Lengyel-magyar zászlószentelés volt Dunamocson

A dunamocsi Szent István-napi ünnepség keretében avatták fel azt a körmeneti zászlót, amelyet az 1942-ben és ´43-ban településen tartózkodó lengyel menekültek a hálájuk jeléül ajánlottak fel a dunamocsiaknak.

Orosz Õrs, a zászló felújításának kezdeményezője kifejtette, Magyarország 1939-ben megnyitotta a határait a lengyel menekültek előtt. Hazájukat egyik oldalról a náci hadak, a másik oldalról a Szovjetunió tartotta megszállás alatt. Magyarországra akkor mintegy 100 ezer lengyel érkezett, 200 településen fogadták őket. Dunamocson több mint száz ember lelt ideiglenes otthonra és baráti szeretetre. „A háborús időkben, a  körülöttük dübörgő világban is megmaradtak embernek” – mondta a település polgármestere Banai Tóth Pál, s hozzá tette, ma is élnek a faluban olyanok, akik még emlékeznek a lengyel barátokra. Ilyen például Mellék Istvánné, Emma néni. Lengyel barátnői lettek, akik igyekeztek megtanulni magyarul.

A helyiek testvérként fogadták a lengyeleket, s mindent megtettek azért, hogy a komfortérzetüket biztosítsák. Minden feltételét megteremtették például annak, hogy lengyel nyelvű egyházi alkalmak valósulhassanak meg, s a gyermekek anyanyelvükön, lengyelül tanulhassanak a helyi elemi iskolában. „Az iskola és a templom kérdése egy örök, visszatérő momentum. Azt hiszem, példaértékű, hogy ezeknek a lengyeleknek nem az identitását beolvasztva, elnyomva, hanem éppen azt érősítve segítettek. Ezek az intézmények voltak az elsők, amelyeket a rendelkezésükre bocsátottak: az iskola és a templom"- mondta Orosz Õrs, aki arra is figyelmeztet, hogy ez a nemes hozzáállás üzenet a mai Szlovákiának is, hogy hogyan és miként lehet békésen, kölcsönösen tisztelve egymást megoldani nemzetek és nemzetiségek együttélését.

A zászló újbóli megszentelését megtisztelte jelenlétével Roman Kowalski, Lengyelország budapesti nagykövete is, aki kiváló magyar nyelvtudással mondott köszönetet azért, hogy a dunamocsi lengyelek híre és kultusza még ma is él. „Nekünk, lengyeleknek, van ez az érzésünk, hogy van egy nemzet, melyet mi igazi barátnak tekintünk, s ez egy kivételes helyzet. S örülünk annak és büszkék vagyunk arra, hogy ez a kivételes helyzet már lassan ezer éve fennáll, s ez a barátság komolyan igazi barátság, s a legnehezebb pillanatokban bizonyított és mutatta meg, hogy mennyire igazi.”

A lengyel nagykövet is tántoríthatatlanul hisz abban, hogy a lengyel-magyar barátság stabil alapokon áll. „A magyarok részéről bátor gesztus volt a több mint 100 ezer lengyelnek segíteni, de nemcsak segítséget jelentett ez, soknak az életét mentették meg. A mai napig emlékezünk erre, s hálával tartozunk a magyar nemzetnek, úgyhogy büszke vagyok, hogy itt lehettem a Felvidéken, s magyarokkal együtt ünnepeltük ezt az eseményt, de egyben Szent István napját is” – mondta zárszavában Roman Kowalski, Lengyelország budapesti nagykövete.

A lengyel-magyar barátságot hangsúlyozta a  rendezvény egyik díszvendége, a zászló felújításának elkötelezett támogatója, Németh Zsolt, a Magyar Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke is. Mint mondta a zászlóra amellett, hogy a magyar-lengyel barátság van írva, "a közép-európai összetartozás is fel van írva, hogy védjük, mentsük a földi és a mennyei világot, ez a feladatunk Felvidéken, Közép-Európában, az Anyaországban, mindenütt”.

A megújult történelmi ereklye megtekinthető a dunamocsi római katolikus templomban, melynek kapuját minden bizonnyal bármikor szívesen kinyitják. A zászlón Szent István és a Csesztohovai Madonna képe látható. A történelmi emléket a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársai restaurálták.