Szeretet és szívdobogás - Gondolatok karácsony ünnepéről

GÁL SÁNDOR – József Attila-díjas író, költő, publicista, a Magyar Művészeti Akadémia tagja

Mi az, amit mindmáig megőrzött gyermekkora karácsonyaiból?

1944 decemberében a háború első vonalában éltünk. Nálunk az oroszok, Dunamocson a németek. S a németek a maguk rendszerességével minden nap, alkonyat idején lőtték Búcsot. Így a hat hetes állóháború idején, alkonyatkor lementünk a pincébe, s többször ott is aludtunk. Karácsony első ünnepén aztán "találatot kaptunk", s a pincében lévő takarók égni kezdtek. Apámnak sikerült eloltani a tüzet, de egy kicsit megégtünk. Leperzselődött a szemöldököm, meg a hajam is, de megmaradtunk, s a hajam is kinőtt...Az udvarunkban parkoló katyusának semmi baja nem esett.

Önnek mi 2017-ben a karácsony üzenete? 

Egy hasonló kérdésre Endre unokám nyolc évesen így válaszolt: "A szeretet és a szívdobogás." Ennél tökéletesebb definíciót aligha találhatnék. Hát fogadjuk el és éljük meg!

Ezen az ünnepen mire emlékezik a legszívesebben az elmúlt tizenkét hónapból?

Ez az esztendő számomra a nyolcvanadik volt. S én elhatároztam, hogy ennek minden napján írok "valamit." Ma már elmondhatom, hogy ezt a vállalásomat teljesítettem. Címe pedig a BELSÕ UNIVERZUM, tételesen, hogy a "gondolkodó anyag", az emberi értelem nyolc évtized alatt mit fogadott be, s mit őrzött meg a befogadottakból. A nyolc évtized – kiszámítottam – 29 200 nappal és éjszaka. Abban reménykedem, hogy még megérem, hogy ez a munkám könyvvé szervesül, bár ma már a rák utáni időm tízedik évében járok... Szóval erre a munkára, s arra, hogy sikerült befejezni,  l e h e t   emlékezni...

Kit, avagy mit változtatna meg jövőre?

Mivel  a "biológiai pokolgép" megállíthatatlan, semmi esélyem sincs a változtatásra. Legfeljebb a tudomásulvételre...

ZUPKO MÁRIA - gyógypedagógus, a Külhoni Magyarságért Díj egyik idei díjazottja

Mi az, amit mindmáig megőrzött gyermekkora karácsonyaiból?

Nagy családban nőttem fel. Karácsony mindig a szeretetről, egymásra figyelésről, apró ajándékok készítéséről szólt. Mindig volt teríték az asztalon a „vendég“ Jézuska számára is. Bár akkoriban nem volt ildomos, de mi templomba mentünk, betlehemi játékokba kapcsolódtunk be. Szenteste körbeálltuk a karácsonyfát, elénekeltük a „Mennyből az angyalt“, elimádkoztuk a „Mi Atyánkot“. Csak ezután következett az ajándékozás. Az éjféli mise után „angyalkolbászt“ fogyasztottunk.

Ezt a jó és szép szokást tovább éltetjük a családunkban. Mindhárom gyermekünkkel együtt a dal eléneklése után csillagszórót gyújtunk, csomagot bontunk.

Az étkezési szokásokból átvettük a nagyszüleim étrendjéből a mézes ostyát, fokhagymás túróslepényt, párom szüleitől pedig a kolbászos-gombás káposztát és a rántott halat. Megmaradt az éjféli sült kolbász fogyasztása is.

Önnek mi 2017-ben a karácsony üzenete? 

Számomra minden évben a karácsony nemcsak a szeretet, az egymásra figyelés, az ajándékozás ünnepe, hanem a nagy családi összejövetelé is. Felnőtt gyermekeim az ország különböző részein élnek, de Istvánkor mindenki „hazatalál“. Nem lesz ez másképp idén sem. Ezért számomra az idei karácsony üzenete, mint az eddigieké is, a békesség, a szeretet, a  boldog együttlét és a Megváltó születése.

Csodálatos gyermekekkel vagyok körülvéve, szerető társsal élek. Maradjon ez így!

Ezen az ünnepen mire emlékezik a legszívesebben az elmúlt tizenkét hónapból?

Nagyon mozgalmas évet zárok. Számomra a legmeghatározóbb és legmeghatóbb élmény az augusztus 20-a alkalmából nekem adományozott Külhoni Magyarságért Díj átvétele volt Budapesten az Országházban.

Kit, avagy mit változtatna meg jövőre?

