Megnyílt a 25 éves Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség révkomáromi kiállítása

A Nyitra Megyei Önkormányzat, Komárom Város és a Kuckó polgári társulás által is támogatott jubileumi rendezvény kapcsán, amelyet a For You Acapella énekegyüttes koncertje zárt, Csémi Szilárddal - a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség (SZMCS) ügyvezető elnökével beszélgetett portálunk.

„Negyed évszázaddal ezelőtt a felvidéki emberek a változások korát élték, az első lépéseket tették meg a társadalom kommunizmus utáni újjáépítésében. Egyebek mellett ismét lehetőség nyílt önkéntes alapon hitéleti nevelőmunkát végezni. A cserkészet az egyik legnagyszerűbb szabadidős nevelőszervezet, mely akkor az elsők között próbálta betölteni a gyermek- és ifjúságnevelés területén keletkező űrt. A mozgalomnak egy azt összefogó és segítő szervezetre volt szüksége, így az akkori alapító atyák első gondolatai között szerepelt az SZMCS megalapítása“ – idézte e szövetség újjáalakításának okait és kezdeti lépéseit Csémi Szilárd.

Arról is beszámolt, hogy a magyar cserkészet a nyugati diaszpórában mindig is töretlenül működött Bodnár Gábor vezetésével, aki már a ´80-as évek végén kereste a magyar cserkészet Kárpát-medencében történő újraindításának a lehetőségét.

„Bodnár Gábor kapcsolatba lépett a Dunaszerdahelyen élő Hodossy Gyulával, illetve Révkomáromban az egykori legendás felvidéki cserkészpap, Bíró Lucián révén Maitz Lászlóval, akik aztán baráti köreik és az egykori öregcserkészek segítségével az újjáalakított SZMCS tevékenységének beindításánál bábáskodtak. A cserkészet tájainkon még a tiltás ellenére sem volt teljesen ismeretlen fogalom, hiszen számos idős társunk őrizte emlékét az I. világháború előtt induló és a II. világháborút követően betiltott magyar cserkészetnek, illetve az azon belül megélt számtalan élménynek“ – egészítette ki az elmondottakat.

Bár akkoriban több hazai magyar ifjúsági szervezet (pl.: MISZ, MIÉSZ, Diákhálózat) alakult, az újjáalakuló SZMCS valami mást akart nyújtani a felvidéki magyar ifjúságnak.

„A cserkészet már egy kipróbált ifjúságnevelői programot hozott magával, amit az elmúlt évtizedek alatt folyamatosan az adott időszak nevelési igényeihez csiszoltak, mindig szem előtt tartva a fő célokat. Az SZMCS valláserkölcsi alapon önkéntesen dolgozik, előtérbe helyezve a személyes példaadást. A cserkészmódszer a nevelésünk alappillére, melyben a rendszeres kisközösségi tevékenységre alapozva a cselekedve tanulást (azaz a saját tapasztalaton, megfigyelésen alapuló ismeretszerzést), a folyamatos és ösztönző, vonzó és hasznos programokat, továbbá a magyar kultúra ápolását  mindmáig ötvözi a cserkésztörvényekben és a cserkészfogadalomban lefektetett alapelvekkel. Tudomásom szerint a rendszeres iskolán kívüli gyermek- és ifjúságnevelést országos szinten a mai napig is szinte csak a szövetségünk végzi“ – foglalta össze ifjúságnevelői programjuk lényegét az SZMCS elnöke.

Negyed évszázad alatt sikerült egy népes tagbázissal, folyamatos utánpótlásnak örvendő, ám időnként kiszámíthatatlan anyagi háttérrel rendelkező szövetséggé válnia az SZMCS-nek, amelynek manapság is ugyanaz a küldetése, mint ami évtizedekkel ezelőtt volt.

„Azt gondolom, hogy az elmúlt negyed évszázad alatt elődeink és a ma is aktív vezetőtársaim nagyon sok mindent letettek az asztalra. Folyamatos nevelőmunkát folytatunk közel 40 cserkészközösségben, a helyi és régiós rendezvényeink mellett számos országos és országhatárokon túli projektet is megvalósítunk. Több ernyőszervezetnek is alapító tagjai vagyunk. A szorosan vett cserkésztevékenységeken túl vezetői szinten részt veszünk az ifjúsági munkát összefogó Magyar Ifjúsági Konferencia, valamint a legnagyobb felvidéki társadalmi szervezeteket tömörítő Szövetség a Közös Célokért (SZAKC) ernyőszervezet munkájában. Bekapcsolódunk többek között a Családlánc-mozgalom programjaiba, illetve tevékenyen kivesszük részünket a nyolc országot átfogó Mária Út kiépítéséből, valamint segítjük az összes szlovákiai zarándokútvonalak kiépítését szorgalmazó ernyőszervezetet is“ – nyújtott ízelítőt sokrétű tevékenységükből a cserkészberkekben Kismedveként ismert ifivezető. Hozzátette: küldetésük máig ugyanaz, mint régebben volt: a felvidéki magyar gyermekek és fiatalok testi, lelki, szellemi nevelése a hit és a magyarságtudat szellemében.

