Pósa Judit kapta a Szlovákiai Civil Becsületrendet

Stirber Lajos helyi zenepedagógus, karnagy, a Magyar Kultúra Lovagja két tanítványával együtt zenés-dalos összeállítással vezette be az eseményt. Ezt követően Klemen Terézia, a Szlovákiai Civil Becsületrend polgári társulás alapítója előszavában ünneplésre szólította fel a jelenlevőket, és ecsetelte a Szlovákiai Civil Becsületrend létrehozásának okait.

„Ez a mai ünnepünk a becsületrend eddigi rövid történelme során az első díjkiosztó, s talán a naptár is nekünk kedvez, hisz ma – éppen a magyar költészet napján – olyan személy kapja a kitüntetést, aki leszármazottként elődjének, a magyar gyermekirodalom megteremtőjének az emlékét élesztette újjá, annak a személynek, akiről Gárdonyi Géza azt írta, hogy nemzetnevelő hatásában egyetlen lépcsővel sem áll lejjebb Petőfinél, Aranynál, Jókainál” – fogalmazott Klemen Terézia.

Hozzátette: a becsületrenddel az anyagi és egyéb szempontok szerint is önös érdek nélküli olyan értelmes és becsületre méltó, példaértékű emberi tevékenységet értékelik és jutalmazzák, amely alapja az emberi és erkölcsi értékek elkötelezett védelme. Egyúttal a jelenlevőket arra szólította fel, tegyenek majd javaslatokat a további díjazottak személyére, hogy minden évben az arra legméltóbb személyek vehessék át a becsületrendet, aminek a tárgyiasult formája Kiss György Munkácsy-díjas festő-, szobrász- és éremművész ez alkalomra készített érme, valamint Miticzky Gábor Ferenczy Noémi-díjas ipari formatervező kitűzője.

A polgári társulás, illetve a kuratórium tagjai közé tartozik Csiffáry Károly főorvos, Dunajszky Géza pedagógus és közíró, Dusza János professzor, Élesztős Pál és id. Hulkó Gábor egyetemi tanárok, Fibi Sándor nyugalmazott pedagógus és oktatási szakember,Vasik János szerkesztő-riporter, V. Nagy János László szobrász- és fafaragó művész, Kollár Zoltán magánvállalkozó, valamint Katona Márta könyvelő és Klemen Diána.

Boráros Imre Kossuth-díjas színművész verscsokrának elhangzása után az idei díjazottal, Pósa Judittal, Pósa Lajos (1850, Nemesradnót -1914, Budapest) költő, meseíró, lapszerkesztő leszármazottjával Fibi Sándor beszélgetett. A rimaszombati kataszteri hivatalban dolgozó hölgy évekkel ezelőtt úgy határozott, hogy dicső elődje, Pósa Lajos halálának centenáriumára emlékezve 2014-ben Pósa Lajos Emlékévet hirdet meg. Ehhez létre kellett hoznia a Pósa Lajos Emlékbizottságot, amely megszólította az ügyben érintett kulturális és oktatási intézményeket, szervezeteket, valamint Nemesradnót, Rimaszombat, Sárospatak, Szeged, Budapest és Monor polgármesteri hivatalát. Magánszemélyek is hírt adtak a már évek óta zajló Pósa-műsorokról, így a Nemesradnóti Pósa-szavalóversenyről, továbbá az Egri Szabadidőegyesület rendezvényeiről, illetve a monori könyvtár által szervezett „Hintóka–ringóka“ baba-mama zenés klubfoglalkozásokról.

Az emlékévben összesen 66 Pósa-kultuszt felelevenítő rendezvény zajlott Magyarország, Szlovákia, Franciaország és az Egyesült Államok 30 helyszínén, valamint egy újabb Pósa-kötet is megjelent. Az összefogásnak köszönhetően a hazafisága és hite miatt korábban tiltólistára került irodalmár, az első magyar nyelvű gyermeklap szerkesztője és annak munkássága ismét a figyelem fókuszába került.

