Nagybalogról Oxfordba: Csúr Dániel története

Dani mindig örül, ha hazalátogathat. Ezúttal a rimaszombati könyvtárban tartott motivációs előadást a fiataloknak. "Egy fiú voltam a társadalom szélén és fogalmam se volt, hogy mit keresek itt, vagy mik azok a dolgok, amiket napközben csinálok. Rájöttem, hogy ez így nem mehet" - emlékezett vissza korábbi énjére.

Elmondása szerint 13 éves koráig ő is folyton csak a számítógép előtt ült, mint a korosztályából sokan, de aztán elkezdett küzdősportokkal foglalkozni és ez megváltoztatta az életét.

"Elkezdtem azzal foglalkozni, hogy respektáljam magamat, és respektáljam a többieket, és eljutottam ahhoz a felismeréshez is, hogy a világból mi nemcsak elveszünk, hanem adni is muszáj. Ha az ember egész nap a számítógép előtt ül, csak konzum, tehát csak veszi el azt, amit mások kreáltak. És én rájöttem, hogy ez nem jó" - mondta a 21 éves fiatalember.

16 évesen már polgári társulást alapított a társaival. Azt vallja, hogy az egyén küldetése változtatni azon, amin módjában áll. Dani Szlovákia Ifjúsági Nagykövetségének elnökeként rengeteg nemzetközi konferencián és workshopon vett már részt.

A fiatalok nálunk sok esetben nincsenek tisztában a lehetőségeikkel, zavarja őket a korrupció és szuperkritikusak a rendszer hibáival – mondja. Szerinte ezért támogatják olyan nagy számban a szélsőséges pártokat és extrémista csoportokat. "Nagyon nehéz a fiataloknak megmagyarázni, hogy a régiókban is van jövő, mert ha mindenki elmegy, akkor ki lesz az, aki ott marad és fogja azt fejleszteni... Szerintem a legfontosabb, hogy kezdjünk együtt dolgozni végre dolgokon".

Dani Oxfordban most harmadéves, de idővel szeretne hazatérni. Addig viszont próbál minél több tudást és tapasztalatot magába szívni. A kritikus és kreatív gondolkodást nagyon fontosnak tartja, ezért vágott bele a részképzésekbe is. "Elmentem egy fél évre Dániába, Koppenhágába, majd Kazahsztánba, amit magam se értettem, de szerintem az életem legjobb döntése volt az, hogy úgy határoztam, egy fél évet Közép-Ázsiában, Kazahsztánban akarok tölteni".

Türkmenisztánban, Tadzsikisztánban, Kirgizisztánban és Üzbegisztánban is megfordult. Ázsiában találkozott szegénységgel, veszélyekkel, a szólásszabadság hiányával, de megtapasztalta azt is, hogy az ott élőknek, milyen fontos a család intézménye. A skandinávoknál pedig testközelből figyelhette a környezettudatosságot és pozitív gondolkodás működési mechanizmusát.

Csúr Dániel középiskolásként nem volt eminens diák, mégis elsőre felvették Oxfordba.  Példája igazolja, hogy szabad nagyot álmodni, csak aztán tenni is kell azért, hogy az megvalósuljon. Az ő mottója, hogy sok apró lépéssel, hosszú utat lehet megtenni.