Tevékeny életet élek nyugdíjasként is. Nem szeretnék ezen változtatni. Vannak terveim, melyeket meg szeretnék valósítani, hogy az eddig végzett önkéntes karitatív tevékenységünket hatékonyabbá tehessük. Ehhez kérem a Teremtő támogatását.

BADIN ÁDÁM - az idén jubileumi 20. színházi évadát ünneplő rozsnyói Meseszínház vezetője, tevékenységéért a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésében részesült

Mi az, amit mindmáig megőrzött gyermekkora karácsonyaiból?

A békességet. Talán ez a legfontosabb. Aztán még sok mindent. Nálunk mai napig igazi gyertyák égnek a karácsonyfán, nincsenek műfények. Mézeskalácsokat sütünk rá. Ezt együtt díszítjük föl és Szentestén közös énekléssel együtt, a nagy családdal várjuk a csodát, az angyal csilingelését. A jászolban ringó gyermeket és a csillogó szemeket. Aztán a sok-sok éneklés után a jókívánságok következnek. Kibontjuk az ajándékokat és közös vacsoránál fogyasztjuk el a rántott pontyot, a bejglit és hasonlókat. Ki Istentiszteletre, ki misére megy és első napján várjuk a betlehemeseket. Egymáshoz tér a család minden ága. A távolabbiakkal pedig fölvesszük a kapcsolatot, hogy az élményből és jókívánságból senki ki ne maradjon. Egyszerűen gyermekszívvel örülünk egymásnak.

Önnek mi 2017-ben a karácsony üzenete?

A Karácsony megunhatatlan lélekújító élmény, amikor magába száll minden lélek. Olyan, akár a mindennapi kenyér, csak még annál becsesebb, mert csak egyszer adatik az évben. Elcsendesedik a világ, készítjük szívünket, lelkünket a gyermek, a fény befogadására. Különösen fontos ez az üzenet most, amikor a világ körülöttünk egyre embertelenedik és istentelenedik. Az emberek újra egyre türelmetlenebbek. De nem szabad engednünk az elkeseredésnek. Ki kell nyitni a szívünket és őriznünk kell a reményt sok-sok imádsággal és tettel. Hogy megállítsuk a ránk leselkedő veszedelmeket és gyermekeinknek egy élhető világot hagyjunk hátra.

Ezért kell minden évben újra legyőznünk a sötétséget, befogadni az Örömhírt és képességeink szerint továbbadni.

Ezen az ünnepen mire emlékezik a legszívesebben az elmúlt tizenkét hónapból?

Sok szép emlékem van. De talán mégis a legnagyobb az a Kárpátalján eltöltött 10 nap, amikor gyermekotthonokban játszhattunk olyan gyermekeknek, akik sokan még sosem láttak bábszínházat. Ajándékot vittünk nekik, de mi sokkal nagyobb ajándékkal tértünk vissza lelkünkben. Azt a sok-sok csillogó gyermekszemet és szeretet sosem felejtem el.

Kit, avagy mit változtatna meg jövőre?

Változni nehéz, de nem reménytelen. Minden év Karácsonyán az ember eltökéli, hogy jobb ember lesz, aztán sokszor még is megbotlik a mindennapok akadálypályáján. De talán mégis érdemes újrapróbálkozni. Mert ha egy kicsit sikerül a változás, ha több kedves szó hagyja el ajkamat, ha több mosolyt varázsolok a szembejövőkbe, ha több időt tudok szentelni családomra, ha több békességet tudok termteni és alkotói energiát felszabadítani, miközben kevesebb konfliktust teremtek és szembenézek saját hibáimmal és gyengeségemmel, akkor már megérte az igyekezet. Mindig csak egy kicsivel többet és bizonyosan már ettől jobb lesz a világ, s benne az életem.

BORBÉLY ALEXANDRA - színésznő, az idén ő kapta a legjobb női főszereplőnek járó Európai Filmdíjat

Mi az, amit mindmáig megőrzött gyermekkora karácsonyaiból?

Nagyon fontos, hogy 24-én együtt legyek a családommal. A karácsonyi menü mindig ugyanaz: lencseleves, utána hal majonézes krumplisalátával. Aztán elmegyünk az unokatestvérekhez, nagymamához.

Önnek mi 2017-ben a karácsony üzenete?

2017-ben karácsonykor leginkább arra gondolok, hogy érdemes várni és hogy a munkának meglesz a gyümölcse, csak türelmesnek kell lenni.

Ezen az ünnepen mire emlékezik a legszívesebben az elmúlt tizenkét hónapból?

