Sötét titkok nyomában Dunajszky Gézával Komáromban

hirek.sk 2016. február 23., 12:13
KOMÁROM. Aligha volt, akit ne érintett volna meg Dunajszky Géza Titkok nyomában című könyvének komáromi (kultúr)Borozóban tartott hétfő esti bemutatója, amelyre a Duna mindkét partjáról érkeztek érdeklődők. A szerző az évtizedeken át elhallgatott pozsonyligetfalui tömeggyilkosságról részleteiről beszélt, miközben ismertette hosszú, alapos kutatómunkájának okait és eredményeit. Leszögezte: a hét évtizeddel ezelőtt történteknek végre be kell kerülniük az összmagyar nemzeti emlékezetbe...!

A meghitt hangulatú közös emlékezés méltó nyitányának bizonyult a túlparti énekes-zenész, Széplaki Norbert fellépése, aki Varga István "Hogyan nem múlt a háború" című sajátkezűleg megzenésített versét adta elő gitáron. Aztkövetően Dunajszky Géza a hírhedt Beneš-dekrétumok alapján meghirdetett kollektív bűnösség következményeiről szólt, kiemelve: a kitelepítésekről, a kényszermunkára vezénylésről és a lakosságcseréről szóló információk az eltelt évtizedek során már bekerültek a köztudatba. Ellenben a gyalázatos tömeggyilkosságok és kivégzések tényét, amelyek vélhetően több ezer áldozatot követeltek, a hatóságok hétpecsétes titokként őrizték. Azokat az utókor kénytelen volt agyonhallgatni, bízva egy jobb kor eljövetelében, amikor a hajdani pribékek kilétére fény derülhet, és legalább bocsánatkéréssel illetik az egykor ártatlanul halálra ítélt gyermekek és felnőttek hozzátartozóit.

Dunajszky Géza fáradhatatlan, megalkuvást nem ismerő kutatómunkájának köszönhetően a tragédia után hét évtizeddel végre közösségi emlékezete lehet a pozsonyligetfalui borzalomnak, s végre megszülethet az elmulasztott végtisztesség. Legalábbis a Pro Futuro Hungarica polgári társulás kiadásában megjelent Titkok nyomában című kötet írója minden tőle telhetőt megtesz ennek érdekében. Könyvének tavaly májusi pozsonyi bemutatója óta Felvidék-szerte és az anyaországban is folyamatosan szívesen tesz eleget az író-olvasó találkozókra szóló meghívásoknak, mintegy vallva: „mert vétkesek közt cinkos, aki néma“. Komáromi könyvbemutatón levetítették a „Magukért nem felel senki“ című filmet is, amelyet 1996-ban, a megdöbbentő vérengzés 50. évfordulója alkalmából a Duna Televízió mutatott be. A komáromi kulturális esemény fényét emelte Petrécs Anna és Boráros Imre, Kossuth-díjas színművész megtisztelő jelenléte, akik mély átéléssel részleteket olvastak fel a könyvből.

„A háború alatt és az utána elkövetett vérfürdők között vannak olyan bűntények is, amelyeket a külföldi közvélemény nyomására az akkori hatalom kénytelen volt kivizsgálni. Ilyen például a pøerovi tragédia, amely során 265 ártatlan emberéletet oltottak ki a ligetfalui 17. gyalogezred katonái Prágából állomáshelyük, Pozsony felé tartva félúton. A kivégzést a korompai származású Karol Pazúr százados, az ezred parancsnoka és az Osztravában született, ám szlovák származású ideológiai tiszt, Bedøich Smetana hadnagy rendelte el azután, hogy a Šumavából hazatartó Dobsina (Dobšina) környéki német és magyar bányászok, valamint vasmunkások családjait megfosztották értékeiktől. Smetana felmenői egyébként a pozsonyi Holuby utcában laktak, ő pedig 1942-ben Tiso Katonai Akadémiáján, Pozsonyban végzett“ – tudhattuk meg Dunajszky Gézától.

