Nagy hiányzókkal, de ma indul a Világgazdasági Fórum
A Világgazdasági Fórum (World Economic Forum, WEF) egy svájci nonprofit alapítvány, amely független nemzetközi szervezetként a világ helyzetének javítása mellett kötelezte el magát. Székhelye a Genf melletti Cologny, legismertebb rendezvénye az évente megszervezett davosi találkozó, amelyen a világ politikai, társadalmi és gazdasági vezetői gyűlnek össze, hogy megvitassák a legégetőbb globális kérdéseket, meghatározzák a jövőre vonatkozó legfontosabb feladatokat.
A tanácskozás története 1971-ig nyúlik vissza: Klaus Schwab német közgazdász csaknem ötszáz nyugat-európai vállalatvezetőt hívott meg a davos-klostersi üdülőhelyen általa szervezett Európai Vállalatirányítási Szimpóziumra, hogy az amerikai multinacionális vállalatok terjeszkedése miatt aggódó menedzserekkel megismertesse az amerikai vállalatvezetési módszereket.
Az eszmecsere szakmailag és anyagilag is gyümölcsöző volt, támogatókra is talált, Schwab pedig 25 ezer svájci frank nyereséget könyvelhetett el.
Az összegből még abban az évben megalapította az Európai Vállalatirányítási Fórumot, amelyet a korabeli sajtó „egy ötlet diadalaként” méltatott. A tanácskozásokon 1973-tól – a Bretton Woods-i aranydeviza-rendszer összeomlása és az arab-izraeli háború kitörése után – a gazdasági és társadalmi kérdések elemzése került a középpontba, 1974-től a meghívottak körét politikusokkal, újságírókkal, vezető értelmiségiekkel bővítették. 1975-ben, az első tengerentúli (mexikói) küldöttség megérkezésével a globális nyitás is elkezdődött, az anyagi alapok biztosítására 1976-ban tagdíjfizetéssel egybekötött szervezeti tagsági rendszert vezettek be.
A napirenden az európai együttműködés helyett egyre inkább a világméretű együttműködés lehetőségei, kérdései szerepeltek.
A tanácskozás 1987-től Világgazdasági Fórum néven ült össze, két évvel később már a résztvevők több mint fele Európán kívüli országból érkezett. Az éves találkozók számos fontos nemzetközi kezdeményezés kiindulópontjává váltak, sőt, politikai konfliktusok megoldásában is szerepet játszottak, történelmi események helyszínéül szolgáltak. A világgazdasági fórumot 2015-ben hivatalosan is nemzetközi szervezetként ismerték el, ami új fejezetet nyitott a magán- és közszféra együttműködését elősegítő globális fórum történetében.
A Világgazdasági Fórum kapcsán számos emlékezetes, és a történelmet erősen befolyásoló momentumot lehet felidézni. Ezek közül az egyik ilyen, amikor az alapító Klaus Schwab a ’70-es években megkérte a titkárát, hogy hívja fel neki Giscard d’Estaing-t. A titkár azonban nem az üzletember Olivier Giscard d’Estaing-t, hanem annak fivérét, Valéry Giscard d’Estaing francia köztársasági elnököt kapcsolta. Amikor Schwab meghallotta az elnök jellegzetes hangját, ijedtében és meglepetésében letette a kagylót.
Ezzel valószínűleg máig ő az egyetlen olyan ember a világon, aki valaha is lecsapta a telefont egy francia elnöknek.
Szintén emlékezetes pillanatnak számít, amikor 1987-ben Hans-Dietrich Genscher német külügyminiszter felszólalásában az „Adjatok egy esélyt Gorbacsovnak!” szavakkal ösztönözte a résztvevőket a Szovjetunióval való kapcsolatok felvételére. A politikus beszéde fontos eseménynek bizonyult a hidegháború lezárásának folyamatában.
Megkerülhetetlen a törökök és a görögök 1987-es, már-már fegyveres konfliktus rémével fenyegető vitájának elsimítása is: Turgut Özal török és Andreasz Papandreu görög kormányfő 1988-ban itt írta alá a kapcsolatok normalizálását, a magas szintű párbeszéd felújítását tartalmazó nyilatkozatot.
A Világgazdasági Fórumhoz köthető az 1989-ben lezajlott Észak- és Dél-Korea közötti első miniszteri szintű találkozó, 1990-ben pedig Helmut Kohl nyugatnémet kancellár itt tárgyalt a német újraegyesítésről Hans Modrow keletnémet kormányfővel. 1992-ben Frederik Willem de Klerk dél-afrikai elnök, Nelson Mandela és Mangosuthu Buthelezi zulu politikus davosi közös megjelenése adott új lendületet a korábban fajüldöző állam átalakulásának.
Az amerikai elnökök közül először Ronald Reagan ismerte fel Davos jelentőségét, amelyre több alkalommal is küldött videóüzenetet. Hivatalban levő elnökként először – és sokáig egyedüliként – 2000-ben Bill Clinton vett részt az eszmecserén. Tavaly ugyanakkor Donald Trump elnök személyesen is megjelent a találkozón és jól el is lopta a show-t, miután bemutatta „Amerika az első” politikai programját a világ politikai és gazdasági vezetőinek.
Az idei bizonytalanságokat és a zavaros időket kiválóan jelzi, hogy az iparilag hét legfejlettebb ország vezetői közül csak Angela Merkel német kancellár, Giuseppe Conte olasz miniszterelnök és Abe Sindzó japán miniszterelnök vesz részt a tanácskozáson.
Az idei találkozón való részvételt ugyanis belpolitikai okokra hivatkozva először Donald Trump és az amerikai küldöttség (a részleges kormányzati leállás miatt) mondta le, majd Emmanuel Macron francia elnök (a sárgamellényes tüntetések kiváltotta helyzet miatt) és Theresa May brit kormányfő (a Brexit-ügy miatt) is bejelentette, hogy nem utazik el a találkozóra.
Mellettük Oroszország és India vezetői vesznek részt a fórumon, mint ahogy Kína elnöke sem teszi tiszteletét az eseményen. Hszi Csin-ping, aki első kínai vezetőként 2017-ben vett részt a tanácskozáson és lépett fel a szabadkereskedelem védelmezőjeként, helyettesét, Vang Csi-sen alelnököt küldi az eseményre, így neki jut az a feladat, hogy próbálja újra megnyugtatni az üzleti élet vezetőit.
A Világgazdasági Fórum éves találkozóit egyébként minden évben Davosban tartják, ez alól csak 2002 volt kivétel, amikor a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után a szolidaritás kifejezéseként New Yorkban üléseztek.
- a szélsőséges időjárás,
- a klímaváltozás okozta károk,
- a természeti katasztrófák,
- az adatcsalások és adatlopások,
- valamint a kibertámadások jelentik,
- míg a legpusztítóbb hatásúak a tömegpusztító fegyverek, a klímaváltozás okozta károk, a szélsőséges időjárás, az ivóvízhiány, valamint a természeti katasztrófák lesznek.
