Porosenko: Ukrajna egységes ország marad
KIJEV. Ukrajna egységes ország marad, de készen áll népszavazásra bocsátani államberendezkedésének kérdését - jelentette ki Petro Porosenko elnök hétfőn a parlament alkotmányreformmal foglalkozó bizottságának első ülésén.
Az államfő kijelentette, hogy tudomása szerint igen nagy, megközelítőleg 90 százalékos Ukrajna egységes államberendezkedésének támogatottsága az ország lakosságának körében.
"A decentralizációnak semmi köze a föderalizációhoz" - szögezte le az államfő. Mint korábban a kijevi vezetés már több ízben kifejtette, az alkotmánymódosítás célja, hogy decentralizáció, azaz a központi irányítás csökkentése révén a régiók szélesebb önigazgatási jogokat kapjanak, megőrizve közben Ukrajna jelenlegi államformáját. A föderalizáció viszont azt jelentené, hogy Ukrajna szövetségi állammá válna, ami a kijevi vezetés szerint nem szolgálná az ország érdekét. Ez utóbbi követelés, vagyis az, hogy Ukrajna Oroszország mintájára váljon szövetségi állammá, már többször elhangzott az ország keleti részét megszállás alatt tartó oroszbarát szakadárok és Moszkva részéről is.
"Ukrajna egységes állam, és meggyőződésem, hogy az is marad. Nem azért, mert mi, Önökkel, fentről, így döntünk, hanem mert rendszeresen tanulmányozzuk a társadalom ezzel kapcsolatos véleményét. Biztosíthatom Önöket afelől, hogy az elmúlt egy évben az egységes államirányítási modell támogatottsága igen erős a lakosság körében, ma megközelíti a 90 százalékosat" - hangoztatta a bizottság előtt az elnök.
Kijelentette ugyanakkor, hogy nem zárkózik el az államforma népszavazásra bocsátása elől sem. "Azok számára, akik mindenáron értekezni akarnak a föderalizációról, vitára akarják bocsátani ezt, arra van egy végső eszközünk, a referendum. Készen állok Ukrajna államigazgatási formájának kérdését népszavazásra bocsátani, ha Önök ezt szükségesnek látják" - jelentette ki.
Porosenko múlt kedden az ország északkeleti részén lévő Csernyihivben tett látogatásakor, helyi egyetemistákkal találkozva jelentette ki először, hogy kész népszavazásra bocsátani Ukrajna föderalizációjának, azaz szövetségi állammá alakításának, valamint az orosz nyelv második államnyelvvé emelésének kérdését. Hozzátette viszont: meggyőződése, hogy az ország választói határozott nemet mondanak majd mindkét kérdésre.
Politológus: orosz támogatás nélkül elhaltak volna a szakadár törekvések Kelet-Ukrajnában
A Donyec-medencében kirobbant szakadár felkelés kizárólag annak köszönhette sikerét, hogy Oroszország támogatta, és az orosz titkosszolgálatok aktívan részt vettek benne - vélekedett Volodimir Feszenko ismert ukrán politológus, a Penta politikai kutatóközpont vezetője hétfőn, a kelet-ukrajnai konfliktus kitörésének első évfordulóján az MTI kijevi tudósítójának adott nyilatkozatában.
2014. április 6-án oroszbarát tüntetők megrohamozták és elfoglalták Donyeckben a megyei közigazgatási hivatal, Luhanszkban pedig az ukrán biztonsági szolgálat (SZBU) helyi épületét. Ezzel vette kezdetét az a folyamat, amely mára két kelet-ukrajnai megyét érintő fegyveres konfliktussá nőtt.
Az egy évvel ezelőtt Donyeckben történtekről készített és a Youtube videomegosztó portálon közzétett felvételeken látható, amint több tucatnyi - sportruházatot viselő - férfi rátámad az épületet védő rohamrendőrökre. Egyesével rángatják ki őket a sorfalból, pajzsaikat elveszik. A rohamrendőrök tehetetlenül állnak, nem kapnak parancsot felettesüktől az oszlatásra. Majd több sikertelen próbálkozás után végül a támadók egy csoportja áttör a rendőrsorfalon, és behatolnak a megyeháza épületébe. A rendőrök ezután utat nyitnak a többi tüntetőnek is, és egy-kétszázan benyomulnak a hivatalba, a tízezresre becsült tömeg a hangadók biztatása ellenére azonban inkább kívül marad.
