Simon Attila: külön tanulmányi programokra és megfelelő tankönyvekre van szükségünk
– ¼udovít Hajduk, az Állami Pedagógiai Intézet igazgatója a bizottsági javaslat kapcsán elmondta: céljuk a fiatalok korrekt történelmi tudatának kialakítása, illetve a pedagógusoknak teret akarnak adni, hogy kreatívan és mélyebben foglalkozzanak a jelenkori társadalmat is befolyásoló fő történelmi témákkal, valamint a történelem tanításának megerősítésével a szélsőséges nézetek terjedése ellen is fel akarnak lépni. Önnek mi a véleménye erről az indítványról és ezen célkitűzésekről?
– Természetesen annak csak örülni lehet, ha emelkedik a történelem óraszáma. Csakhogy arról senki nem beszél, hogy milyen órák rovására, illetve arról sem, hogy miként lehet ezt úgy megoldani, hogy a diákok terhelése ne növekedjen. Az óraszám emelése önmagában semmit nem old meg, ha nem társulnak hozzá megfelelően kidolgozott tanulmányi programok, tankönyvek, segédanyagok. Mert ha valaki eddig heti egy órában tanította rosszul a történelmet, csupán az fog történni, hogy most ugyanezt heti két órában teszi majd.
– A javaslat állítólag nem avatkozik be a hatályos oktatási programokba, ám meg akarja erősíteni a történelemoktatás didaktikai-módszertanát, hangsúlyt helyezve a kiegészítő tananyagokra, valamint a történelemről és a jelenkort befolyásoló hatásáról folytatandó beszélgetésre. E téren számíthatunk-e jelentősebb előrelépésre a magyar tannyelvű iskolákban?
– Ezek alapvetően helyes törekvések. A történelemórákon az eddigieknél sokkal többet kellene foglalkozni a források elemzésével, a vitakultúra fejlesztésével, a történelmi problémák kibeszélésével, a különböző nézetek ütköztetésével, ám erre fel kell készíteni a pedagógusokat, s megfelelő tankönyveket, segédanyagokat kell felkínálni számukra. Most ugyanaz történik, mint mindig: valamelyik politikus kitalál valamit, s azt anélkül akarják megvalósítani, hogy alaposan előkészítenék.
A magyar tannyelvű iskolákon pedig akkor fog valami változni, ha az oktatási minisztérium végre elfogadja azt, hogy nekünk külön tanulmányi programokra és azokkal kompatibilis tankönyvekre van szükségünk. Egy oktatási miniszter, aki a toleranciára való nevelésről beszél, de közben nem hajlandó tolerálni, hogy a magyar diákok számára mást jelent a nemzeti történelem, mint a szlovákok számára, az számomra semmiféle hitelességgel nem bír.
– A tavaly májusi interjúnk során ön leszögezte: a Történelemtanárok Társulása továbbra is fenntartja a saját kerettanterv átültetésére vonatkozó szándékát, és minisztériumi segítségre vár. Azóta sor került-e személyes találkozóra az oktatási tárca illetékeseivel, illetve milyen előrelépés történt a kerettanterv és a megfelelő tankönyvek írása-megjelentetése terén?
– Személyes találkozóra mindmáig nem került sor, de írtunk egy levelet az oktatási miniszter úrnak és a Híd által nominált államtitkár úrnak is. Erre a minisztérium regionális oktatással foglalkozó szekciójának az igazgatója válaszolt egy olyan levélben, amely semmi konkrétumot nem tartalmazott, magyarul: mellébeszélt. Bevallom, én nem hiszek abban, hogy a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) által vezetett oktatási minisztériumon belül őszinte szándék lenne ennek a kérdésnek a megoldására.
