Szenegál leszámol a nők megcsonkításával

Amikor Aissatou Kande még kislány volt, a családja követte a régi hagyományt, amelyet elengedhetetlennek tartottak ahhoz, hogy alkalmas legyen a házasságra: a csiklóját érzéstelenítés nélkül kimetszették. Házassága napján a fejét illedelmesen sima fehér kendővel eltakaró nő azonban megfogadta, hogy a lányát megóvja ettől az ősi szokástól. Néhány nappal később pedig a faluja is bejelentette, hogy egyszer és mindenkorra szakít a nők nemi szervének megcsonkításával.

Afrikában becslések szerint mintegy 92 millió lányon és asszonyon hajtották végre eddig a beavatkozást, Szenegálban ugyanakkor már több mint ötezer olyan település van, amelyben szakítottak a kegyetlen gyakorlattal. A változás még nem érte el Aissatou Kande férjének a faluját, de ha az ottani öregek ragaszkodnának hozzá, hogy megcsonkítsák a házasságba vitt lánycsecsemőt, "szembeszegülnék velük" - mondta a fiatal nő. Szülei támogatják ebben. "Nem merik megtenni az unokámmal, nem engedjük!" - jelentette ki anyja, Marietou Diamank a The New York Timesnak.

A női nemi szerv megcsonkítása elleni mozgalom olyan családi és etnikai kapcsolatok mentén terjed, amelyek korábban kikényszerítették az alkalmazását. A szokás, amelyről korábban sok afrikai etnikai csoport és nép azt tartotta, hogy elkerülhetetlen része egy lány életének, kezd visszaszorulni, ha nem is mindenhol olyan sebességgel, mint Szenegálban.

A változás anélkül következik be, hogy dollármilliókat szánnának rá, mint a fejlődő világ más kiemelt egészségügyi céljaira az elmúlt években. És bár évek óta kampányol a csiklókimetszés gyakorlata ellen, az ENSZ a célul kitűzött 44 millió dollárnak eddig csak a felét tudta összegyűjteni erre a célra.

Szenegálban a Tostan csoportnak - amelynek a neve volof nyelven áttörést jelent - komoly hatást sikerült elérnie azzal az oktatási programmal, amely az ősi gyakorlat veszélyére hívja fel a figyelmet. A szervezet ekörül akar egyetértést teremteni anélkül, hogy barbárként bélyegezné meg a szokást, amire nyugati aktivisták igencsak hajlamosak. A nyugat-afrikai ország parlamentje hivatalosan több mint egy évtizede betiltotta a nők megcsonkítását, és a kormány is komolyan támogatja a Tostan erőfeszítéseit.

"Korábban beszélni se lehetett róla. Tabu volt, most viszont már ezrével szakítanak vele az emberek" - közölte Mamadou Dia, annak a Kolda körzetnek a kormányzója, amelyhez Aissatou Kande faluja, Sare Harouna is tartozik. Az utóbbi 15 évben a kegyetlen szokás felszámolásáért indított mozgalom az ENSZ szerint olyan erőssé vált Szenegálban, hogy a falvak többsége csatlakozott hozzá.

Mivel nincs elegendő pénz ahhoz, hogy Afrika-szerte megismételjék mindazt, amit a Tostan az egészség megőrzése és az emberi jogok érvényesítése érdekében tesz, Nafissatou Diop, a csiklókimetszés ellen az ENSZ irányításával indított kampány koordinátora gyorsabb és olcsóbb megoldásokat keres a beavatkozást szükségesnek tartó társadalmi konvenciók megváltoztatására. A Tostan az ENSZ Gyermekalapja (UNICEF) és más szervezetek segítségével nagy munkát végzett, de két-három éves programja falvanként mintegy 21 ezer dollárba került, ami igen jelentős összeg, ha valaki figyelembe veszi azt a rengeteg falut, ahol még él a felszámolni kívánt gyakorlat.

Gerry Mackie egy szociológiai folyóiratban 1996-ban megjelent cikkében kétségbe vonta, hogy a csiklóeltávolítás hagyományát a szülők a lányuk iránti szeretetből követik, és a kínai lányokat évszázadokon keresztül megnyomorító lábpólyáláshoz hasonlította ezt a beavatkozást. Beszámolt arról is, hogy Kínában egy generációnyi idő alatt sikerült véget vetni a gyakorlatnak azzal, hogy szülők csoportjai fogadalmat tettek: nem pólyálják be lányaik lábát, és nem engedik a fiaiknak, hogy pólyált lábú lányt vegyenek feleségül.

"Elképedtem. Megvolt a válasz a problémára: kollektív fogadalomra van szükség" - mesélte Melching arról, hogy milyen hatással volt rá Mackie cikke. A három ember ettől kezdve szorosan együttműködött, és egész közösségeket beszéltek rá arra, hogy hagyjanak fel a csiklókimetszés gyakorlatával. Bassi Boiro, aki Sare Harounában a beavatkozásokat korábban végrehajtotta, elmesélte, hogy mindig hajnalban, a falun kívül, egy szent fa terebélyes lombja alatt hajtotta végre a műtétet. "A férfiak nem hallották a lányok sikoltásait. Ami történt, nem tartozott rájuk" - idézte fel az idős nő. Boiro elfogadta a település lakosainak döntését, és ma már őszintén beszél arról, hogy milyen kárt okozott élete munkájával. "Nem fogtam fel, hogy mit is csinálok" - fogalmazott.