2017. november 22., 08:32

Nyugati Fogságban – megrázó filmbemutató Komáromban

KOMÁROM. A Fórum Kisebbségkutató Intézet Nyugati Fogságban című egyórás dokumentumfilmjének telt házas ősbemutatója volt november 21-én este a komáromi Tátra Moziban. Az egy évig készült alkotás a tavaly a szovjet fogság borzalmait bemutatott Muszkaföldön című film folytatásaként a II. világháborút követően amerikai, brit és francia fogságba került felvidéki leventék és honvédek történetét dolgozta fel.

+3 kép a galériában

A dokumentumfilm rendezője Laczkó Sándor (Fórum Intézet), dramaturgja Varga Emese (Jókai Színház), szerkesztője pedig Kőrös Zoltán, a Nyugati Fogságban című könyv szerzője. A produkcióban az alkotók a 9, már kilencvenes éveiben járó visszaemlékező mellett olyan neves történészeket szólaltattak meg, mint Illésfalvi Péter (Hadtörténeti Intézet és Múzeum), Stark Tamás (Magyar Tudományos Akadémia) és Simon Attila (Fórum Kisebbségkutató Intézet). Ráadásként a filmben II. világháborús hagyományőrző klubok is szerepelnek, illetve közreműködik a Peredi Nőikar és a Peredi Férfi Daloskör, valamint jelenkorunk közönségéhez zenészek és grafikusok próbálják közelebb hozni a több mint hetven éve történt eseményeket.

A komáromi vetítés előtt a különböző korú nézőkhöz Simon Attila történész, a Fórum Kisebbségkutató Intézet igazgatója szólt. Elmondta: sajnos, ritkaságszámba megy, hogy szlovákiai magyar film bemutatóját tartjuk. Úgy véli, hogy az abban elhangzó mondatok sokkal beszédesebbek és hitelesebbek a témával kapcsolatos, hosszú monográfiáknál, hiszen azokat közvetlenül a nyugati fogság túlélőitől hallhatjuk.

„Ez egy olyan történet, amely múltunk része, de eddig azt a túlélői nem mesélhették el a nagyközönségnek. Ezért is értékelendő munkatársaim igyekezete“ – szögezte le. Hozzáfűzte: jópár évvel ezelőtt Kőrös Zoltán felkereste a nyugati fogságból a II. világháború után szerencsésen hazatért férfiakat, akikkel több száz interjút készített, majd azokat archiválta. A beszélgetések alapján előbb a Muszkaföldön, majd a Nyugati Fogságban című könyvét írta meg, amelyet a két azonos című dokumentumfilm elkészítése követte. Simon Attila szerint a tavalyi film komoly sikert aratott – megszólította a nézőket, s e hetekben hasonló sikert szeretnének elérni a folytatással is. „Elsősorban a szemtanúkat-túlélőket: Kovács Ferencet, Prohászka Marcellt, Kosztolányi Gáspárt, Ördög Istvánt, Vörös Sándort, Pongrácz Györgyöt, Alt Ernőt, Patasi Zoltánt, Csintalan Miklóst illeti nagy köszönet, akik elmesélték az egykori történeteket, melyek ily´módon közkinccsé válhattak. Õk igazi hősök, akik itt élnek köztünk! Sajnos, már csak nagyon kevesen vannak.“

Illésfalvi Péter történész a filmben egyebek mellett elmondta, hogy az 1944/45. évi hadműveletek során gyakorlatilag a teljes magyar fegyveres erő folyamatosan először az ország nyugati területére, majd 1945 március végére az országhatáron túlra szorult. De már korábban megindult a magyar katonai alakulatok birodalmi területekre történő kiszállítása.

„Tehát itt egyfelől szó van kifejezetten a katonai alakulatoknak német területekre való kiszállításáról, ugyanakkor egy nagyon komoly civil népességnek a mozgásáról is beszélhetünk. Tervszerűen, több tízezres nagyságrendben kezdték el kiszállítani a leventéket is. A magyarországi leventemozgalom gyakorlatilag azt a célt szolgálta, hogy egyfajta katonai kiképzésben részesítsék a 12-18 év közti fiatalokat. Ez nem csak katonai kiképzést jelentett, hanem valamilyen nemzeti-hazafias szellemű nevelést is. Nos, ezeket a fiatal fiúkat szedték össze 1944 utolsó heteiben és 1945 elején a nyilas parancsnokok, majd kiszolgáltatták őket Németországnak. Általában tehervagonokban vitték ki őket, s odakinn, az egyes helyszíneken különböző helyzetekbe kerültek. A visszaemlékezők bombázásokon, éhezésen, nagy hidegen és sok szenvedésen mentek keresztül...“ - fogalmazott a történész.

Mintegy 580 ezerre tehető azon magyar katonák száma, akiket a II. világháború befejezése Németországban vagy Ausztriában ért. Közülük közel 280 ezren a szovjet zónába kerültek, ottani hadifogságba estek, hozzávetőleg 300 ezren pedig nyugati fogságba kerültek, azaz az angol, amerikai és francia zónában váltak hadifoglyokká. A foglyokat gyűjtőtáborokban összpontosították, összesen 342 fogolytábor létesült – mondta el a filmben Stark Tamás történész.

Megrázó erővel hatottak a hajdani foglyok beszámolói, akik túlélésük érdekében akár a hernyó húsát is megették, időnként gödrökben dideregve éjszakáztak, DDT-porral féregmentesítették a testüket, s aki nem bírt tovább gyalogolni, azt az őrök kegyetlenül agyonlőtték. Elmondták, hogy a legborzasztóbb körülményekkel a francia táborokban szembesültek, mert az ottani őrök úgy tekintettek rájuk, mint az általuk leginkább gyűlölt német fasisztákra, szinte a csodával határos, hogy a szörnyű megpróbáltatásokat sikerült túlélniük. Úgy vélik, hogy ezt elsősorban a töretlen istenhitük és a jó fizikai erőnlétük tette lehetővé. Sokuk hozzátartozói is alig hittek a szemüknek, amikor a II.világháború befejezése után, hozzávetőleg ezer kilométernyi távolságból egyedül vagy szervezett transzportokban hazavergődtek. A legtöbbjük megpróbáltatásai azonban ezzel még nem értek véget, mert hamarosan a felvidéki magyarság kitelepítését kellett elszenvedniük.

A megrázó alkotás után után a szervezők a filmvetítés résztvevőit szeretetvendégséggel egybekötött találkozóra várták a mozi előcsarnokába, ahol az alkotókkal és a szemtanúkkal kötetlen formában beszélgethettek. „Kérem, legalább egy tapssal illessék a film szereplőit! Ha tetszett a film, s önöknek is fontos az, hogy ez a történet továbbadódjon, beszéljenek arról! Mondják el az ismerőseiknek és a rokonaiknak, s ne engedjék, hogy elvesszenek, feledésbe merüljenek ezek a történetek!“ - kérte a közönséget Laczkó Sándor rendező, aki a december 6-ig tervezett többi filmvetítés időpontjáról és helyszíneiről is tájékoztatta az érdeklődőket. A jelenlevők a moziban a Muszkaföldön és a Nyugati Fogságban című könyveket is megvásárolhatták, illetve dedikáltathatták.

A dokumentumfilm előzetese itt tekinthető meg: