Népszavazáson döntenek a Falkland-szigetekről
LONDON, BUENOS AIRES. Az önrendelkezési jog gyakorlásának jegyében népszavazáson dönt a brit fennhatóság alatt álló, ám Argentína által magának követelt szigetcsoport hovatartozásáról a lakosság.
Az Angliában Falkland-, Argentínában Malvin-szigeteknek nevezett, a brit partoktól 13 ezer, Argentína déli csücskétől 460 kilométerre fekvő szigetcsoporton 1649 polgár vetette fel magát a választói névjegyzékbe, hogy részt vehessen a kétnapos - vasárnap és hétfőn tartandó - szavazáson.
A szavazólapon mindössze egy kérdés szerepel: "Szeretné-e Ön, hogy a Falkland-szigetek továbbra is megtartsa politikai státusát, mint az Egyesült Királyság tengerentúli területe?"
A voksolás kimenetele nem kérdéses, a helyiek túlnyomó többsége várhatóan igennel fog voksolni, amitől az Atlanti-óceán déli részén elhelyezkedő szigetek hatóságai azt remélik, hogy ügyüket előmozdítja a nemzetek közösségében.
A Falkland-szigeteket 1833 óta ellenőrzés alatt tartó Nagy-Britannia kormánya támogatásáról biztosította a népszavazást. A londoni külügyminisztérium hangsúlyozta: a szigetlakóknak joguk van ahhoz, hogy hangjukat hallassák, döntsenek saját és a jövő generációk jövőjéről. "Reméljük, hogy az eredmény minden kétséget kizáróan megmutatja, hogy melyik oldal felé húznak" - hangoztatta a brit külügyi tárca.
Argentína, amely történelmi jogára hivatkozva követeli magának a szigetcsoportot, jelezte, hogy törvénytelennek tartja a referendumot, és nem vesz tudomást annak eredményéről. Azzal érvel, hogy a szigetlakókat a britek telepítették be, így nem követelhetik maguknak az önrendelkezési jogot. Buenos Aires azt követeli Londontól, hogy kezdjenek kétoldalú tárgyalásokat a lassan kétszáz éves konfliktus rendezéséről.
A vita 1982 tavaszán háborúvá fajult a két ország között: az Argentína által kirobbantott, 74 napig tartó háborúban 255 brit és 649 argentin katona, valamint három szigetlakó halt meg.
A brit szuverenitást sikerült helyreállítani, az argentin katonai junta egy év múlva megbukott, Margaret Thatcher konzervatív párti brit miniszterelnök pedig megnyerte a már elveszettnek hitt parlamenti választásokat.
A háború meglepő következményekkel is járt. Az álmos, provinciális minitársadalomból, amelynek gazdasága szinte csak birkatartó farmokból állt, mára virágzó előretolt bástya lett, ahol az egy főre jutó jövedelem az egyik legmagasabb a nyugati féltekén. A gazdaság rohamos fejlődésének a kezdeti lökést a háborút megnyerő 8000 fős brit kontingensből a szigeteken maradt 1300 főnyi helyőrség tekintélye adta meg.
Ennek birtokában a hatóságok engedélykötelessé tették a halászatot a térségben, és be tudták szedni ennek díját az ázsiai és a spanyol halászhajóktól, amelyek addig "túlhalászták" az Atlanti-óceán déli részét. A halászatból származó bevételeknek köszönhetően minden falklandi fiatal ingyen tanulhat Nagy-Britanniában, és 80 százalékuk felsőfokú vagy technikusi végzettséggel tér vissza szülőhelyére.
A Falkland-szigetek óceáni talapzata a geológiai kutatások szerint akár 60 milliárd hordó nyersolajkészletet is rejthet, ami vetekszik az északi-tengeri - már kimerülőben lévő - olajkinccsel.
A halászati bevételekből lehetővé vált újabb kőolajlelőhelyek felkutatása, és ennek eredményeképpen akkora mennyiséget találtak, amelynek kitermeléséből szakértők szerint 3,9 milliárd dollárnyi adó és illeték folyhat be a költségvetésbe a következő években.
A Falkland-szigetek két nagyobb és 776 kisebb szigetből áll, lakosainak száma valamivel több mint 3100. A szigetek lakatlanok voltak, amikor az európaiak felfedezték a 17. században.
