Külföldi szakmai gyakorlaton a Perbenyíki Szakközépiskola tanulói

Amíg 2017 tavaszán 12-12 diák Magyarországra és Olaszországba utazhatott, addig idén február végén 16-16 jövendőbeli pincér, cukrász és szakács Egerben, illetve Bécsben három héten át gyarapíthatta tudását. A bécsi csoportot Tomori Tamás tanár és Pap László mester vezette, míg az Egerbe utazó csoportnak Kusnyír Melinda tanárnő és Bajusz Ilona mester voltak a vezetői.

A frissen hazaérkező diákok egy csoportjával, illetve a két tanárral az iskola informatikai tantermében beszélgettem.

– Tomori Tamás: Az EU programja azért támogatja a szakképzésben tanuló diákokat a külföldi szakmai gyakorlaton való részvételben, hogy ezáltal is Európa-szerte javuljon a szakképzés színvonala. Iskolánk sikeres részvétele a projektben azt eredményezte, hogy 2 éven át egyre több diákunk juthat ki két külföldi helyszínre.  Mivel gyerekeink jó része hátrányos helyzetű családban él, a lehetőség így még inkább felértékelődik, hiszen alig akad közöttük olyan, aki valaha is megfordult már külföldön.

– Milyen kritériumok alapján kerültek a gyerekek kiválasztásra?

– T.T.: Nyilván ez amolyan jutalomféle is a gyerekeknek, ezért a legügyesebbeket, a legrátermettebbeket, a legpéldásabb magaviseletűeket visszük magunkkal.

– Esetükben mi volt a legfontosabb cél, mit kellett elsősorban elsajátítaniuk?

– Kusnyír Melinda: Az önállóságot, a felelősséget, azt, hogy milyen minden nap munkába járni. Mi őket nem ellenőrizhettük a munkahelyeiken, csak a szabadidejükben állhattunk rendelkezésükre. Bár a szabadidejüket ők oszthatták be, fontos volt, hogy tudjuk, hová mentek és mikor jönnek.

– Ha történetesen szükségetek lett volna segítségre, kihez fordulhattatok volna?

– T.T.: Minden helyszínen volt egy Erasmus-munkatárs,  gondjaink esetén ő lett volna a kompetens személy

– Mi mindent biztosított a gyerekek számára a projekt?

– K. M.: A munkahelyeken kívül mi Egerben egy nagyon kellemes helyen laktunk, ahol reggelit és vacsorát is kaptunk. Miután nálunk az ebédet mindenki magának biztosította, erre külön zsebpénz állt a gyerekek rendelkezésére.

– T.T: Bécsben a szállást és a három fő étkezést is egy hostelben biztosították azzal a kitétellel, hogy az ebéd mindig hideg volt, a reggeli és a vacsora pedig svédasztal.

– Senkinek nem történt semmi baja, minden gördülékenyen haladt?

– T.T.: Gondolom, Egerben nem vesztek el a magyar anyanyelvű gyerekek, de a mi csoportunk tagjai nem beszéltek németül, viszont valamennyien tudtak angolul segítséget kérni.

Bécsbe 4 cukrász, 5 szakács és 7 felszolgáló utazott ki a diákok közül. Halljuk, ők hogyan vélekednek az elmúlt 3 hétről!

– Éles Sztella: Nagyon jól éreztem magam kinn, ráadásul olyan munkafolyamatokat tanultam meg, amelyekkel itthon még nem találkoztam. Mi vagy délelőtt, vagy délután dolgoztunk – tette hozzá Fetyko Viktória –, így volt alkalmunk a várost járni. Nagyon jól élnek az emberek Bécsben, ráadásul nagyon kedvesek.

– Kovács Eszter: Én azon aggódtam leginkább, hogyan fogok kommunikálni. Végül az angol lett a közvetítő nyelvünk. Legnagyobb örömömre az első szabad hétvégét városlátogatással töltöttük, láttuk a bécsi Operaházat, a schönbrunni kastély. Felejthetetlen élmény volt.

– Vaszily István: Én 11 órától 16 óráig dolgoztam naponta, s az elmúlt 3 hét legnagyobb tanulsága az volt számomra, hogy csekély a nyelvtudásom. Mindenképpen át kell gondolnom, hogyan tudnék hatékonyabban megtanulni angolul, ugyanis számunkra – a német nyelv híján – ez lett a kapcsolatteremtés nyelve.

– Demeter Erik: Én másfél évig gimnazista voltam, csak idén januárban jöttem át a szakközépiskolába. Szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem, amiért ennek ellenére bizalmat szavaztak nekem a tanárok és a mesterek, és részt vehettem a szakmai képzésen. Ha minden igaz, két és fél év múlva pincér leszek. Én a bécsi műszaki egyetem kávézójában dolgoztam egy osztálytársammal, és a munkaadóm azzal búcsúzott tőlünk, ha befejeztük tanulmányainkat, szívesen alkalmaznának.

– Szatmáry Niki: Mivel nem beszélek németül, munkahelyemen leginkább a szakácsok munkakörébe tartozó feladatokat végeztem. Ennek ellenére jól éreztem magam. Engem mindig izgatott Sziszi királynő egyénisége, és az volt a vágyam, hogy eljuthassak a kastélyába. Nos, ez most megvalósult.

Az Egerbe utazó diákok közül Varga Patrícia elmondta: – Én a négycsillagos Eger Hotel cukrászatában dolgoztam, ahol a szállóvendégek desszertjeit készítettük. Az elmúlt hetekben arra kellett rádöbbennem, hogy nem vagyok elég talpraesett cukrász. Nincs elég kézügyességem, ezért leginkább csak az alapanyagok kimérésével bíztak meg.

– Ennek ellenére hoztál haza egy-egy jó receptet?

A somlói galuskáét!—vágták rá egyszerre többen.

– Illés Kriszta: Én egy családi vállalkozásban működő cukrászatban dolgoztam, ahol mindent kipróbálhattam. Úgy éreztem, jó alapokkal érkeztem, hiszen a tulajdonos tanulmányaim befejeztével visszavár.

– Oláh Roland: Egy olyan étterem volt a munkahelyem, amelyhez egy kézműves söröző is tartozott. Számtalan saláta, öntet, panírfajta mikéntjét megtanulhattam, ráadásul minden nap du. 14 órától 22 óráig dolgoztam.  Napjában többször is teltházasok voltunk. Mindig tudtam, hogy jól választottam szakmát, ezek a hetek csak megerősítettek ebben.

Istványi Bianka, Szatmáry Orsolya és Nagy Viola elsős felszolgálók. Valamennyien az Eger szállodában dolgoztak. Együttesen állítják, az elmúlt 3 hétben sokat tanultak. Mindent megengedtek számukra, mindent meg is kóstolhattak, ráadásul a Nemzetközi Nőnapon egy ünnepi ebédre is meghívták, az alkalmazottakhoz hasonlóan virággal és édességgel köszöntötték őket. Örömmel újságolták: nyárra valamennyiüket visszavárják.

Zsebik Ildikó