Dunajszky Géza laudációjában azt is megemlítette: a 2014-es Ferenczy István Képzőművészeti és Irodalmi Verseny egyik témája „Pósa bácsi“ meséihez fűződő illusztrációk készítése volt. A hagyományos képzőművészeti verseny teret biztosított az emlékezésre, a lassan elfelejtett gyermekversek, mesék újraélesztésére. A győztes rajzok illusztrációként szolgáltak a „Váltogatja az ecsetjét" című mesekönyvhöz. „Büszkék lehetnek erre a kiadványra, mellyel a Siker Kiadó megerősítette a tanárok és a művészpalánták hitét abban, hogy amit tesznek, amit alkotnak, érdemes a közfigyelemre. Érdemes arra, hogy másoknak örömet szerezzen, az olvasót meggyőzze arról, hogy a felvidéki magyar iskolákban is születhetnek nagy dolgok, köszönhetően a lelkes, hivatásukat szeretettel és odaadással végző pedagógusok munkájának“ – hangsúlyozta.

A Pósa Emlékév rendezvénysorozata a budapesti Petőfi Sándor Irodalmi Múzeumban kezdődött. Jártak könyvtárakban, iskolákban, tornateremben, óvodában, gimnáziumokban, várban, jurtában, istállóban, templomban, kultúrházban, múzeumban, galériában, idősek klubjában. Ot voltak az utcákon, tereken, túráztak a Balogvölgyben, voltak színházban, városházán, de megemlékeztek temetőkben is, hiszen 2014-ben Pósa Lajos két barátja, Feszty Árpád és Herman Ottó halálának a centenáriumára is emlékeztek – hangzott el a méltatásban.

„Pósa Judit olyan asszony, aki képes arra, hogy egy nemes célért lelkesedő és azért tenni is tudó közösségeket hozzon létre. Olyan asszony, aki a régi világot teremti újjá, s ez bizony nem mindennapi feladat. Munkájával képes megszépíteni az emberek pillanatait, visszavarázsolni mindannyiunkat egy tündérekkel teli gyermeki világba Pósa Lajos alkotásai által“ – fűzte hozzá.

A mondás szerint: járt utat járatlanért el ne hagyj!. „ Pósa Judit a járt utat járatlanra cserélve elősegítette, hogy az általa kitaposott ösvényen mások is követhessék. Köszönjük neked és köszönjük Pósa Lajos költőnek. Becsületből, tisztességből, helytállásból, kulturális értékek mentéséből jelesre vizsgázott Pósa Judit. Kívánjuk, hogy munkájával még több embert buzdítson! Kívánjuk, hogy a jövőben is legyen kitartó és sikeres!“ – zárult a méltatás.

Miután több kuratóriumi tag segítségével, nagy tapsvihar közepette átadták Pósa Juditnak a becsületrendet és a virágcsokrot, Dráfi Mátyás, Jászai Mari-díjas és érdemes művész verses-dalos összeállításával emelte a díjátadó ünnepség fényét.



Pósa Judit portálunknak elárulta: a Pósa Lajos Emlékévvel nem zárult le a Pósa-kultusz éltetése, hiszen levéltárakban és könyvtárakban folytatják a kutatómunkát, a Pósa Asztaltársaság tagjai és a Kingyesi Barátok pedig egymást segítve munkálkodnak Pósa Lajos hírnevének öregbítéséért.

„Pósa Lajosnak, a szép nagybátyámnak nem volt gyermeke, ezért én vállaltam a Pósa-kultusz éltetését. Pontosabban fogalmazva: a költő apjának a testvérei voltak a felmenőim. Gyermekkoromban családi körben gyakran beszélgettünk róla és a munkásságáról, az ebédlőnkben pedig ott sorakoztak a kötetei. Sajnos a költeményei nem kerültek be a magyar irodalmi tananyagba, a hatalom urai feledésre ítélték a nevét. Akárcsak Benedek Elekét, akivel együtt alapították Az Én Újságom című első magyar nyelvű, irodalmi értékű gyermeklapot. Egyedül Gömörben sosem halt ki a Pósa-kultusz, például évente megrendezendő szavalóversenyt neveztek el róla, az ott élők folyamatosan ápolják az emlékét, minden anyák napján kimegyünk az édesanyja sírjához“ – mondta el a Hírek.sk-nak.

Reméli, hogy a Pósa-életmű mielőbb belekerül a tantervbe, ami annak is lesz köszönhető, hogy végre sok magyarországi és felvidéki pedagógiai lapban jelenik meg róla cikk. A Pósa Lajos-vándorkiállítás pedig egyre több magyarországi és szlovákiai iskolába jut el. „Mivel Pósa Lajosnak kisgyermekekhez írt mondókái is vannak, ezért már az óvodásokkal is meg kell ismertetni a nevét, hogy az általa vallott, ám ma is időszerű és mindenek fölött álló értékrend – Isten, haza, család, anya – beleivódjon a gyermekekbe“ – szögezte le végül a díjazott.