Oktatásügyi petíció – Folyik az aláírásgyűjtés
POZSONY. Petíció indult egy héttel ezelőtt a felvidéki magyar anyanyelvi írás- és olvasásoktatás érdekében. Az oktatási tárca ugyanis szeptembertől a magyar alapiskolák első osztályaiban csupán heti öt anyanyelvi írás-olvasás órát irányoz elő, miközben a szlovák elsősöknek kilencet. Hasonló a helyzet a további alsó tagozatos évfolyamokban is: míg a magyar tanulók heti öt-hat, addig a szlovák kisdiákok heti hét-nyolc órán alapozhatják meg anyanyelvi ismereteiket.
Mivel a petíciós bizottság három tagja, Vojtek Katalin, Filip Zacher és Fibi Sándor méltánytalannak tartja ezt a szabályozást, és nem akar félanalfabéta felvidéki magyar gyerekeket, ezért úgy döntött, hogy petícióval fordul az oktatási minisztériumhoz. Egyúttal a közös ügy érdekében széles körű összefogásra, illetve a petícióhoz történő mielőbbi csatlakozásra szólítja fel az iskolavezetőket, szülőket, pedagógusokat, szakmai és civil szervezeteket, polgári társulásokat.
„Vojtek Katalin pozsonyi újságíró egy értelmes szlovák férfivel, Filip Zacherrel együtt indított petíciót a magyar anyanyelvi írás-olvasás oktatása érdekében, majd Katalin kérésére én is szívesen csatlakoztam hozzájuk. A poprádi úr jó szándéka is azt bizonyítja, hogy a szlovákok között is vannak olyanok, akik – nemzeti hovatartozásra való tekintet nélkül – pártolói egy-egy jó ügynek“ – mondta el portálunknak Fibi Sándor dunaszerdahelyi pedagógus.
Furcsa dolognak tartja, hogy bár sok értelmes oktatási szakember és szülő található a felvidéki magyarság körében, mégis jó adag közöny és passzivitás mutatkozik akkor, amikor egy-egy jogszabály bevezetése kapcsán ellent kellene állnunk.
„Úgy tűnik, mintha nem ismernénk a saját értékeinket és jogainkat, és közömbösen szemléljük az események alakulását, egyfajta passzív nyugalommal véve tudomásul azt. Pedig akkor, ha az adott számú magyar anyanyelvi óra kevésnek bizonyul, gyakran azért marad el a zenei vagy testnevelés óra, mert a kicsiket valamikor meg kell tanítani írni és olvasni. Hasonlóképpen megdöbbentő annak a tudomásul vétele, hogy a történelemórákon kizárólag a központilag megadott tananyagot kell tanítani, tehát nem lesz arra mód, hogy a magyar diákok megismerjék saját nemzete történelmét. Meg kell végre mondani a hatalomnak: uraim, már elegünk van abból, hogy megpróbálnak teljesen hülyére venni bennünket“ – fogalmazott Fibi Sándor.
Ha a szlovák tannyelvű alapiskolák első évfolyamaiban heti 9 órán taníthatják majd az anyanyelvi írás és olvasás alapjait, akkor a magyar gyereknek sem lehet ugyanerre elég heti 5 óra. „A felettesek azt ajánlják, hogy tegyük hozzá a fennmaradó szabad órákat. Ez esetben azonban a magyar iskolának egyetlenegy tanítási órája sem marad arra, hogy az iskolát vonzóvá tevő saját programokat indítson. Eközben a szlovák iskolákban különféle speciális programok is beiktathatók a megadott tananyag mellé, azokkal saját intézményükbe átcsábítva esetleg a magyar családokat is. Rendkívül ravasz oktatáspolitika érvényesül ebben“ – mutatott rá.
Az óramegvonás a magyar tannyelvű alapiskolák alsó tagozatának további évfolyamaira is jellemző, azokban is csak heti 5-6 óra jut a magyar nyelvre és irodalomra, miközben a szlovák alapiskolákban 7-8 óra. „Eközben az egész alsó tagozaton elképesztőnek tartom azt is, hogy a szlovákiai iskolák pedagógusai az utóbbi nyolc évben most kötelesek harmadszor átdolgozni a tanterveket. Amíg a más területen dolgozó szakemberek a szabadságukat azzal töltik, hogy pihenjenek, erőt gyűjtsenek, ők tanterveket fognak átdolgozni, ami egyáltalán nem is lehetne az ő feladatuk“ – hangsúlyozta.