A Donyeckben és Luhanszkban hivatali épületeket megszálló szakadárok a botokat hamarosan Kalasnyikov gépkarabélyokra cserélik. Az első lőfegyverekre az elfoglalt SZBU-hivatalokban tesznek szert, de néhány napon belül AK-100-as típusú, kizárólag Oroszországban rendszeresített gépkarabélyok is feltűnnek a már nem kapucnis melegítőt, hanem símaszkot, katonai ruhát és cipőt viselő épületfoglalók kezében.
"A legelején orosz állampolgárok irányították a donyecki szakadárok önkényesen kikiáltott népköztársaságát" - hangoztatta Feszenko. "Miniszterelnökük", a Moszkva PR-emberének nevezett Alekszandr Borodaj lett, aki már a Krím félsziget Oroszországhoz csatolása felett is bábáskodott. Saját bevallása szerint ő szoros kapcsolatban áll Vlagyimir Putyin orosz elnök tanácsadójával, Vlagyiszlav Szurkovval, akit Kijevben azzal gyanúsítanak, hogy megszervezte azt az orvlövészcsapatot, amely tüzet nyitott tavaly februárban a kijevi Majdanon hatalomváltást és európai integrációt követelő tüntetőkre.
Az ukrán titkosszolgálat nyilvánosságra hozta a bajtársai körében Sztrelok néven szólított Ihor Sztrelkovnak, a szakadárok "főparancsnokának", későbbi "védelmi miniszterének" az aktáját. Eszerint valódi családneve Girkin, az orosz katonai hírszerzés ezredese. Igor Bezler (Besz), a szakadárok egy másik parancsnoka az SZBU tudomása szerint szintén az orosz titkosszolgálat embere.
A politológus felhívta a figyelmet arra, hogy a kelet-ukrajnai oroszbarát szakadárok már márciusban tettek kísérleteket a hatalom megszerzésére. "Akkor viszont még Oroszország nem tudott segíteni nekik, mert erejét a Krím megszállására kellett összpontosítania" - fejtette ki.
Eredetileg a szakadár törekvéseket Harkiv és Odessza megyékre is ki akarták terjeszteni - emlékeztetett a szakértő. Azonban csupán Donyeck és Luhanszk megyékben sikerült eredményt elérni, ami részben az ott működő orosz titkosszolgálati embereknek, valamint annak köszönhető, hogy az ott élők körében erősebbek voltak a szeparatista érzelmek és az új kijevi vezetéssel szembeni bizalmatlanság, mint a másik két említett megyében. Feszenko szavai szerint akkoriban a lakosság körülbelül egyharmada támogatta a Donyec-medence elszakadását Ukrajnától, és a helyi rendőrség jelentős része is átállt a szakadárok oldalára.
"Oroszország beavatkozása azonban sorsdöntő volt. Enélkül ugyanaz történt volna, mint 2005-ben, a "narancsos forradalom" után, amikor a kelet-ukrajnai oligarchák kiegyeztek Kijevvel, és elhaltak az elszakadási törekvések" - hangsúlyozta az elemző. Feszenko szerint a Donyec-medencében az elszakadáspártiak abban bíztak, hogy Oroszország ugyanúgy magához csatolja a területet, mint a Krím félszigetet. Moszkva azonban értésére adta a kelet-ukrajnai szakadároknak, hogy erre nem fog sor kerülni.
A politológus elmondta: a szociológiai intézetek által az utóbbi időszakban elvégzett telefonos közvélemény-kutatások eredményei azt mutatják, hogy a Donyec-medence lakosainak döntő többsége elsősorban békét akar, és nem is érdekli, milyen vezetés alatt. A lakosság erősen megosztott viszont a térség hovatartozásának kérdésében. Mintegy 40 százalékuk amellett van, hogy a terület maradjon Ukrajnán belül, megnövelt önigazgatási jogokkal. Nyolc százalékuk vélekedik úgy, hogy a jelenlegi önkormányzati jogok elegendőek, és a területnek továbbra is Ukrajnához kell tartoznia. A régió függetlenné válását jelenleg a lakosság egynegyede támogatja, Oroszországhoz csatlakozását pedig már csak 15 százalékuk, tehát kevesebb mint a fele azoknak, akik ezt egy évvel ezelőtt akarták. "Ez a visszaesés azért történt, mert a lakosság is megértette már, hogy Oroszország sem akarja magához csatolni a Donyec-medencét" - fűzte hozzá a szakértő.
