Mohóbbak az élőhelyek peremén élő koalák
MELBOURNE. Az erdők szélén élő koalák kutatók szerint sokkal válogatósabbak és mohóbbak, amikor otthonuk kiválasztásáról van szó.
A Movemeny Ecology folyóiratban közölt új tanulmány során kimutatták, a koalák élőhelyüktől függően nagyon eltérően viselkednek, ami megnehezíti a védelmi erőfeszítéseket.
„Az állatokat fenyegető veszélyek régiónként változóak, és amennyiben nem ugyanolyan fenyegetésekről van szó, viselkedésük valószínűleg ennek megfelelően változik” – mondja Nicole Davies, a vizsgálat vezetője.
Davies és csapata GPS-nyakörvvel látott el 21 koalát és öt hónapon keresztül követte őket. A kutatási terület – Queenslandtől délnyugatra – mintegy 200 ezer négyzetkilométert fed le és három eltérő biorégiót ölel fel, ezenkívül nyugaton szárazabb, mint keleten - írta a hirado.hu.
Kiderült, hogy a természetes élőhelyük szélén élő koalák idejük nagy részét folyók és vízelvezetők közelében töltötték. „Keletebbre az állatok hajlamosabbak a falevelekben tárolt nedvességre támaszkodni, míg a nyugati koaláknak el kell zarándokolniuk a gátakhoz és víznyelőkhöz a vízért” - mondja Davies. Ez azt jelenti, hogy az élőhelyek peremén élő populációk válogatósabbak azzal kapcsolatban, hol telepednek meg, és naponta nagyobb távolságot kell megtenniük a táplálékért és egyéb erőforrásokért.
A vizsgálat során az is kiderült, hogy a félszáraz régiókban – ahol az éves csapadékmennyiség több volt, ennélfogva nagyobb területet foglalt el szabadon hozzáférhető víz – a koalák naponta kevesebb távolságot tettek meg, és azt is cikk-cakk rendszerben. Mindez azonban megváltozott a hímek esetén, ha rövid távon sok csapadék esett. Ha több mint két csapadékos hónap telt el, a hímek hosszabb, lineárisabb távolságot tettek meg naponta. Davies szerint a csapadék megnövekedett mennyisége javítja az élőhely minőségét, a koalák pedig kihasználják a lehetőséget a párosodásra.
A kutatók szerint mivel az állatok teljesen eltérő életmódot folytatnak, a védelmi erőfeszítések nem követhetnek csak egyféle stratégiát. „Nyugaton a védelem vizet követel meg” – mondja Davies rámutatva, hogy az érintett területeken a csapadék mennyisége és a szabadon álló vízlelőhelyek okozzák a fő gondot. „Keletebbre az élőhelyek elvesztése, a kutyák és a közlekedési balesetek jelentik a legfőbb fenyegetést a koalákra.” Hozzátették, a peremvidéken élő koalák azon képessége, melynek révén megállják helyüket a száraz klímán, azt sugallja, hogy jobban adaptálódhatnak a klímaváltozáshoz, ami fontosnak bizonyulhat a faj hosszú távú túlélése szempontjából.
„Az állatokat fenyegető veszélyek régiónként változóak, és amennyiben nem ugyanolyan fenyegetésekről van szó, viselkedésük valószínűleg ennek megfelelően változik” – mondja Nicole Davies, a vizsgálat vezetője.
Davies és csapata GPS-nyakörvvel látott el 21 koalát és öt hónapon keresztül követte őket. A kutatási terület – Queenslandtől délnyugatra – mintegy 200 ezer négyzetkilométert fed le és három eltérő biorégiót ölel fel, ezenkívül nyugaton szárazabb, mint keleten - írta a hirado.hu.
Kiderült, hogy a természetes élőhelyük szélén élő koalák idejük nagy részét folyók és vízelvezetők közelében töltötték. „Keletebbre az állatok hajlamosabbak a falevelekben tárolt nedvességre támaszkodni, míg a nyugati koaláknak el kell zarándokolniuk a gátakhoz és víznyelőkhöz a vízért” - mondja Davies. Ez azt jelenti, hogy az élőhelyek peremén élő populációk válogatósabbak azzal kapcsolatban, hol telepednek meg, és naponta nagyobb távolságot kell megtenniük a táplálékért és egyéb erőforrásokért.
A vizsgálat során az is kiderült, hogy a félszáraz régiókban – ahol az éves csapadékmennyiség több volt, ennélfogva nagyobb területet foglalt el szabadon hozzáférhető víz – a koalák naponta kevesebb távolságot tettek meg, és azt is cikk-cakk rendszerben. Mindez azonban megváltozott a hímek esetén, ha rövid távon sok csapadék esett. Ha több mint két csapadékos hónap telt el, a hímek hosszabb, lineárisabb távolságot tettek meg naponta. Davies szerint a csapadék megnövekedett mennyisége javítja az élőhely minőségét, a koalák pedig kihasználják a lehetőséget a párosodásra.
A kutatók szerint mivel az állatok teljesen eltérő életmódot folytatnak, a védelmi erőfeszítések nem követhetnek csak egyféle stratégiát. „Nyugaton a védelem vizet követel meg” – mondja Davies rámutatva, hogy az érintett területeken a csapadék mennyisége és a szabadon álló vízlelőhelyek okozzák a fő gondot. „Keletebbre az élőhelyek elvesztése, a kutyák és a közlekedési balesetek jelentik a legfőbb fenyegetést a koalákra.” Hozzátették, a peremvidéken élő koalák azon képessége, melynek révén megállják helyüket a száraz klímán, azt sugallja, hogy jobban adaptálódhatnak a klímaváltozáshoz, ami fontosnak bizonyulhat a faj hosszú távú túlélése szempontjából.
Forrás
hirado.hu, ABC
