Részletek Mladiè elfogásáról

Az autók csendben gurultak a falu utcáján, a kommandósok abban reménykedtek, hogy sikerül meglepniük a 16 éve körözött szökevényt. Mindegyik terepjáró egy-egy olyan háznál állt meg, amelyben Mladiè rokonai laknak. Annál a háznál, amelyben Mladiè élt, a kommandósok átugrották a kerítést, majd éppen abban a pillanatban rontottak be a ház ajtaján, amikor az idős ember kifelé tartott. Megragadták, és durván a padlóra szorították.  "Igazolja magát!" - kiáltotta egyikük. "Ratko Mladiè vagyok" - válaszolta ő. "Szép munka. Megtaláltátok, akit kerestetek" - ismerte el megadóan.

 Az elfogásnak ezeket a részleteit nevük elhallgatását kérő rendőrségi tisztségviselők mondták el az amerikai hírügynökségnek. A rendőrök szerint két töltött pisztoly volt Mladiènál.  "Ne csináljon ostobaságot!" - mondta neki az egyik kommandós. Mladiè engedelmesen átadta nekik a fegyvereket.

Mladiè két évvel ezelőtt költözött a faluba, azt gondolván, hogy rokonai közelében biztonságban lesz. Úgy vélte, annyira megöregedett és megromlott az egészségi állapota, hogy senki nem fogja felismerni. A hatóságoknak állításuk szerint korábban fogalma sem volt arról, hogy Mladiè Lázárföldön rejtőzik, és arról a házról, amelyben lakott, csak annyit tudtak, hogy egy rokonáé. A volt tábornokot kereső nyomozók soha nem jártak a faluban. Az idős férfi ritkán ment ki a házból a betegségei okozta fájdalmak miatt.

A B92 belgrádi rádió honlapján megjelent beszámoló szerint Mladiè nem hordott álruhát és szakállt sem növesztett. Az RTS szerb állami tévé szintén ilyen értesülést tett közzé a honlapján, s megjegyezte: Mladiè nehéz felismerni, mert megöregedett.

A második világháború óta történt legsúlyosabb európai tömegmészárlással, nyolcezer boszniai muszlim módszeres meggyilkolásának levezénylésével vádolja a csütörtökön elfogott Ratko Mladièot a volt Jugoszláviában elkövetett háborús bűnöket vizsgáló Nemzetközi Törvényszék (ICTY).

Az ICTY 1995 novemberében nyilvánosságra hozott vádja szerint a boszniai szerb hadsereg parancsnokaként Mladiè Radovan Karadziccsal, a boszniai Szerb Köztársaság elnökével együtt közvetlenül felelős a srebrenicai ENSZ-biztonsági zónában 1995 júliusában elkövetett népirtásért, amelynek eredményeképp "a srebrenicai muszlim népesség gyakorlatilag megsemmisült". A biztonsági zóna megtámadására Mladiè és Karadzics adott parancsot.

„Miután Srebrenicát bevették a szerb csapatok 1995 júliusában, a muszlim népességet lemészárolták. Az ügyészség által bemutatott bizonyítékok elképzelhetetlen kegyetlenségeket tárnak fel: férfiak ezreit végezték ki és temették tömegsírokba, több száz férfit temettek el élve, nőket és férfiakat csonkítottak meg és mészároltak le, gyermekeket öltek meg az anyjuk szeme láttára, egy nagyapát arra kényszerítettek, hogy saját unokája májából egyen. Ezek a jelenetek az emberiség történetének legsötétebb lapjain a valódi poklot írják le” - foglalta össze az ügyet tárgyaló bíró.

A volt parancsnok felelős a mészárlás kiterveléséért, az arra valón felbujtásért és annak elrendeléséért, illetve felelősségre vonható az ő parancsának engedelmeskedők bűntetteiért is. Mladiè a srebrenicai népirtáson kívül Bosznia-Hercegovina területén elkövetett háborús és emberiesség elleni bűnökkel is vádolja a hágai ítélőszék.