Franciaország, Nagy-Britannia, Spanyolország és Argentína egyaránt birtokának nyilvánította. A spanyol igényt örökölte Argentína, de 1833-ban Nagy-Britannia vette birtokába a szigeteket.
A szavazólapon mindössze egy kérdés szerepel: "Szeretné-e Ön, hogy a Falkland-szigetek továbbra is megtartsa politikai státusát, mint az Egyesült Királyság tengerentúli területe?"
A voksolás kimenetele nem kérdéses, a helyiek túlnyomó többsége várhatóan igennel fog voksolni, amitől az Atlanti-óceán déli részén elhelyezkedő szigetek hatóságai azt remélik, hogy ügyüket előmozdítja a nemzetek közösségében.
A Falkland-szigeteket 1833 óta ellenőrzés alatt tartó Nagy-Britannia kormánya támogatásáról biztosította a népszavazást. A londoni külügyminisztérium hangsúlyozta: a szigetlakóknak joguk van ahhoz, hogy hangjukat hallassák, döntsenek saját és a jövő generációk jövőjéről. "Reméljük, hogy az eredmény minden kétséget kizáróan megmutatja, hogy melyik oldal felé húznak" - hangoztatta a brit külügyi tárca.
Argentína, amely történelmi jogára hivatkozva követeli magának a szigetcsoportot, jelezte, hogy törvénytelennek tartja a referendumot, és nem vesz tudomást annak eredményéről. Azzal érvel, hogy a szigetlakókat a britek telepítették be, így nem követelhetik maguknak az önrendelkezési jogot. Buenos Aires azt követeli Londontól, hogy kezdjenek kétoldalú tárgyalásokat a lassan kétszáz éves konfliktus rendezéséről.
A vita 1982 tavaszán háborúvá fajult a két ország között: az Argentína által kirobbantott, 74 napig tartó háborúban 255 brit és 649 argentin katona, valamint három szigetlakó halt meg.
A brit szuverenitást sikerült helyreállítani, az argentin katonai junta egy év múlva megbukott, Margaret Thatcher konzervatív párti brit miniszterelnök pedig megnyerte a már elveszettnek hitt parlamenti választásokat.
A háború meglepő következményekkel is járt. Az álmos, provinciális minitársadalomból, amelynek gazdasága szinte csak birkatartó farmokból állt, mára virágzó előretolt bástya lett, ahol az egy főre jutó jövedelem az egyik legmagasabb a nyugati féltekén. A gazdaság rohamos fejlődésének a kezdeti lökést a háborút megnyerő 8000 fős brit kontingensből a szigeteken maradt 1300 főnyi helyőrség tekintélye adta meg.
Ennek birtokában a hatóságok engedélykötelessé tették a halászatot a térségben, és be tudták szedni ennek díját az ázsiai és a spanyol halászhajóktól, amelyek addig "túlhalászták" az Atlanti-óceán déli részét. A halászatból származó bevételeknek köszönhetően minden falklandi fiatal ingyen tanulhat Nagy-Britanniában, és 80 százalékuk felsőfokú vagy technikusi végzettséggel tér vissza szülőhelyére.
A Falkland-szigetek óceáni talapzata a geológiai kutatások szerint akár 60 milliárd hordó nyersolajkészletet is rejthet, ami vetekszik az északi-tengeri - már kimerülőben lévő - olajkinccsel.
A halászati bevételekből lehetővé vált újabb kőolajlelőhelyek felkutatása, és ennek eredményeképpen akkora mennyiséget találtak, amelynek kitermeléséből szakértők szerint 3,9 milliárd dollárnyi adó és illeték folyhat be a költségvetésbe a következő években.
A Falkland-szigetek két nagyobb és 776 kisebb szigetből áll, lakosainak száma valamivel több mint 3100. A szigetek lakatlanok voltak, amikor az európaiak felfedezték a 17. században.
Franciaország, Nagy-Britannia, Spanyolország és Argentína egyaránt birtokának nyilvánította. A spanyol igényt örökölte Argentína, de 1833-ban Nagy-Britannia vette birtokába a szigeteket.
Forrás
MTI
