Stark: Megbukhat a monetáris unió

A pénzintézet hivatalos álláspontjának nem minősülő írásban a szerzők kifejtik: az euróövezeti adósságválság a gazdasági szakpolitikák kudarcainak, illetve a fiskális koordináció hiányának jele. Azt tükrözi, hogy a döntéshozóknak még nem sikerült megbirkózniuk azzal a kihívással, hogy miként lehet a közpénzügyeket megfelelően stabil alapokra helyezni a monetáris unióban.

Az írás szerint a válság kirobbanását követően a fiskális ösztönző politikák hatására jelentősen romlott az euróövezeti tagállamok államháztartási helyzete. Az euróövezet átlagos GDP-arányos költségvetési hiánya 5 százalékponttal 6,0 százalékra szökött, miközben az államadósság szintje mintegy 20 százalékponttal 85 százalékra nőtt. A szerzők emlékeztetnek: öt államban is meghaladta a 100 százalékos szintet a GDP-arányos államadósság.

Stark és szerzőtársai kiemelik: az európai vezetők több éve igyekeznek egységes költségvetési szabályrendszert kialakítani, a reformokkal kapcsolatos kételyek azonban fennállnak továbbra is, és azt tükrözik, hogy a tagállamok nem hajlandók feladni szuverenitásuk ezen részét az Európai Unió javára. Hozzáteszik: miközben a legutóbbi reformok „jó irányba mutatnak”, egyáltalán nem világos, hogy elegendőnek bizonyulnak-e az egészséges fiskális környezet megteremtéséhez. Kifejtik: nem egyértelmű, hogy az erősebb, tagállami szintű, költségvetési fegyelmet biztosító szabályok tényleges változást hoznak-e, illetve a megelőzést célzó intézkedések között a kiadások ellenőrzése is csak másodlagos szerepet kap.

Az elemzésben hangsúlyozzák: a kijelölt euróövezeti fiskális reformok összességében nem hozzák azt a jelentős előrelépést, amely szükséges a közös valutatérség stabilitásának fenntartásához és akadálymentes működéséhez, ezért a gazdasági kormányzást tovább kell erősíteni. Egyrészt a biztonságosnak ítélt szinteket meghaladó költségvetési deficitek európai szintű jóváhagyáshoz kell kötni.

Másrészt meg kell követelni, hogy a gazdasági céljaikat nem teljesítők automatikus szankciókkal legyenek kötelezve a korrekcióra. Harmadrészt csődtömeggondnokság alá kell helyezni az olyan államokat, amelyek nem hajtják végre a korrekciós programban vállaltakat. Negyedrészt a 3 százalékot meghaladó költségvetési hiány esetén automatikus pénzügyi büntetést kell kiróni. És végül biztosítani kell, hogy független intézmények működjenek a tagállami és európai szinteken egyaránt.

Starkék kijelentik: ezek a lépések – a megfelelő pénzügyi és strukturális reformokkal együtt – nélkülözhetetlenek a hatékony gazdaságpolitikai koordináció és az egészséges közpénzügyek jövőbeli megteremtéséhez.