Mladiè a titói Jugoszláviában nőtt fel, s a Koszovóban szolgáló pristinai hadtest ezredese volt, amikor 1991 júniusában, Jugoszlávia szétesése idején Belgrád megbízta, hogy szervezze meg a horvátországi, krajinai szerbek szeparatista mozgalmát, ami utóbb a szerb-horvát konfliktus kirobbanásához vezetett. Horvátországban már akkor azzal vádolták, hogy ő tizedeltette meg a dalmát tengerparton lévő Zára (Zadar) hátországát alkotó kis falvak lakosait.

1992-ben léptették elő tábornokká, majd a jugoszláv szövetségi hadsereg visszavonulását követően kinevezték a boszniai szerb erők parancsnokává. Mladiè "Nagy Szerbia" megteremtésének lelkes híveként irányította Szarajevó három és fél évig tartó, több mint tízezer életet követelő ostromát, és őt tartják a srebrenicai etnikai tisztogatás stratégájának is. 1995 júliusában több mint hétezer muzulmánt gyilkoltak le és tüntettek el, amikor a muzulmán enklávé Mladiè embereinek kezére került.

Mladiè mindig is elutasította egy olyan egységes Bosznia gondolatát, ahol a szerbek kisebbségben élnének. Ezt a gyakorlatban is képviselte, ezért akart a boszniai háborúban elkeseredett harcok árán is stratégiai jelentőségű folyosót nyitni a keleti területek és boszniai szerbek által uralt nyugati rész között.

1995 elején Mladiè és a boszniai szerbek politikai vezetője, Radovan Karadziè között konfliktus alakult ki, miután Slobodan Mladiè - akkor Szerbia elnökeként - parancsot adott, hogy állítsák le a harci cselekményeket és írják alá a békeszerződést. Karadziè, aki 1994 augusztusában már hivatalosan szakított Miloseviccsel, ezt a lépést szégyenletesnek tartotta és felmentette Mladièot, de az nem volt hajlandó távozni.

Karadziè  1997-ben lemondásra kényszerült (őt 2008-ban tartóztatták le és adták át a Nemzetközi Törvényszéknek), utóda a boszniai Szerb Köztársaság elnöki tisztségében Biljana Plavsic lett. A később ugyancsak Hágában elítélt Plavsic a Mladiè ellen 1996 júliusában kiadott nemzetközi elfogatóparancs alapján végül eltávolította a tábornokot a boszniai szerb erők éléről. Ekkor Mladiè egy időre a boszniai szerb hadsereg főhadiszállásán, Szarajevótól északra egy bunkerben húzta meg magát, és a NATO boszniai erőit azzal ingerelte, hogy vérfürdőt ígért arra az esetre, ha megpróbálnák letartóztatni.

Mladiè Belgrádban is feltűnt, ahol Miloseviè nyílt támogatását élvezve gyakran mutatkozott nyilvános helyeken. Miloseviè 2000-ben bekövetkezett bukása után visszatért a Boszniai Szerb Köztársaságba, ahol annak a hadseregnek a védelme alá helyezte magát, amelynek egykor parancsnoka volt. A hírek szerint hol itt, hol szerbiai laktanyákban, hol belgrádi lakásaiban bujkált a felelősségre vonás elől. A belgrádi kormány ugyanakkor kitartóan cáfolta Carla Del Ponte hágai főügyész állításait, hogy Mladiè Szerbia területén tartózkodik, de az elfogására indított akciók rendre sikertelenül zárultak.

A külföld által a "Balkán mészárosa", a "Pokol nagykövete" és a "Szerb Napóleon" néven titulált Ratko Mladièot földijei közül sokan még ma is csak a "zseniális tábornokként" emlegetik, s a szerbek többsége ellenzi a kiadatását.