Mennyire ösztönözhet népszavazásra más országokat a brit referendum?

CSEHORSZÁG: A brit népszavazás vitát indított el Csehországban egy esetleges cseh kilépésről, a Czexitről. Még a brit népszavazás előtt nyilatkozott Bohuslav Sobotka szociáldemokrata kormányfő úgy, hogy a britek többségének rábólintása a kilépésre "a nacionalizmus és a szeparatizmus hullámát" indítaná el Európában. Megfigyelők attól tartanak, hogy ez a téma uralja majd a 2017-es cseh parlamenti választások kampányát.

A legszigorúbb EU-bírálók közé tartozik Václav Klaus volt elnök, aki Stuttgartban részt vett a parlamenten kívüli EU-ellenes német AfD (Alternatíva Németországnak) pártkongresszusán. Május elején kudarcba fulladt a jobboldali-populista Usvit tömörülés kezdeményezése, hogy a prágai képviselőházban vitassák meg referendum rendezésének lehetőségét a kilépésről.

LENGYELORSZÁG: Kormányzati oldalról jelenleg nincsenek népszavazási tervek. Mindenesetre a nacionalista mozgalom, amely a Kukiz'15 párt részeként parlamenti képviselettel is rendelkezik, aláírásokat gyűjt egy népszavazás érdekében, amelyen a polgároknak arról kellene dönteniük, hogy Lengyelország befogadjon-e menekülteket (migránsokat). Nyitott kérdés, hogy megrendezik-e a népszavazást, felmérések szerint a megkérdezettek több mint 70 százaléka a migránsok letelepítése ellen foglal állást.

HOLLANDIA: A közvélemény-kutatások tanúsága szerint a hollandok többsége hajlana arra, hogy népszavazást rendezzenek az EU elhagyásáról. Ez azonban a mostani törvények szerint lehetetlen. Csak a "konzultációs jellegű" referendum intézménye létezik, illetve lehet népszavazást rendezni még nem ratifikált szerződésekről. Mindenesetre a jobboldali-populista Szabadságpárt vezetője, Geert Wilders a Brexit-szavazás után országában is népszavazást sürgetett a kilépésről. "Bye, bye Brüsszel" - ujjongott a brit népszavazás eredményéről értesülvén -, "Hollandia lesz a következő".

DÁNIA: A dán jobboldali populisták azt követelték, hogy amennyiben a britek többsége a kilépés mellett teszi le voksát, Dániában is legyen népszavazás a távozásról. A jobbközép kormánypárt, a Venstre azonban, más pártokhoz hasonlóan, ellenzi a javaslatot. Ami az EU-val való együttműködést illeti, Jakob Ellemann-Jensen, a Venstre szóvivője úgy nyilatkozott, hogy "vannak olyan dolgok, amelyekbe az EU-nak be kell avatkoznia, s vannak olyanok, amelyekbe nem".

FRANCIAORSZÁG: Marine Le Pen, a szélsőjobboldali Nemzeti Front (FN) vezetője rendszeresen ismétli azt a követelését, hogy Franciaországban rendezzenek népszavazást az EU-ból való kilépésről. Népszavazás azonban csak az államelnök egyetértésével lehetséges. Bruno Le Maire, a hagyományos jobboldal potenciális elnökjelöltje a 2017-es választásokon, szintén referendumot sürget azért, hogy módosítsák az EU-szerződéseket, s ezáltal erősítsék az uniót.

Milyen modellek jönnek számításba a Brexit után

A brit európai uniós tagság feladását eredményező brit népszavazási eredmény (Brexit) után az Európai Unió (EU) és Nagy-Britannia kapcsolatait új alapokra kell helyezni. A dpa német hírügynökség összeállítása szerint elméletben a következő modellek jönnek számításba:

- A "norvég modell": a skandináv ország az Európai Gazdasági Térségről (EGT) szóló szerződésen keresztül szorosan kötödik az EU-hoz. (Az Európai Gazdasági Térség az Európai Unió és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás által létrehozott intézmény, az Európai Unió egységes piacának kibővítése azoknak az országoknak a gazdaságával, amelyek nem kívánnak az EU politikai közösségében tagként részt venni.)

Norvégia számára előnyt jelent, hogy a szerződés révén bejuthat az EU belső piacára. Ahhoz azonban, hogy élvezze ezt a kiváltságot, az országnak tiszteletben kell tartania a munkavállalók és a szolgáltatások szabad áramlásával kapcsolatos szabályokat. Ezen kívül Norvégiának a gazdasági térség ösztönzési alapjaiból is alaposan ki kell vennie a részét, évi 388 millió euróval kell támogatnia az EU 15 legkevésbé fejlett államát. A modell egy további hátránya Norvégia számára: az EGT-szerződés ellenére sem rendelkezik szavazati joggal az EU döntéshozatali szerveiben.

- A "svájci modell": az EU és Svájc soros kapcsolatait megállapodások sűrű hálója szabályozza, 120 ilyen megállapodás van. Az alpesi ország az EU belső piacának számos fontos szektorához közvetlenül hozzáfér. Svájcnak azonban, Norvégiához hasonlóan, számos EU-szabályhoz tartania kell magát és pénzügyi hozzájárulás is terheli. Fizet például azért, hogy része lehessen az Európai Kutatási Térségnek, anyagilag hozzájárul a gazdasági és szociális egyenlőtlenségek csökkentését szolgáló  projektekhez.

A svájci modell érdekes lehet Nagy-Britannia számára, különösen akkor, ha a lehetővé válna számára a pénzügyi szolgáltatások szektorához való hozzáférés is. EU-körökben azonban fölöttébb valószínűtlennek tartják, hogy az EU Svájcon kívül egy másik országgal is hasonló modellben állapodna meg, mivel túlságosan összetett.

- A "kanadai modell": az EU és Kanada szabadkereskedelmi megállapodása átfogóbb, mint bámely ilyen típusú korábbi megállapodás. Nem terjed ki azonban a Nagy-Britannia számára annyira fontos szolgáltatásokra.

- A "WTO-modell": amennyiben a felek a fentebb említett modellek egyikében sem állapodnának meg a kereskedelem közöttük a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) szabályai szerint bonyolódna. Nagy-Britannia bejutása a EU belső piacára olyan korlátozott lenne, mint amilyen például Új-Zélandé. A modell valószínűleg katasztrofális lenne a brit pénzügyi szektor számára.