyörületességre intett, a papokat pedig arra kérte, hogy a vérzivataros időkben is maradjanak otthon, híveik körében. Mindszenty egyaránt tiltakozott a szlovák lakosságcsere, a délvidéki magyarok tömeges lemészárlása és a sváb kisebbség kitelepítése ellen - ekképp Magyarország lelkiismeretévé vált.

A minden helyzetben helytálló egyházfőt a Budapesti Népbíróság az 1949. február 3. és február 8. között IX. 254/1949 számon lefolytatott koncepciós perben életfogytig tartó fegyházra ítélte. Az utolsó szó jogán békét kért az egyházának, a magyar államnak és a lelkének. Az 1956-os forradalom és szabadságharc utolsó napjaiban rádióbeszédeket mondott, budavári rezidenciáján fogadta a külföldi delegációkat, s azonnal fölmentette hivatalukból a kommunistákkal kollaboráló papokat. November 3-ai rádióbeszédében a Nagy Imre vezette kormány tagjait a "bukott rendszer örököseinek" nevezte.

Amikor Budapestet megszállták a szovjet tankok, a bíboros arra kényszerült, hogy a helyi amerikai missziónál (a későbbi nagykövetségen) kérjen menedéket. Utolsó éveit Bécsben kellett töltenie. Ezzel kapcsolatban VI. Pál pápának azt írta: “kész vagyok elhagyni hazámat, hogy száműzetésben folytassam vezeklésemet egyházamért és népemért”. Róbert atya szavai szerint „miközben a világot járta, a szentmiséken és a különféle konferenciákon, tanácskozásokon is vigaszt nyújtott az elcsüggedt embereknek, a négy földrészen szétszóródott magyarságnak. Valószínűleg a végtelen hit és szeretet adott erőt a vértanúsághoz.

Mindszenty 1975. május 6-án halt meg, s Mariazellben temették el, ahol 1975–1991 között magyarok sokasága rótta le tiszteletét sírjánál. 1990. május 18-án a magyar Legfelső Bíróság kinyilvánította, hogy Mindszenty József teljesen ártatlan. Holttestét 1991. május 4-én ünnepélyesen hazahozták, és újratemették az esztergomi bazilika altemplomában. 2012-ben a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Állandó Bizottsága hivatalosan megerősítette a bíboros boldoggá és szentté avatására irányuló kérést. „Hittel kell látni saját életünket és közösségünk életét. Isten akaratának teljesítése egyesítsen és összefogásra bátorítson bennünket!” – mondta végül Róbert atya.

A szentmise után az ünnepség a hercegprímás még lepelfedte templom előtti szobránál egy diáklány szavalatával folytatódott. Aztkövetően Boráros Imre Kossuth-díjas színművész az általa 2010-ben bemutatott Állok Istenért, egyházért, hazáért – Mindszenty József oltárköve című monodrámából adott elő részletet, majd az évtizedek óta Tallóson élő Gágyor József pedagógus-irodalmár Felvidéki magyarok litániája című versét is elszavalta.

Horváth Zoltán, Tallós polgármestere beszédében kiemelte, hogy bár Mindszenty József konkrét felvidéki kötődéseiről nincs tudomása, ám a hercegprímás az összmagyarság mártírjaként az itteni magyarságé is. Hozzátette: a szoboravatás azért is időszerű, mert a bíboros bátor helytállása a felvidéki magyarságnak időszerű küzdelmeihez is példát mutathat. Köszönetet mondott a mű alkotójának, a Keszthelyen élő Túri Török Tibornak és a Békés Megyei Önkormányzatnak az ajándékba kapott mellszoborért.

„Önkormányzatunk képviseletében 2007-ben a felvidéki magyarok kitelepítésével kapcsolatos tótkomlósi rendezvényen találkoztunk először Takács Ferenc (Fidesz-KDNP) megyei képviselővel, aki Tótkomlós egyik tanácsnoka is. Akkor ugyanis személyesen kerestük fel a Békés megyében élő tallósiakat. 1947-ben több mint száz tallósi családot telepítettek ki, akik közül többen a szégyenletes 60. évforduló alkalmából megrendezett szívszorító emlékműsoron még jelen voltak. Ferenccel azóta is nagyon jó barátságban vagyunk, rendszeresen látogatjuk egymást. Õ ajánlotta fel Tallósnak ezt a gyönyörű ajándékszobrot, amit nagy örömmel elfogadtunk. Bár a két település hivatalos szerződést nem kötött egymással, de a köztünk levő lelki kapocs annál sokkal többet ér” – mondta a Hírek.sk-nak Tallós első embere.