Bár Fibi szerint ugyan valamiféle konzultációk folytak, illetve felmérések készültek a vonatkozó jogszabály bevezetése előtt, arról azonban nincs tudomása, hogy azok kapcsán a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségét (SZMPSZ) is megszólították volna. „Arról viszont tudok, hogy a Történelemtanárok Társulása hivatalos levélben kérte az oktatási tárcát, hogy ezt a tantárgyat a magyar iskolákban specifikus tartalommal lehessen tanítani, és felhasználni a minisztérium által már évekkel ezelőtt jóváhagyott – a magyar történelmet tárgyaló – tankönyveket. Elképzelhetetlen ugyanis, hogy az iskolai képzés keretében a magyar iskola diákja hivatalosan semmit se tanulhasson meg saját nemzete történelméről. Ezt mindenképpen ki kell kérni magunknak! Végre ébredjen fel az önbecsülésünk! A petíciónk ezt is szorgalmazza“ – üzente.
A petíció kezdeményezői úgy vélik, hogy követeléseink megfogalmazásakor az európai helyzetre is hivatkozhatunk, hiszen a környező országokban a miénknél magasabb, általában heti 8-10 óra az anyanyelvi oktatásra szánt óraszám. „Egyedi dolognak számít majd, hogy a felvidéki magyar iskolákba járó gyerekeket heti 5 órában akarják megtanítani írni-olvasni. Pedig éppen az első évfolyamokban indul be a szókincsfejlesztés, kezdődik a szövegértés, illetve az anyanyelvnek olyan szintű elsajátítása, hogy további ismeretanyagokat ezen a nyelven lehessen majd megtanítani. A szülők pár év múlva esetleg majd azt mondhatják: nem érdemes magyar tannyelvű alapiskolába íratni a gyermekeinket, ha ott még az anyanyelvi írást és olvasást sem lehet megfelelő szinten elsajátítatni“ – hívta fel a figyelmet a felvidéki magyarságra leselkedő veszélyre Fibi Sándor.
A petícióhoz az eltelt bő egy hét során a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége, a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége (SZMSZSZ), a Csemadok, valamint a civil szervezeteket tömörítő Szlovákiai Magyarok Kerekasztala is csatlakozott. A petíciós bizottság tagjai ez ügyben konzultáltak Jókai Tiborral, az SZMPSZ elnökével, valamint a Csemadok központi irodájával. Fibi Sándor pedig pénteken e célból volt jelen az SZMSZSZ országos választmányi ülésén.
„Mindhárom szervezet csatlakozott a petíciónkhoz. A Csemadok saját alapszervezeteinek szétküldte a petíciós íveket, illetve azt honlapjára is feltette. Az SZMPSZ az egyes iskolákkal működik majd együtt ez ügyben. Remélhetőleg valamennyi magyar tannyelvű alapiskola igazgatója fontosnak tartja ezt az ügyet, egyébként nem való az igazgatói posztra. A szülőknek most is együtt kell működniük az iskolaigazgatókkal és a pedagógusokkal. A petíciós ív letölthető az érintett szövetségek weboldaláról, és igyekeznünk kell összegyűjteni a szükséges 20 ezer aláírást. A kitöltött petíciós ívek e szervezeteknél le is adhatók, a határidő május 20. Június végéig ugyanis valamilyen érdemi döntésnek kellene születnie. A politikai hatalom tudomására akarjuk hozni azt, hogy velünk már tovább nem lehet így bánni. Az oktatási tárcától még ezen tanév végéig konkrét véleményt akarunk kicsikarni“ – tájékoztatta portálunkat.
Hozzáfűzte: vasárnap a XXVI. Komáromi Imanapon is gyűjtötték az aláírásokat, hétfőn délután pedig Dunaszerdahelyen a Kerekasztal képviselőivel további megbeszélést folytatnak ez ügyben és más aktuális oktatáspolitikai kérdésekről. „Előre is köszönöm a Kerekasztal közreműködését, hogy a civil szervezetekhez és a polgári társulásokhoz is eljuttatják a petíciós íveket, támogatják kezdeményezésünket“ – jegyezte meg.
