"Sétarepülés" a Ceres felszíne felett

A meredek oldalain világos sávokat hordozó prominens hegy különösen érdekes a kutatóknak. Csúcsának alakját kúphoz vagy piramishoz hasonlítják. A legutóbbi becslések alapján körülbelül 6 kilométer magasra tör a környező felszínhez képest. A Ceresen eddig feltárt legmagasabb képződmény szokatlan abból a szempontból, hogy nem társul hozzá kráter.

Hasonlóan rejtélyes az Occator-kráter, a törpebolygó legfényesebb foltjainak otthona. Az új animáció a régió feletti közeli elrepülést szimulálja. A kráter nevét a boronálás római istene után kapta.

Amikor szemügyre vették, a fényes képződmények hogyan verik vissza a fényt különféle hullámhosszokon, nem találtak jégre utaló bizonyítékot. Albedójuk – a visszaverődő fény mértéke – is alacsonyabb, mint a felszíni jégkoncentrációknál jósoltak. Ezért a kutatóknak tovább kell várakozniuk, míg nagyobb felbontású felvételek állnak rendelkezésre, hogy meghatározhassák összetételüket.

A Ceres átfogó geográfiájáról közzétett animáció, ami szintén elérhető 3D-ben, eme képződményeket kontextusba helyezi. Az Occator az északi féltekén terül el, míg a magas hegy távolabb, délkeletre terpeszkedik. A kutatókat azonban más képződmények is érdeklik, úgymint egy pár, nagy kiterjedésű becsapódási medence – az Urvara és Yalode – a déli féltekén, illetve a szintén becsapódó égitest révén létrejött Kerwan bemélyedés, amelynek középpontja az egyenlítőtől délre található.

A Ceres a Mars és Jupiter között elterülő fő aszteroidaöv legnagyobb objektuma. A kutatók a Dawn kinyerte adatok alapján finomították átlagos átmérőjére irányuló becslésüket, az eredetileg 950 kilométeresnek hitt átmérő ezek szerint 940 kilométeres.  A Dawn augusztus közepéig kevesebb, mint 1500 kilométeres magasságból folytatja az objektum szemrevételezését.

2015. március 6-án a szonda történelmi lépésként elsőként ért el egy törpebolygót, és az első emberkéz alkotta műszerré vált, amely két Földön kívüli célpont körül állt pályára, hiszen 2011-12-ben a Vestát vette szemügyre.