Stonehenge megfelelőjére bukkantak Szlovákiában
„A Vámoslucskától (Lúèky) Hanajnáig (Hojné) terjedő szakaszon, a Zempléni-víztároló közelében, közép-neolitikum korabeli, i.e. 5300-5200-ból származó települések nyomait fedezték fel. Szomszédságukban nagy valószínűséggel temetkezési helyek találhatóak” - tudatta a TASR hírügynökséggel, Marián Vizdal, az Eperjesi Egyetem Bölcsészkara Ókori Történelem, Filozófia és a Vallástörténet Tanszékének vezetője.
Ugyanitt, Fogas (Závadka) község határában nagy neolitikum kori kör nyomaira bukkantak. „Műholdas felvételeken két 130 -170 méter átmérőjű körárok látható. Ezek, egyszerű, vagy többkörös rondellák lehetnek” – magyarázta Vizdal. Elmondása szerint Felső-Bodrogközben először bukkantak ilyen jellegű, a stonhengeihez hasonlítható, de attól sokkal korábbi időkből származó leletre. „Ez arról tanúskodik, hogy a Kárpát-medencének ez a része is bekapcsolódott az őskorban a monumentális kör formájú alakzatok létrehozásába” – tette hozzá a szakértő.
A zempléni körárkok kora a történész szavai szerint a korai neolitikum időszakába, i.e. 4800 – 4000-re tehető. „Mostanáig nincs kielégítő válasz arra, hogy milyen célt szolgálhattak. Lehet, hogy kőkorszaki csillagvizsgálók voltak, vagy kultikus célokat szolgáló helyek, ahol több település lakossága találkozott” – mondta Vizdal. A régészek szeretnék a közeljövőben alaposan átvizsgálni a három érintett település környékét egy régészeti kutatás keretében. A kísérleti szondázást és az ásatásokat legkorábban az ősz folyamán kezdhetik meg - tudatta a TASR hírügynökség.
Két éve a Baranya megyei Szemely község határában fedeztek fel műholdas felvételeken késő neolitikum időszakából származó, az úgynevezett lengyeli kultúrához köthető monumentális körárok-rendszert, amely egyfajta kőkorszaki "katedrális" is lehetett a magyar kutatók szerint.
"Valószínűleg Magyarország területén is sokkal több ilyen építmény van, mint eddig feltételeztük, most rengeteg került elő. Szemely község határában még 2005 folyamán azonosítottunk egy nagy kiterjedésű körárok-rendszert, illetve tőle délebbre egy kisebb méretűt. Az ásatások során megbizonyosodtunk arról, amit a felszíni leletek alapján korábban is sejtettünk: a lelőhely a késő neolitikus lengyeli kultúra időszakára keltezhető. A nagyobb körárok-rendszer külső, enyhén hatszöges formájú, 4-5 árokból álló árokcsoportjának mérete 550×400 méter, a legbelső, szabályos körárok átmérője 100 méter. A középső, 200 méteres átmérőjű árkot úgy tűnik, hogy a lelőhely élete során valamikor feltöltötték. Érdekesek a kapuk körüli, félköríves, bástya-szerű alaprajzzal rendelkező árokszerkezetek" - emelte ki közvetlenül a lelőhely felfedezése után Bertók Gábor, a Baranya Megyei Múzeumok Igazgatóságának régésze.
A belső árokból vett minta i.e. 4950- 4790 közötti időszakból származik, míg a külsőből vett 4720-4530 közötti periódusra tehető. "Ahogy megyünk kifelé, változik az építmény jellege, s valószínűleg a szerepe is. A feltehetőleg később épült külső kör kapui körül létrehozott árokszerkezetek már az esetleges védelmi szerepre is utalhatnak" - hangsúlyozta a régész. Hozzátette: akármi is volt a rendeltetése, a Szemely-Hegyes körárok-rendszer a korszak technikai színvonalát tekintve monumentális létesítmény, kialakítása mintegy 15000 köbméternyi föld megmozgatásával járt.
Magyarországon az utóbbi évtizedig kevés ilyen építményt fedeztek fel, az elmúlt években azonban az autópálya-építésekhez kapcsolódóan Somogy- és Zala-megyében kerültek elő neolitikus körárkok részletei. Baranyában a Culture 2000 uniós program keretében megvalósított projektnek köszönhetően, valamint 2008-2009-ben a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával 14 körárok-rendszert és körülárkolt területet találtak a légi felderítések illetve az interneten is hozzáférhető műholdfelvételek elemzése során.
A lengyeli kultúra az i.e. 5000-4300 közötti periódusra tehető. Ennek a kultúrkörnek a lelőhelyei Magyarországon, Ausztrián, és Szlovákián kívül Dél-Németországban, valamint Lengyelország legdélibb részében is megtalálhatóak. A lengyeli kultúra népessége földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozott, de mivel csapadékosabb periódusban élt, amely nem kedvezett a mezőgazdaságnak, a vadászatnak is komoly szerep jutott. A dunántúli népesség kereskedelmi kapcsolatokat tartott fenn az Alfölddel, ennek bizonyítéka, hogy a Tokaj környékéről származó obszidián szerszámokat is használtak.
A késő neolitikum időszakából származó körárkok és körülárkolt területek eddig főleg Ausztria, Dél-Németország, Szlovákia területéről voltak ismertek. Körároknak azokat a létesítményeket nevezik, melyek alaprajza valóban a kör vagy legalábbis valamiféle szimmetria felé látszik törekedni, illetve emellett hangsúlyos, sokszor a fő égtájak felé tájolt bejáratokkal, valamint cölöpkerítésekkel rendelkeznek. A kutatók többsége hajlik arra a feltevésre, hogy valamilyen rituális funkciót tölthettek be, esetleg csillagászati, naptári szerepük lehetett, ugyanakkor a közösség is tarthatta itt az összejöveteleit, az árkoktól és sáncokból következtetve valamiféle védelmi funkció sem kizárt. "Elképzelhető, hogy egy ilyen objektum többféle funkciót is betöltött, ahogy az is, hogy az idők folyamán változott a rendeltetése" - nyilatkozta Bertók Gábor.
A körárkok méretükben és formájukban igen eltérő képet mutatnak, a kisebb, 50-80 méteres átmérőjű, egyszeres, esetleg kétszeres árokrendszerektől a fél kilométeres átmérőt is elérő, többszörös, és valószínűleg több fázisban létrejött óriásokig. A legtipikusabb változat a 100-200 méter közötti átmérőjű, kétszeres, vagy háromszoros árokrendszerrel körülvett, négy kapuval rendelkező szerkezet, de emellett vannak két, három és öt kapuval ellátott, nem feltétlenül szabályos kör alakú formák is.
