Örök nyugalomra helyezték Mács Józsefet

Az életének 87. évében elhunyt írót végakarata szerint szülőfaluja, Bátka református templomában búcsúztatták, a gyászistentiszteletet Boros István lelkész tartotta.

A gyászszertartáson tiszteletét tette mások mellett Erdélyi Géza nyugalmazott református püspök, Menyhárt József, a Magyar Közösség Pártja (MKP) elnöke, Duray Miklós közíró, Bárdos Gyula, a Csemadok elnöke, Görföl Jenő, a Csemadok országos titkára, Huszár László, a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet igazgatója, Hodossy Gyula, a Szlovákiai Magyar Írók Társasága (SZMÍT) elnöke, Simon Attila történész, egyetemi docens.

Mezey Katalin Kossuth- és József Attila díjas költő, a Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának vezetője betegsége miatt nem tudott személyesen búcsút venni akadémikus társától, de emlékező beszédében kiemelte, Mács József korán ment el. „Mert számára élete utolsó két és fél évtizede nem a nyugdíjas évek megérdemelt nyugalmát, hanem a végre idejével maga gazdálkodó író felszabadult alkotóidejét jelentette” – fogalmazott.

Hozzátette, valószínűleg az is felerősítette a késői, de nem elkésett írói lendületet, hogy 2005-től a Magyar Művészeti Akadémia tagjaként mintegy kikerült abból a vákuumból, amit szülőhelye és népe iránt elkötelezett magyar emberként és realista eszményeihez kötődő felvidéki íróként hosszú évtizedek során maga körül érzett. „Együtt gondolkozó írótársakra talált” – fűzte hozzá Mezey Katalin.

„Elment közülünk az az író, aki a magyarság számára tragikus 20. és 21. századnak érzékeny és igazságkereső tanúja volt. Akiben volt kellő tehetség és bátorság ahhoz, hogy tanúságtételét jelentős irodalmi művekké formálva hagyja hátra a jelenkor és a jövő olvasói, a sorsukkal szembenézni merő és akaró utódok számára” – zárta gondolatait Mezey Katalin.

Hencz Péter, Bátka polgármestere hangsúlyozta, Mács Józsefben erős érzelmi kötődés alakult ki a szülőföld iránt, s nehezen élte meg, amikor szakadozni kezdtek a szálak, amik ide kötötték. „Bár sorsa egyre messzebb és messzebb sodorta innen, szívének egy jó darabja itt maradt. Ide jártak vissza álmai, ezeken a sáros, poros utcákon kószáltak” – fogalmazott.

„Mács József hivatalosan 2006-tól lett díszpolgára községünknek, de valójában mindig is az volt, és az is marad. Köszönjük, hogy büszkék lehetünk rá, hogy műveit újra és újra kezünkbe vehetjük, kezébe adhatjuk gyermekeinknek és az utánunk jövő nemzedéknek” – fűzte hozzá Hencz Péter.

Batta György Magyar Örökség díjas költő a felvidéki írótársak nevében búcsúzott el Mács Józseftől. Mint mondta, három ihletforrása, az eszmélésétől az urnáig tartó jellemvonása volt, közösségünk szolgálata, szülőfaluja és családja szeretete.

„Mács József minden könyve rólunk szól. Számtalanszor bejárta településeinket, tisztelte a magyarokat Pozsonytól Nagyszelmencig, és olvasói is megbecsülték őt” – mondta. „Halálod után is szolgálsz majd bennünket, mert itt marad nem csak életműved, hanem a szereteted is” – méltatta az elhunytat.

„Kedves Jóska! Ismét itthon vagy, de most már sírod fölé szállnak majd gyermekkorod felhői, hogy köszöntsenek, mostantól már végső nyughelyedet simogatják hajdani napsugarai, és most is az a régi-régi hótakaró bugyolál majd be, amely olyan patyolat tiszta, mint a te töretlen hited hazai magyarságunk fennmaradásában” – búcsúzott Batta György.

A templomi gyászszertartást követően a gyászmenet utolsó útjára kísérte a felvidéki magyar irodalom jeles képviselőjét, a felvidéki és gömöri magyarság sorsának krónikását a bátkai temetőbe. Az akácfák ölelésében található sírnál Mihályi Molnár László tanár, költő, publicista búcsúverssel köszönt el az elhunyttól.

Mács József a szlovákiai magyar irodalom alapozó nemzedékének tagjaként az egyik legolvasottabb felvidéki író volt. Termékeny pályája során 20 regényt és novelláskötetet írt, több regényt fordított szlovák nyelvből. Legismertebb művei: Adósságtörlesztés, Kétszer harangoztak, Szélfúvásban, Temetőkapu, Öröködbe, Uram…, Trianon harangjai, Bolondok hajóján. Utolsó regénye, Az elcsatolt vagon (2014) elnyerte a Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának Nívódíját.

Kitüntetései: a Szlovák Köztársaság Kormányának Ezüstplakettje, a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje, a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje. Hódmezővásárhely tiszteletbeli polgára és Bátka község díszpolgára.

Mács József mindig közösségben, a magyar közösség jövőjében gondolkodott, soha nem volt megalkuvó az igazság keresésében. Korábban vehemensebben, később csendes mosollyal és nyugalommal szemlélte és segítette a formálódó szlovákiai magyar politikumot. Egyik utolsó interjújában azt mondta, vezetőinknek nagyobb figyelmet kellene szentelniük a közösség vészes fogyásának. „Ha az erőm engedné, nagy-nagy felelősséggel előre hoznám megmaradásunk egyetlen lehetőségét, a területi autonómiáért folytatott elszánt küzdelmet, egészen a célunk eléréséig. Nekem ugyanis mélységes meggyőződésem, hogy tájainkon csak így tudjuk megőrizni, illetve megtartani magyar népünket“ – mondta 2016 karácsonyán portálunknak.