"A decentralizációnak semmi köze a föderalizációhoz" - szögezte le az államfő. Mint korábban a kijevi vezetés már több ízben kifejtette, az alkotmánymódosítás célja, hogy decentralizáció, azaz a központi irányítás csökkentése révén a régiók szélesebb önigazgatási jogokat kapjanak, megőrizve közben Ukrajna jelenlegi államformáját. A föderalizáció viszont azt jelentené, hogy Ukrajna szövetségi állammá válna, ami a kijevi vezetés szerint nem szolgálná az ország érdekét. Ez utóbbi követelés, vagyis az, hogy Ukrajna Oroszország mintájára váljon szövetségi állammá, már többször elhangzott az ország keleti részét megszállás alatt tartó oroszbarát szakadárok és Moszkva részéről is.
"Ukrajna egységes állam, és meggyőződésem, hogy az is marad. Nem azért, mert mi, Önökkel, fentről, így döntünk, hanem mert rendszeresen tanulmányozzuk a társadalom ezzel kapcsolatos véleményét. Biztosíthatom Önöket afelől, hogy az elmúlt egy évben az egységes államirányítási modell támogatottsága igen erős a lakosság körében, ma megközelíti a 90 százalékosat" - hangoztatta a bizottság előtt az elnök.
Kijelentette ugyanakkor, hogy nem zárkózik el az államforma népszavazásra bocsátása elől sem. "Azok számára, akik mindenáron értekezni akarnak a föderalizációról, vitára akarják bocsátani ezt, arra van egy végső eszközünk, a referendum. Készen állok Ukrajna államigazgatási formájának kérdését népszavazásra bocsátani, ha Önök ezt szükségesnek látják" - jelentette ki.
Porosenko múlt kedden az ország északkeleti részén lévő Csernyihivben tett látogatásakor, helyi egyetemistákkal találkozva jelentette ki először, hogy kész népszavazásra bocsátani Ukrajna föderalizációjának, azaz szövetségi állammá alakításának, valamint az orosz nyelv második államnyelvvé emelésének kérdését. Hozzátette viszont: meggyőződése, hogy az ország választói határozott nemet mondanak majd mindkét kérdésre.
Politológus: orosz támogatás nélkül elhaltak volna a szakadár törekvések Kelet-Ukrajnában
A Donyec-medencében kirobbant szakadár felkelés kizárólag annak köszönhette sikerét, hogy Oroszország támogatta, és az orosz titkosszolgálatok aktívan részt vettek benne - vélekedett Volodimir Feszenko ismert ukrán politológus, a Penta politikai kutatóközpont vezetője hétfőn, a kelet-ukrajnai konfliktus kitörésének első évfordulóján az MTI kijevi tudósítójának adott nyilatkozatában.
2014. április 6-án oroszbarát tüntetők megrohamozták és elfoglalták Donyeckben a megyei közigazgatási hivatal, Luhanszkban pedig az ukrán biztonsági szolgálat (SZBU) helyi épületét. Ezzel vette kezdetét az a folyamat, amely mára két kelet-ukrajnai megyét érintő fegyveres konfliktussá nőtt.
Az egy évvel ezelőtt Donyeckben történtekről készített és a Youtube videomegosztó portálon közzétett felvételeken látható, amint több tucatnyi - sportruházatot viselő - férfi rátámad az épületet védő rohamrendőrökre. Egyesével rángatják ki őket a sorfalból, pajzsaikat elveszik. A rohamrendőrök tehetetlenül állnak, nem kapnak parancsot felettesüktől az oszlatásra. Majd több sikertelen próbálkozás után végül a támadók egy csoportja áttör a rendőrsorfalon, és behatolnak a megyeháza épületébe. A rendőrök ezután utat nyitnak a többi tüntetőnek is, és egy-kétszázan benyomulnak a hivatalba, a tízezresre becsült tömeg a hangadók biztatása ellenére azonban inkább kívül marad.