A felvidéki magyarságot érintő 2. legnagyobb tömegsírra 1947 áprilisában véletlenül bukkantak a szlovák hatóságok, amikor a pozsonyi Ernest Bakušan meggyilkolása ügyében nyomoztak. A Pozsonyligetfaluhoz tartozó Pöcsni erdőben megásott volt szovjet légvédelmi árokban a keresett személy helyett többek között 90 magyar levente földi maradványait találták meg. A 16-17 éves fiúkat Hitler kérésére Szálasi 1945 januárjában vezényelte a Drezda melletti Taubenheimbe kisegítő munkára. Amikor az év júliusában, tehát már békeidőben Pozsonyon át hazafelé tartottak, feltartóztatták, majd a pozsonyligetfalui magyar gyűjtőtáborba vitték őket kihallgatásra. Miután a tisztek megfosztották őket az értékeiktől, kisebb csoportokra osztva elrendelték a kivégzésüket, sokukat élve, jelöletlen tömegsírokban hantolták el. Aki közülük nem tudott jól szlovákul vagy csehül, Eduard Kosmel táborparancsnok számára automatikusan megbízhatatlan németnek vagy magyarnak számított, és sorsa megpecsételődött. Vérlázító, hogy a Pozsonyligetfaluban több száz ártatlan ember legyilkolásában részt vevő tömeggyilkos Kosmel később miként vált a Csehszlovák Hadsereg egyik tábornoki rangú főtisztjévé! Õ egyébként nem csak katonai karriert futott be, hanem szlovákként a prágai Szövetségi Gyűlés képviselője volt, Moszkvában pedig Csehszlovákiát képviselte a Varsói Szerződés Legfelsőbb Parancsnokságában.

Dunajszky Géza okkal fájlalja azt is, hogy az említett hóhérok (Smetana, Pazúr, Kosmel) – valamennyien a pozsonyligetfalui 17. gyalogezred tisztjei és a „csupán foglyokat meglopó és több női őrizetest megerőszakoló“, illetve a későbbiekben Gútán élő Jozef Janèo sosem nyerték el méltó büntetésüket.  

A szerző egyik esszéjében a történtek konklúzióját is levonta. Az elkövetett szörnyű bűnsorozat, azaz a tudatos népirtás első okaként a Sztálin tanítványának nevezett Eduard Beneš személyét, másodikként a hírhedt beneši dekrétumokat, harmadikként Beneš politikai telhetetlenségét, negyedikként pedig Beneš igazságérzetének a hiányát említette. Majd a nagy igazságot sem rejtette véka alá: „Legyen ez tanulság Szlovákia volt kormányai és a jelenlegi számára is. A mostani áldatlan helyzetünkért a felelősség Robert Ficót és kormányát terheli. Nemzetépítő politikája semmivel sem különb, mint Eduard Beneš kormányának más nemzeteket kirekesztő, nacionalista politikája volt".



A többkötetes író Komáromban is megerősítette, folytatja témábavágó kutatását, hiszen mint ahogy könyvében is írja: „az eddig ismert 211 tömegsír 5304 ártatlan áldozata kiált lelki feloldozásért és a gyilkosok utólagos megnevezéséért!". Még ma is köztünk járnak olyan túlélők, akik szinte a csodával határos módon mégsem végezték az emberhez méltatlan tömegsírok mélyén, és talán fontosnak tartják, hogy végre beszéljenek az egykori aljasságokról. A szerző szerint ugyanis megbocsátani lehet, de feledni nem szabad a történteket, és nevesíteni is kell az áldozatokat. Mindezen célok érdekében vele együtt munkálkodnak a Pozsonyligetfalui Emlékmű-előkészítő Társaság további tagjai, akik a közelmúltban a már felállított emlékművel tisztelegtek az esztelen öldöklés során életüket vesztők emléke előtt.

A sajátos hangulatú est végén a szerző dedikálta a Bethlen Gábor Alap és Csáky Pál, a Magyar Közösség Pártja európai parlamenti képviselőjének anyagi támogatásával megjelentetett könyvét. Bognár Zsuzsanna, a rendezvény házigazdája pedig a Te Ügyed Kör által a korábbi Trianon-évforduló alkalmából készíttetett Trianon-emlékgyűrűvel lepte meg pozsonyi vendégét.

0 HOZZÁSZÓLÁS