„Be kell bizonyítanunk, hogy mi, magyarok ebben az országban ugyanolyan jogokat akarunk, mint amilyennel a más nemzetiségű állampolgárok az anyanyelvünk és a történelmünk oktatása terén is rendelkeznek. Mindenkit nagyon kérek arra, hogy csatlakozzon ehhez a petícióhoz! Ha esetleg nem gyűlik össze a szükséges 20 ezer aláírás, azzal a felvidéki magyarság szégyenletes önarcképét rajzoljuk meg. Remélem, hogy e közös ügyünk kapcsán képesek leszünk összefogni, és sikeres lesz a kezdeményezésünk“ – mondta Fibi Sándor.
„Vojtek Katalin pozsonyi újságíró egy értelmes szlovák férfivel, Filip Zacherrel együtt indított petíciót a magyar anyanyelvi írás-olvasás oktatása érdekében, majd Katalin kérésére én is szívesen csatlakoztam hozzájuk. A poprádi úr jó szándéka is azt bizonyítja, hogy a szlovákok között is vannak olyanok, akik – nemzeti hovatartozásra való tekintet nélkül – pártolói egy-egy jó ügynek“ – mondta el portálunknak Fibi Sándor dunaszerdahelyi pedagógus.
Furcsa dolognak tartja, hogy bár sok értelmes oktatási szakember és szülő található a felvidéki magyarság körében, mégis jó adag közöny és passzivitás mutatkozik akkor, amikor egy-egy jogszabály bevezetése kapcsán ellent kellene állnunk.
„Úgy tűnik, mintha nem ismernénk a saját értékeinket és jogainkat, és közömbösen szemléljük az események alakulását, egyfajta passzív nyugalommal véve tudomásul azt. Pedig akkor, ha az adott számú magyar anyanyelvi óra kevésnek bizonyul, gyakran azért marad el a zenei vagy testnevelés óra, mert a kicsiket valamikor meg kell tanítani írni és olvasni. Hasonlóképpen megdöbbentő annak a tudomásul vétele, hogy a történelemórákon kizárólag a központilag megadott tananyagot kell tanítani, tehát nem lesz arra mód, hogy a magyar diákok megismerjék saját nemzete történelmét. Meg kell végre mondani a hatalomnak: uraim, már elegünk van abból, hogy megpróbálnak teljesen hülyére venni bennünket“ – fogalmazott Fibi Sándor.
Ha a szlovák tannyelvű alapiskolák első évfolyamaiban heti 9 órán taníthatják majd az anyanyelvi írás és olvasás alapjait, akkor a magyar gyereknek sem lehet ugyanerre elég heti 5 óra. „A felettesek azt ajánlják, hogy tegyük hozzá a fennmaradó szabad órákat. Ez esetben azonban a magyar iskolának egyetlenegy tanítási órája sem marad arra, hogy az iskolát vonzóvá tevő saját programokat indítson. Eközben a szlovák iskolákban különféle speciális programok is beiktathatók a megadott tananyag mellé, azokkal saját intézményükbe átcsábítva esetleg a magyar családokat is. Rendkívül ravasz oktatáspolitika érvényesül ebben“ – mutatott rá.
Az óramegvonás a magyar tannyelvű alapiskolák alsó tagozatának további évfolyamaira is jellemző, azokban is csak heti 5-6 óra jut a magyar nyelvre és irodalomra, miközben a szlovák alapiskolákban 7-8 óra. „Eközben az egész alsó tagozaton elképesztőnek tartom azt is, hogy a szlovákiai iskolák pedagógusai az utóbbi nyolc évben most kötelesek harmadszor átdolgozni a tanterveket. Amíg a más területen dolgozó szakemberek a szabadságukat azzal töltik, hogy pihenjenek, erőt gyűjtsenek, ők tanterveket fognak átdolgozni, ami egyáltalán nem is lehetne az ő feladatuk“ – hangsúlyozta.
Bár Fibi szerint ugyan valamiféle konzultációk folytak, illetve felmérések készültek a vonatkozó jogszabály bevezetése előtt, arról azonban nincs tudomása, hogy azok kapcsán a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségét (SZMPSZ) is megszólították volna. „Arról viszont tudok, hogy a Történelemtanárok Társulása hivatalos levélben kérte az oktatási tárcát, hogy ezt a tantárgyat a magyar iskolákban specifikus tartalommal lehessen tanítani, és felhasználni a minisztérium által már évekkel ezelőtt jóváhagyott – a magyar történelmet tárgyaló – tankönyveket. Elképzelhetetlen ugyanis, hogy az iskolai képzés keretében a magyar iskola diákja hivatalosan semmit se tanulhasson meg saját nemzete történelméről. Ezt mindenképpen ki kell kérni magunknak! Végre ébredjen fel az önbecsülésünk! A petíciónk ezt is szorgalmazza“ – üzente.