Mindkét kedves emlékem 2017-ben Berlinhez kötődik. Az első, amikor februárban megkaptuk az Arany Medvét, a második pedig december amikor megkaptam a legjobb színésznőnek járó díjat.

Kit, avagy mit változtatna meg jövőre?

Azt változtatnának meg magamban, hogy kevesebbet stresszeljek, jobban éljem meg a pillanatot, és tudjak igazán örülni a jó dolgoknak.

EMMER PÉTER - zenész, az év dalának Harmónia-díjasa 2017-ben

Mi az, amit mindmáig megőrzött gyermekkora karácsonyaiból?

Természetesen alig vártuk tesóimmal az ajándékosztást, mint bármelyik gyerek, de ma már tudom, hogy sokkal fontosabb üzenete van ennek a szép, keresztény ünnepnek!

Önnek mi 2017-ben a karácsony üzenete? 

Figyeljünk oda egymásra, tiszteljük egymást, nincs idő a haragtartásra, sértődöttségre. Nem tudhatjuk, mit hoz a holnap, ezért próbáljunk meg toleránsabbak, megértőbbek lenni embertársainkkal.

Ezen az ünnepen mire emlékezik a legszívesebben az elmúlt tizenkét hónapból?

Nem tudnék kiemelni konkrét dolgot, sok jó dolog történt/történik velem, mind szakmailag, mind a magánéletemben, és ezért nagyon hálás vagyok.

Kit, avagy mit változtatna meg jövőre?

Legfőképp magamon változtatnék. Türelmesebb lehetnék, kevesebbet kéne vállalnom és többet kéne foglalkoznom a saját dolgaimmal.

ALBÁN JÓZSEF - Bős város plébánosa, a Remény katolikus hetilap főszerkesztő-helyettese  

Mi az, amit mindmáig megőrzött gyermekkora karácsonyaiból?

A leginkább talán azt, hogy milyen gyorsan elmúlnak... Ezt bizonyítja – legalábbis esetemben – az is, hogy alig van gyermekkori karácsonyi emlékem.

Papként aztán másképp éli meg az ember ezt az ünnepet. A liturgia és a szolgálat határozza meg a perceket és eseményeket. S mivel gyorsan múlik, intenzíven, lényegre figyelően kell benne „lenni és tenni“.

Önnek mi 2017-ben a karácsony üzenete? 

Örömmel várni csak azt lehet, akit szeretünk. A tisztelet itt kevés, a tekintély elégtelen, az idegességnek nincs helye. Az örömmel való várakozás nem tűri a pattanásig feszült idegeket, vagy a hanyag készületet. Mert „örömteli” csak az lehet, ami tényleg megtöltünk szeretettel.

A leggyakrabban éppen ez hiányzik az adventünkből. Adrenalin van – öröm nincs. Aggódás van – ráhagyatkozás nincs. Külcsín van – belbecs nincs. Ajándék van – adomány nincs. Fényjáték van – fény nincs. Adventi (értsd: eljöveteli) vásár van – Eljövetel nincs. Zaj van – Ige nincs. Terített asztal van – üres tányér és szabad szék (hátha betér Krisztus…) nincs. Így aztán nem telik az advent (vagyis duzzad, nő, fejlődik, beérik és gyümölcsöt hoz), hanem csak elmúlik.

Karácsonyt nem várni kell, hanem készíteni. Örömmel, ráhagyatkozással, belbeccsel, adománnyal, fénnyel, az Eljövendőnek kitárt ajtóval, Igével, az Isten Fiának szabadon hagyott hellyel az asztalunknál.

Nem olyan nehéz ez, mint gondolnánk, Egyetlen titka van – ezzel kezdtük: Örömmel várni csak azt lehet, akit szeretünk. Szeretni kell már most azt a Kisdedet, aki nem más, mint az Isten Fia. S akkor könnyű lesz várni és öröm lesz köszönteni…

Ezen az ünnepen mire emlékezik a legszívesebben az elmúlt tizenkét hónapból?

Az egyházközség nagy munkán van túl: nemrég készült el a templom teljes belső felújítása... Az elmúlt év főleg ennek a jegyében telt. Rengeteg áldozat és jóakarat van benne. Megtapasztalhattuk, hogy együttes erővel, összefogva szinte bármit meg tudunk tenni. Mindez őszinte örömmel tölt el.

Kit, avagy mit változtatna meg jövőre?

Voltaképpen mindent, magamon kezdve: a lelki életben ugyanis az a nap, amikor nem lépünk előre, valójában nem pusztán stagnálás, hanem visszalépés.