Csémi azt is elárulta: az anyagi források tekintetében igyekeznek több lábon állni. Javarészt ma is pályázatok útján próbálják előteremteni a szükséges pénzeszközöket. „A pályázatok írása és benyújtása rengeteg energiát igénylő, folyamatos feladat, aminek a végeredménye mindig kiszámíthatatlan. E téren nagy segítséget jelent a Magyar Kormány anyagi támogatása, amit kiemelt jelentőségű nemzeti intézményként kapunk, és ezúton is szeretnék megköszönni!“ – hangsúlyozta.

Majd örömmel nyugtázta, hogy a dunaszerdahelyi székhellyel működő SZMCS több mint 1200 tagja folyamatos érdeklődést tanúsít a cserkészvezető-képzések és különféle rendezvényeik iránt.

„Az utóbbi időben a nagy országos rendezvényekről a hangsúly lassan, de biztosan a helyi és régiós munkára helyeződik át, ami többek között a nehezedő gazdasági helyzettel és a vezetői réteg csökkenésével magyarázható. Országos szinten a cserkészmunkával jelenleg kb. 280-300 tizenöt évnél idősebb cserkészvezető foglalkozik, mindnyájan önkéntesen. Az öt fizetett alkalmazott közül négyen a dunaszerdahelyi központi iroda adminisztratív munkatársai, egy személy pedig a palásti nevelési központunk gondnoka. Szövetségünk életét a jelentős gazdasági elvándorlás nehezíti, többségében ugyanis éppen azok a fiatalok mennek el, akik már át tudnák vállalni a vezetői feladatokat. Ennek ellenére bizakodóak vagyunk, és tovább végezzük önként vállalt feladatainkat“ – szólt a továbbiakban személyi feltételeikről és prioritásaikról.

A február 19-ig megtekinthető, Cserkészösvényen című jubileumi kiállítást ekképp ajánlotta olvasóink figyelmébe: „Kiállításunkkal elsősorban az újjáalakulás időszakának akartunk emléket állítani, be kívántuk mutatni a cserkészetet. Továbbá tisztelegni szerettnk volna azon több száz cserkészvezető előtt, akik az elmúlt negyedszázad során az SZMCS-ben a felvidéki magyarságot szolgálták. A révkomáromi Duna Menti Múzeum a Zichy-palota-beli részlegében tudott a rendelkezésünkre bocsátani egy kiállítótermet. Kiállításunkon megtalálható egy igazi kiscsoportos táborhely sátorral, tűzhellyel, vízvételi- és mosdóhellyel, táborkereszttel együtt. Továbbá próbáltunk válogatást nyújtani a 25 év alatt megjelent szakkönyvekből, újságokból, emléktárgyakból, elismerésekből is. Mindent nem árulok el a Hírek.sk olvasóinak, inkább érdemes ott személyesen körülnézniük, jövő év február 19-ig hétköznaponként tekinthető meg a jubileumi anyag“.

Portálunk Csémi Szilárdnál arról is érdeklődött, hogy az SZMCS november 21-i tisztújító közgyűlésén várhatók-e jelentősebb személyi vagy más jellegű változások.

„A nyár folyamán a belügyminisztérium tudomásul vette a februárban elfogadott módosított alapszabályunkat, ami egyúttal szövetségünk új szervezeti felépítését is jelenti. Több új tisztség jött létre, és most először a jelölések mellett pályázni is lehet a tisztségekre. Ezért is izgalmas alkalomnak számít majd a Marcelházán sorra kerülő SZMCS-közgyűlés és - konferencia, első alkalommal fogjuk megválasztani e tisztségviselőket“ – jelezte a két hét múlva esedékes tisztújítással kapcsolatos újdonságot az elnök.

Végül arra is felhívta a figyelmet, hogy érdekesnek ígérkezik a Kanadából tájainkra érkező Magyaródy Szabolcs tengeren túl élő magyar cserkészek életéről, nevelési módszereiről, valamint a Hunyadi Mátyás Öregcserkész Munkaközösség erőfeszítésről és magyarságunk érdekében tett áldozatvállalásáról szóló előadás és aztkövető beszélgetés. „A magyarságról szóló, idegen nyelvű könyveket kiadó és terjesztő munkájukba néhányan akár a felvidéki magyarok közül is bekapcsolódhatnának, hiszen munkájuk és kitartásuk példa-értékű lehet mindenki számára“ – üzente meg zárszóként.