A polgármester kitért arra is, hogy ezentúl a helyi lakosok már a Mindszenty-szobornak is örülhetnek, akárcsak annak, hogy mivel Mária Terézia 1763-ban a tallósi Esterházy-kastélyban létesítette az első állami árvaházat, akkor személyesen ültetett el egy tölgyfát, amely még mindig él, s Az Év fája 2015 elnevezésű országos versenyen 2. helyezést érte el. A hajdani árvaházalapítás 250. évfordulója alkalmából, 2013-ban rendezett tallósi ünnepségre Habsburg Károlyt is meghívták, akivel együtt újabb tölgyfát ültettek el, őt pedig a jelenleg 1680 lakosú (85 százalékban magyar) község díszpolgárává avatták.

Az ünnepség további részében a ma már tótkomlósi Takács Ferenc könnyeivel küszködve beszélt arról, hogy édesapját 1947. szeptember 27-én Alsószeliből telepítették ki Tótkomlósra, ahonnan sok szlovák család költözött át a felvidéki elüldözöttek volt otthonaiba. Emiatt is erősen kötődik a Felvidékhez, aminek bizonyítékaként Mindszenty-szobrot ajándékoznak Tallósnak.

A Hírek.sk-nak azt is elmondta, hogy Magyarországon a felvidéki magyarok kitelepítésének jövőre esedékes 70. évfordulója kapcsán egy bizottságot állítottak fel, amelynek szintén a tagja. „Orbán Viktor miniszterelnök úr korábban kérte: gondolkodjunk el azon, hogy mit lehetne tenni a Magyarországra áttelepített családok kárpótlása érdekében. Ilyen célból létrejött tehát egy bizottság, amely tagjai közé engem is beválasztottak. Bár még korai konkrét összegekről beszélni, de azt elárulhatom: az erkölcsi kárpótláson kívül az érintettek anyagi kárpótlását is tervezzük. Az a lényeg, ha a magyar kormány kifejezi, hogy a kárpótlás felelőssége az övé, akkor talán majd a szlovák fél is kissé megenyhül, s a Beneš-dekrétumokból kiveszi a magyarok háborús bűnösségéről szóló ominózus cikkelyt. Bízom abban, hogy miközben a Visegrádi Négyek (V4) tagországai egyre jobban összetartanak, talán a kitelepítések 70. évfordulója apropóján két tagország: Magyarország és Szlovákia ilyen tekintetben is megbékél egymással. Legyen végre mindegy, hogy magyarok vagy szlovákok vagyunk, csak az legyen a lényeg, hogy a szívünk a helyén dobogjon” – fejtette ki.

Az ajándékszobor leleplezése, megáldása és megkoszorúzása után a jelenlevők elénekelték a Himnuszt. Majd Túri Török Tibor, Keszthelyen élő autodidakta szobrász portálunk kérdésére elmondta: „A szobor hasonmása már a budapesti Lehel téri Szent Margit-templom kertjében, a Váci út felé néző oldalon áll. Eddig tehát két Mindszenty-szobrot készítettem. Tudtommal, a Felvidéken ez a bíboros úr első szobra. Ideát egyébként már közel két tucatnyi, másféle művem található. Például legutóbb Zselízen a város egyik híres szülöttének, Fischer-Colbrie Ágostonnak emeltünk szobrot a Szent Jakab-plébániatemplom előtti téren, továbbá Nagykaposnak Mécs László- és Petőfi Sándor-szobrot, Nagyszelmencnek pedig Dobó István-szobrot ajándékoztam, illetve odaadtam jelképes áron. Ezt a Mindszenty-szobromban a bíboros úr egyházi és emberi mivoltját, tehát a fennköltségét az egyszerűségével akartam ötvözni”.

Végül portálunknak a tallósi pedagógus-költő-író, Gágyor József elmondta: „eddig a Mindszentyt megelőző hercegprímás, a közeli Deákiban 1884-ben született Serédi Jusztinián emléke jobban élt a helyi lakosság emlékezetében. Tallós kegyhelye ugyanis a temetőben levő lourdes-i barlang, melyet egy – az I. világháború előtti években – Lourdes-ban meggyógyult gyermek szülei állítottak hálából a Szűzanyának. A kegyhelyen később több gyógyulás is történt, búcsújáróhely lett, ahová Serédi bíboros is ellátogatott. Remélhetőleg a mostani szoboravatás után Mindszenty József élete és munkássága iránt is majd egyre több tallósi, sőt, felvidéki magyar fog érdeklődni, hiszen őt minden magyar saját mártírjának tekintheti”.