A Donyeckben és Luhanszkban hivatali épületeket megszálló szakadárok a botokat hamarosan Kalasnyikov gépkarabélyokra cserélik. Az első lőfegyverekre az elfoglalt SZBU-hivatalokban tesznek szert, de néhány napon belül AK-100-as típusú, kizárólag Oroszországban rendszeresített gépkarabélyok is feltűnnek a már nem kapucnis melegítőt, hanem símaszkot, katonai ruhát és cipőt viselő épületfoglalók kezében.
"A legelején orosz állampolgárok irányították a donyecki szakadárok önkényesen kikiáltott népköztársaságát" - hangoztatta Feszenko. "Miniszterelnökük", a Moszkva PR-emberének nevezett Alekszandr Borodaj lett, aki már a Krím félsziget Oroszországhoz csatolása felett is bábáskodott. Saját bevallása szerint ő szoros kapcsolatban áll Vlagyimir Putyin orosz elnök tanácsadójával, Vlagyiszlav Szurkovval, akit Kijevben azzal gyanúsítanak, hogy megszervezte azt az orvlövészcsapatot, amely tüzet nyitott tavaly februárban a kijevi Majdanon hatalomváltást és európai integrációt követelő tüntetőkre.
Az ukrán titkosszolgálat nyilvánosságra hozta a bajtársai körében Sztrelok néven szólított Ihor Sztrelkovnak, a szakadárok "főparancsnokának", későbbi "védelmi miniszterének" az aktáját. Eszerint valódi családneve Girkin, az orosz katonai hírszerzés ezredese. Igor Bezler (Besz), a szakadárok egy másik parancsnoka az SZBU tudomása szerint szintén az orosz titkosszolgálat embere.
A politológus felhívta a figyelmet arra, hogy a kelet-ukrajnai oroszbarát szakadárok már márciusban tettek kísérleteket a hatalom megszerzésére. "Akkor viszont még Oroszország nem tudott segíteni nekik, mert erejét a Krím megszállására kellett összpontosítania" - fejtette ki.
Eredetileg a szakadár törekvéseket Harkiv és Odessza megyékre is ki akarták terjeszteni - emlékeztetett a szakértő. Azonban csupán Donyeck és Luhanszk megyékben sikerült eredményt elérni, ami részben az ott működő orosz titkosszolgálati embereknek, valamint annak köszönhető, hogy az ott élők körében erősebbek voltak a szeparatista érzelmek és az új kijevi vezetéssel szembeni bizalmatlanság, mint a másik két említett megyében. Feszenko szavai szerint akkoriban a lakosság körülbelül egyharmada támogatta a Donyec-medence elszakadását Ukrajnától, és a helyi rendőrség jelentős része is átállt a szakadárok oldalára.
"Oroszország beavatkozása azonban sorsdöntő volt. Enélkül ugyanaz történt volna, mint 2005-ben, a "narancsos forradalom" után, amikor a kelet-ukrajnai oligarchák kiegyeztek Kijevvel, és elhaltak az elszakadási törekvések" - hangsúlyozta az elemző. Feszenko szerint a Donyec-medencében az elszakadáspártiak abban bíztak, hogy Oroszország ugyanúgy magához csatolja a területet, mint a Krím félszigetet. Moszkva azonban értésére adta a kelet-ukrajnai szakadároknak, hogy erre nem fog sor kerülni.
A politológus elmondta: a szociológiai intézetek által az utóbbi időszakban elvégzett telefonos közvélemény-kutatások eredményei azt mutatják, hogy a Donyec-medence lakosainak döntő többsége elsősorban békét akar, és nem is érdekli, milyen vezetés alatt. A lakosság erősen megosztott viszont a térség hovatartozásának kérdésében. Mintegy 40 százalékuk amellett van, hogy a terület maradjon Ukrajnán belül, megnövelt önigazgatási jogokkal. Nyolc százalékuk vélekedik úgy, hogy a jelenlegi önkormányzati jogok elegendőek, és a területnek továbbra is Ukrajnához kell tartoznia. A régió függetlenné válását jelenleg a lakosság egynegyede támogatja, Oroszországhoz csatlakozását pedig már csak 15 százalékuk, tehát kevesebb mint a fele azoknak, akik ezt egy évvel ezelőtt akarták. "Ez a visszaesés azért történt, mert a lakosság is megértette már, hogy Oroszország sem akarja magához csatolni a Donyec-medencét" - fűzte hozzá a szakértő.
Forrás
MTI
