Nyolcvan évvel ezelőtt közadakozásból emelték a komáromi Jókai-szobrot

hirek.sk 2017. november 28., 18:46
KOMÁROM. Koszorúzással egybekötött megemlékezést tartott Jókai Mór írófejedelem helyi szobra felállításának 80. évfordulója alkalmából november 28-án délután a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület a Duna Menti Múzeummal karöltve. Közreműködött Boráros Imre, Kossuth-díjas színművész. A koszorúzás után az ünnepség a Kultúrpalota dísztermében Mácza Mihály történész múltidéző előadásával folytatódott.

„Ércbe öltözötten” hazahívták Komáromba a nagy mesemondót

A múzeumkertben kezdődött emlékünnepségen dr. Keszegh Margit, a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület elnöke üdvözölte a jelenlevőket, többek között Stubendek László polgármestert és helyettesét, Keszegh Bélát, valamint a Dél-Komáromot képviselő Hamrák Zsófia városi tanácsnokot, illetve Csütörtöki Józsefet, a Duna Menti Múzeum igazgatóját és több helyi szervezet, civil társulás, intézmény képviselőit. Mivel 80 évvel ezelőtt a Jókai-szobor mellett a komáromi szekeresgazdák bandériumának nyolc tagja állt díszőrséget, ezért maga mellé szólította Csukás Lászlót, a Komáromi Szerekesgazda Hagyományőrző Egyesület egyik oszlopos tagját. Ahogy elhangzott: Tuba János, Komárom hajdani országgyűlési követe 1904-ben, az író temetésén mondott búcsúbeszédében Jókai Mórtól úgy köszönt el, hogy majd szobrot állítanak az emlékére: „Addig is, míg ércbe öltözötten haza hívhatnánk, a viszontlátásra!”.

A köszöntő beszéd után a jelenlevő intézmények és szervezetek képviselői megkoszorúzták a „nagy mesemondó” szobrát, majd a rendezvény a Kultúrpalota impozáns dísztermében folytatódott. Itt Keszegh Margit Jankovics Marcell 1937-ben elmondott ünnepi beszédéből idézett: „Jókairól szólani Komárom levegőjében, mert az ő álmaival, meséivel van tele – szólani az ő szobrának lábainál, mely szoborban mintegy ő önmaga hallgatja az elhangzó szavakat, Jókairól szólani a magyar kisebbség összeforrt, egyre szűkebbre összeforrt életében, olyó feladat, mely az ékesszólás minden művészetét felülmúlja”.

Megtudtuk, Jankovics Marcell egykori beszéde zárórészében így idézte Jókai szobrához a magyar ifjúságot: „Találkozzék az ifjúság a fiatal Garamvölgyi mérnökkel, aki kockáztat életet, boldogságot, hogy az árvíztől megmentse a Tiszahát népét, mert örök szerelemmel szereti ezt a népet, az ő magyar fajtáját. Találkozzék Fenyéri táblabíróval, aki odadobja pályáját, jövőjét, sőt, az úgynevezett becsületet, hogy az éhező nincsteleneknek kenyeret oszthasson, mert ebben az alakban több szociális érzék van, mint a nagyhangú könyvek minden frázisában. Találkozzék itt a Kőszívű ember fiaival, a Baradlayakkal, akiktől megtanulhatja ez a magyar ifjúság, hogy kell a meggyőződésért élni vagy meghalni. Találkozzék itt az Egy az Isten meséjének Adorjánjaival, akik a magyar vérség összetartó varázsának hitével megbocsátják egymásnak a legnagyobb vétket és hűtlenséget is, mert nemcsak egy az Isten, hanem egy a nemzet is. Ha a magyar ifjúság e szobornál találkozni fog velük, megszereti őket és hinni fog bennük.”

Boráros Imre, Kossuth-díjas színművész Reményik Sándor Templom és iskola című versét mondta el, majd Bullás Mária Áldás című versét énekelte el.

Milan Hodža csehszlovák miniszterelnök 1937-ben magyarul méltatta Jókait

Az emlékezés Mácza Mihály történész múltidéző előadásával folytatódott. Elöljáróban hangsúlyozta: sajnos, a Jókai-szobor eddig mégsem 80, hanem csak 75 évig díszítette a múzeumkertet, ugyanis 1947-ben azt a hatóságok eltávolították, és csak 1952-ben kerülhetett vissza az eredeti helyére.

Ahogy elhangzott: 1906-ban indult először gyűjtés a szoborra, de sikertelenül. 1913-ban Zala György szobrász gipszből készített mellszobrával díszítették az Erzsébet-szigeti Beöthy-kertben álló Jókai-filagóriát, amely azonban idővel tönkrement. Ugyan a 1914 nyarára összegyűlt 16 000 arany korona már elég lett volna, de a Szarajevóban történt merénylet után minden pénzügyi alapot – így az egyesületét is, hadikölcsönbe elvitte a vesztett háború. Új gyűjtés indult 1932-ben, de mivel a bejegyzés feltételei nem teljesültek, ezért az sikertelen lett.