A petíció kezdeményezői úgy vélik, hogy követeléseink megfogalmazásakor az európai helyzetre is hivatkozhatunk, hiszen a környező országokban a miénknél magasabb, általában heti 8-10 óra az anyanyelvi oktatásra szánt óraszám. „Egyedi dolognak számít majd, hogy a felvidéki magyar iskolákba járó gyerekeket heti 5 órában akarják megtanítani írni-olvasni. Pedig éppen az első évfolyamokban indul be a szókincsfejlesztés, kezdődik a szövegértés, illetve az anyanyelvnek olyan szintű elsajátítása, hogy további ismeretanyagokat ezen a nyelven lehessen majd megtanítani. A szülők pár év múlva esetleg majd azt mondhatják: nem érdemes magyar tannyelvű alapiskolába íratni a gyermekeinket, ha ott még az anyanyelvi írást és olvasást sem lehet megfelelő szinten elsajátítatni“ – hívta fel a figyelmet a felvidéki magyarságra leselkedő veszélyre Fibi Sándor.
A petícióhoz az eltelt bő egy hét során a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége, a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége (SZMSZSZ), a Csemadok, valamint a civil szervezeteket tömörítő Szlovákiai Magyarok Kerekasztala is csatlakozott. A petíciós bizottság tagjai ez ügyben konzultáltak Jókai Tiborral, az SZMPSZ elnökével, valamint a Csemadok központi irodájával. Fibi Sándor pedig pénteken e célból volt jelen az SZMSZSZ országos választmányi ülésén.
„Mindhárom szervezet csatlakozott a petíciónkhoz. A Csemadok saját alapszervezeteinek szétküldte a petíciós íveket, illetve azt honlapjára is feltette. Az SZMPSZ az egyes iskolákkal működik majd együtt ez ügyben. Remélhetőleg valamennyi magyar tannyelvű alapiskola igazgatója fontosnak tartja ezt az ügyet, egyébként nem való az igazgatói posztra. A szülőknek most is együtt kell működniük az iskolaigazgatókkal és a pedagógusokkal. A petíciós ív letölthető az érintett szövetségek weboldaláról, és igyekeznünk kell összegyűjteni a szükséges 20 ezer aláírást. A kitöltött petíciós ívek e szervezeteknél le is adhatók, a határidő május 20. Június végéig ugyanis valamilyen érdemi döntésnek kellene születnie. A politikai hatalom tudomására akarjuk hozni azt, hogy velünk már tovább nem lehet így bánni. Az oktatási tárcától még ezen tanév végéig konkrét véleményt akarunk kicsikarni“ – tájékoztatta portálunkat.
Hozzáfűzte: vasárnap a XXVI. Komáromi Imanapon is gyűjtötték az aláírásokat, hétfőn délután pedig Dunaszerdahelyen a Kerekasztal képviselőivel további megbeszélést folytatnak ez ügyben és más aktuális oktatáspolitikai kérdésekről. „Előre is köszönöm a Kerekasztal közreműködését, hogy a civil szervezetekhez és a polgári társulásokhoz is eljuttatják a petíciós íveket, támogatják kezdeményezésünket“ – jegyezte meg.
„Be kell bizonyítanunk, hogy mi, magyarok ebben az országban ugyanolyan jogokat akarunk, mint amilyennel a más nemzetiségű állampolgárok az anyanyelvünk és a történelmünk oktatása terén is rendelkeznek. Mindenkit nagyon kérek arra, hogy csatlakozzon ehhez a petícióhoz! Ha esetleg nem gyűlik össze a szükséges 20 ezer aláírás, azzal a felvidéki magyarság szégyenletes önarcképét rajzoljuk meg. Remélem, hogy e közös ügyünk kapcsán képesek leszünk összefogni, és sikeres lesz a kezdeményezésünk“ – mondta Fibi Sándor.
Forrás
Hírek.sk, - miskó -
