Nehéz napok várnak Európára

Szövetségi elnök lesz az EU-val szemben kritikus Norbert Hofer Bécsben? Belebukik Rómában az EU-barát Matteo Renzi az alkotmány-referendumba? Néhány évvel ezelőtt Brüsszel még lazán nézett szembe az ilyen eseményekkel. Ám mostanra az Európai Uniót válságok, össztüzek, kételyek és populizmus gyengítette le, Donald Trump megválasztása óta Európában is minden elképzelhető, még az EU szétesése is.

Ez utóbbitól Stefan Lehne egykori diplomata szerint Európa egyelőre még messze van. "December 4-én sem Olaszországban, sem Ausztriában nem fog történni olyasmi, ami önmagában véve súlyos kihatásokkal fog járni" - mondja, Lehne, az Institut Carnegie Europe kutatója.

Brüsszel hidegvérrel várakozik

A vasárnapi szavazásokat hasonlóen ítélik meg az EU-ban is, és megpróbálják megőrizni hidegvérüket. "Nem szeretném sem alábecsülni, sem dramatizálni" a vasárnapi eseményeket - mondja egy magas rangú EU-tisztviselő, "várnunk kell".

Az osztrák elnökválasztás inkább jelképes, s Hofer jelenleg nem vonja alapvetően kétségbe az EU-t. Olaszország számára sem ez lenne az első kormányválság. Ám a jobboldali , bevándorlásellenes  FPÖ sikere Ausztriában, az EU-t bíráló Öt Csillag mozgalomé pedig Olaszországban jelzésértékű lenne kormányváltás szempontjából mindkét országban, s a 2017-es európai választási évre.

"Hollandiában az EU-t bíráló Geert Wilders a márciusi választásokra készül, már a startpisztoly eldördülését várja. Franciaországban a jobboldali populista Marine Le Pen remél sikert májusban. A legveszélyesebb a francia elnökválasztás" - mondja Lehne. Amennyiben Le Pent megválasztanák, s valóban az euróövezetből, illetve az EU-ból való kilépést tűzné zászlajára, "az halálos csapás lenne az Európai Unió számára".

Lehne ugyan ezt "rendkívül valószínűtlennek" tartja, mindenesetre - mint fogalmaz - " a populisták sikerszériája megremegtetik a befutott pártokat." 2014 óta az Európai Parlamentben a 751 képviselőből 174 EU-t kritizáló pártokat képvisel - közli Nicolai von Ondarza a Wissenschaft und Politik alapítványtól. A 16 országos választásból hétben EU-szkeptikusok gyarapították szavazataik számát, Dániában, Észtországban, Nagy-Britanniában, Lettországban, Lengyelországban, Svédországban és Szlovákiában. Az EU 28 országából hétben vannak a kormányban EU-szkeptikus pártok.

Kormánypártok, például a Fidesz Magyarországon vagy a PiS Lengyelországban " össztüzet zúdít Brüsszelre. A baloldali bírálók, a görög Szíriza, a spanyol Podemos elutasítja az EU irányvonalát, legalábbis a mostanit. "Mind a baloldal, mind a jobboldal számára Brüsszel kényelmes ellenség" - állapítja meg  Lehne.

Sok ellenfél - kevés pártoló

Az európai közösségnek túlságosan sok az ellenfele, s túlságosan kevés a lelkes pártolója, a páciensnek nincs ellenálló képessége. A sok válság rombolja immunrendszerét: a gazdasági és pénzügyi válság 2009 óta Északra és Délre szakította szét; a terrorválság felszínre hozta az együttműködés hiányát Európa védelmében; a migrációs válság miatt dél-, közép- és kelet-európaiak vesztek össze.

Ehhez járul még az intézmények, az elitek ellen irányuló globális korszellem, amely Trumpot is segítette az amerikai választásokon. Globális, multinacionális, EU-szintű - mindez sokaknak túlságosan nagy és átláthatatlan. A nemzetállamhoz kell fordulni. "Az Európai Unió politikai rengések középpontjában helyezkedik el, mely rengések az európai rend alapjait is elérik" - vélik Ronja Kempin és Hanns Maull kutatók.

A Carnegie-kutató Lehne azonban nem abban látja az EU-ra leselkedő legnagyobb veszélyt, hogy szétesik, hanem hogy a megoldások nélküli "problémák túlzott dózisa" megbénítja, minimális konszenzus csak a belső piacot illetően marad meg, hiányzik a reformakarat, s minden egyes újabb válság örvénybe taszítja. Lehne a széthullási elméletekkel szemben egy meglehetősen egyszerű érvet szegez szembe. Minden nagy kérdést - külpolitika, klímavédelem, biztonság, pénzügyi és gazdasági rend - ma már nem lehet nemzeti szinten megoldani. "Minden akárcsak félig-meddig racionális vizsgálódás során arra a következtetésre jutnak, hogy ha nem lenne Európai Unió, ki kellene találni" - mondja a kutató.