1936. augusztus 1-je és 1937.július 31-e között zajlott az utolsó, immár sikeres gyűjtés, amely során Milan Hodža csehszlovák miniszterelnök 10 ezer koronát adományozott a komáromiaknak. Akkor a Jókai Egyesület úgy határozott, hogy a szobor elkészítésére pályázatot írnak ki, melyen, ahogy akkor fogalmaztak, szlovenszkói szobrászművészek vehettek részt. Tizenhat pályamű közül választotta ki a szoborbizottság egyhangúlag Berecz Gyula helyi szobrászművész tervezett alkotását, amely kicsinyített gipszmodelljét előzőleg a nyilvánosság is véleményezhetett. 1937. június 20-án, vasárnap megtörtént a szobor alapkövének ünnepélyes elhelyezése a Kultúrpalota előtt. Az ünnepségen kíséretével megjelent az akkori csehszlovák miniszterelnök, Milan Hodža, aki magyar nyelven (!) szabadon elmondott 50 perces beszédében kiemelte Jókai nagyságát, valamint a Duna menti népek, nemzetek egymásra utaltságának, összefogásának  jelentőségét hangsúlyozta.

Berecz Gyula másfélszeres életnagyságú, korabeli öltözetű, az írót mesélőként ábrázoló szobrának agyagmintájához Meszlényi György komáromi iparos ült modellt, akinek magas alakja, testtartása és ülésmódja állítólag hasonlított Jókai Móréra. A szobor talapzata haraszti mészkőből, Komáromi Viktor és Reicher Miklós, komáromi kőfaragók vezetése alatt készült, a bronzöntő munkát a prágai Aniz-cég végezte.

A szobor ünnepélyes leleplezése 1937. november 28-án, tehát napra pontosan 80 éve volt. A krónikák szerint a felavatásra „ezrekre menő közönség gyűlt össze”. A szobor mellett a komáromi szekeresgazdák bandériumának nyolc tagja állt díszőrséget, mellettük álltak a naszvadi lányok népviseletben, a szobor körüli kordont pedig a főgimnázium cserkészcsapata alkotta. Az ünnepséget a Komáromi Dalegylet nyitotta meg, amely Schmidt Viktor alkarnagy vezényletével Eötvös-Sztára Végrendelet című művét adta elő. Az ünnepi beszédet Jankovics Marcell mondta, majd leleplezték a szobrot és Szíjj Ferenc, a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület akkori elnökének beszéde után „a 67 darabból álló koszorúerdő Jókai Mór szobrát egészen a bronzalakig beborította”. A rendezvény 200 terítékes díszebéddel zárult. Az ünnepélyes avatásról a budapesti újságok is megemlékeztek.

A szégyenletes magyarellenes időszakra Jókai szobrát is száműzték

Mácza Mihály előadásában arra is kitért, hogy a II. világháború eseményei nem kímélték a szobrot, a hontalanság éveiben pedig azt a hatóságok Klapka György honvédtábornok és Király József püspök szobrával együtt eltávolították, s előbb a komáromi várba, majd a Városmajorba száműzték. 1952 szeptemberében a helyi lakosság, illetve hivatalosan a Csemadok és a Csehszlovák Írószövetség kezdeményezésére, elsőként a ledöntött felvidéki magyar emlékművek közül visszahelyezték az eredeti helyére. Előbb azonban a ledöntésekor megsérült művet Verba Imre szobrászművész restaurálta. A szobrot legutóbb Jókai Mór (1825, Komárom – 1904, Budapest) születésének 175. évfordulója alkalmából, 2000-ben restaurálták.

Keszegh Margit zárszavában elmondta: Jókai Mór nevét Észak- és Dél-Komáromban is több intézmény viseli. A Duna-parti városban 1964 óta Komáromban rendezik meg a Jókai Napokat – a műkedvelő felnőtt és diákszínjátszók országos fesztiválját, egyesületük pedig emlékére irodalmi díjat is alapított. Az éppen elballagó középiskolások minden évben virágcsokrokat helyeznek el a Jókai-szobornál, ahol hagyományosan az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc alkalmából rendezendő március 15-ei emlékünnepségek is kezdődnek. „Kevés város büszkélkedhet ilyen íróval és szoborral. Komárom város és egyesületünk is igyekszik méltóképpen őrizni Jókai Mór emlékét. Bízom abban, hogy szobra végleg itt marad, az eredeti helyén...” – fogalmazott, megígérve: mivel Berecz Gyula szobrászművésznek nincs utódja, s őt a Pest megyei Csömör nagyközségben temették el, egyesületük vállalja az ottani sírja gondozását.

0 HOZZÁSZÓLÁS