2017. március 1., 12:17

Ópiátokba fulladt az amerikai álom

Az amerikai álom gyakorlatilag szertefoszlott, erre kellett ráébredni az amerikai elitnek a legutóbbi választások kimenetelével – húzza alá egy tanulmány. A gazdasági szárnyalásból a „buborékon kívüli” dolgozók vajmi keveset kapnak és az amerikai opust jelentő előrejutás is megtorpant.
201702281911590.not01.jpg

Ezenfelül fiatal fehér férfiak óriási tömegeit (7 millió!) orvosi előírással etetik „olcsó” ópiátokkal és finanszírozzák a munkanélküli, képernyő előtt töltött létüket. A tömegek egészségi állapota és várható élettartama is döcög, miközben folyamatosan növekszik a „bűnözői osztály”, melynek 23 millióan voltak a tagjai 2016-ban.

„2016 november 9-én Amerika elitje – beszélő és döntő osztálya – egy olyan országra ébredt, melyet nem ismer. A legtöbb kiváltságos és művelt amerikainak, különösen azoknak, akik a két part bástyáiban élnek, Donald Trump megválasztás egy olyan helyzetet eredményezett, amit elképzelni sem tudtak” – kezdi Nicholas N. Eberstadt a Commentary Magazine-ban megjelent terjedelmes értekezését.

A közgazdász (political economist) idézi Charles Murray híres „buborékát”, mely a legjobbakat megóvja attól, hogy kapcsolatba kerüljenek a társadalom többi tagjával. „Igen, a dolgok teljesen másképpen mennek az ’igazi Amerikában’, a buborékon kívül. A helyzet pedig az, hogy a dolgok rosszul mennek Amerikában a 21. század kezdete óta” – hívja fel a figyelmet.

Amerika gazdasági helyzetéről és kilátásairól az alapvető mutatók ellentmondó képet festenek – emeli ki. Vagyonosodás szempontjából az USA őrült rajtot vett 2000-től, a háztartások és a nonprofit intézmények vagyona 2016-ig több mint duplájára nőtt, 44 billió dollárról 90 billióra.

Annak ellenére, hogy ez a vagyon nem egyenlően oszlik el, így is fantasztikus mennyiségről beszélhetünk, több mint egymillió dollárral gazdagodott minden – képzeletbeli – négytagú család – írja Eberstadt.

Majd rögtön egy „kevésbé vidám” adatsorra, a reálgazdaság makroökonómiai számaira irányítja a figyelmet. A 2008-as recesszióból négy évig mászott ki a gazdaság, így mindössze 12 százalékkal sikerült bővülnie 2007 és 2016 között.

A válság előtt is válság volt

Kiemeli azt is, hogy a visszaesés nem a válsággal kezdődött, hiszen az amerikai gazdaság 2000 és 2007 között is csak 1,5 százalékos bővülést tudott produkálni évente, a 1948 és 2000 között ez a szám átlagosan 2,3 százalék volt.

Még kijózanítóbb, ha az egy főre eső GDP-növekedést nézzük – írja. Az egy főre eső termelékenység mindössze négy százalékkal tudott bővülni 2007 és 2016 között. „Ezt figyelembe véve az amerikai gazdaság elvesztett egy évtizedet” – húzza alá. 2000 és 2016 között pedig átlagban kisebb volt 1 százaléknál ez a szám – tér vissza arra az időintervallumra, mely során Amerika őrült vagyonosodást vitt végbe papíron.

Ópiátok állami támogatással

A közgazdász több felmérésre hivatkozva felvázolja, hogy a szinte teljes foglalkoztatás irányába mutató munkanélküliségi adatok nem fedik a valóságot. Itt emeli ki, hogy a „fő dolgozói korba”, a 25 és 55 év közötti osztályba tartozó fehér férfiak hatalmas tömegeit, több mint hétmillió embert, akik soha nem léptek be a munkaerőpiacra, ellenben rengeteg ópiátot szednek.

Ezek az emberek kizárólag állami támogatásokon „tengetik” az életüket, a valóban nem túl magas szociális juttatások mellett ugyanakkor van egy nem mindennapi „állami bevételük” is. Az egészségügyi rendszerre vannak ráépülve, „segítőkész” orvosok asszisztálásával, akik nagy mennyiségben írják fel nekik a különféle államilag támogatott gyógyszereket.

Kapu a keménydrogok felé

Az ópiátokat is tartalmazó szerek utcai értéke pedig akár tízezer dollárt is hozhat a „betegnek”. Kiemeli azt is, hogy akik visszaélnek ezekkel a gyógyszerekkel hajlamosak a keményebb drogok felé fordulni.

Itt veszi górcső alá az amerikai egészségügyi helyzetet, mely nem tesz különbséget a faji és nemi hovatartozás mentén, általánosan rossz képet mutat. Kiemeli a várható élettartamot, melynek növekedése a nulla felé konvergál.

Bűnözői osztály

A bűnözők számával kapcsolatos adatok is igen riasztó állapotról tanúskodnak. Kiemeli, hogy az Obama-adminisztráció is központi kérdésként kezelte „azt a talán mindenki által ismert tényt”, hogy az USA-ban ülnek a legtöbben börtönben a lakossághoz képest. A 324 millió lakosra több mint kétmillió bebörtönzött jut, még beszédesebb az a szám, mely szerint a világ börtönlakóinak 22 százaléka az USA-ban ül, míg az ország csak az összlakosság 4,4 százalékát teszi ki.

Ugyanakkor mindez eltörpül ahhoz képest, amit úgy neveznek, hogy a bűnözői osztály. Ez a becslések szerint 23 millió embert jelent, akik már ültek valamilyen intézményben. Ez a priusz pedig ráég az önéletrajzukra, amely a munkába állást nagyban nehezíti.

Az amerikai álom vége

Az egyik utolsó szöget az amerikai társadalom koporsójába a társadalmi mobilitást feldolgozó adatokkal veri hosszas tanulmányában Nicholas N. Eberstadt. Kijelenti, hogy az az amerikai opus, mely szerint kemény munkával előre lehet jutni, gyakorlatilag halott.

Megosztás