Koncsol László: a márciusi ifjak 12 pontja olyan, mint a tízparancsolat

Radnai Béla szobrászművész Petőfit ábrázoló alkotása 1911-ben készült, és 2003 óta áll a pozsonyi Medikus-kertben, ahol azóta is minden évben százak és százak vesznek részt a magyar történelem egyik legnagyobb eseményére, az 1848-49-es forradalomra és szabadságharcra emlékezve. A megemlékezésen idén is részt vettek a felvidéki magyarság meghatározó intézményeinek a vezetői. Jelen volt Magyarország nagykövete, Czimbalmosné Molnár Éva, illetve az MKP küldöttsége Menyhárt József elnök, a Most-Híd képviselői Solymos László környezetvédelmi miniszter vezetésével. Megjelent Pavol Frešo, Pozsony megye elnöke is, a megye két alelnöke, Németh Gabriella és Ožvald Erzsébet, illetve kulturális szervezeteink és a civil szféra képviselői valamint az oktatási intézmények vezetői is.

Az ünnepség főszervezőinek, a Csemadok Országos Tanácsának és Pozsony Városi Választmányának nevében Jégh Izabella köszöntette a megjelenteket Juhász Gyula Március idusa című költeménynek néhány sorával. A Szózat megzenésített változatát a somorjai Híd Vegyeskar adta elő, majd Bognár László énekelte el Demjén Ferenc Légy hű örökre című dalát.

Az ünnepi megemlékezésen Czimbalmosné Molnár Éva nagykövet olvasta fel Orbán Viktornak a világ magyarságához intézett üzenetét. Magyarország miniszterelnöke levelében emlékeztetett: 169 évvel ezelőtt ez a nap ébresztett rá bennünket arra, hogy azon az ösvényen, mely az egész nemzet felemeléséhez vezet, csak egy szívvel és egy akarattal juthatunk előre. Mint hangsúlyozta, mi, magyarok büszkék vagyunk arra, hogy 1848. március 15-én vértelen forradalommal vívtuk ki szabadságunkat, de még ennél is nagyobb fegyverténynek tartjuk, hogy amikor meg kellett védenünk frissen szerzett jogainkat, egy emberként álltunk talpra.

„Hét esztendővel ezelőtt ismét lehetőséget kaptunk arra, hogy újraalkossuk és megszilárdítsuk a magyar nemzet egységének fundamentumát. Az elmúlt években olyan erős és stabil anyaországot építettünk, amely segíteni tudja a Kárpát-medencei magyarság szülőföldön való boldogulását. Rajtunk áll, hogy élve a kapott eséllyel, összefogásunkkal és kitartásunkkal valóra váltjuk-e 48-as hőseink álmait, büszkén hirdetve: a magyar név megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez. Legyen tehát béke, szabadság és egyetértés!” – zárta levelét Orbán Viktor.

A pozsonyi megemlékezés fő szónoka idén Koncsol László író, irodalomkritikus, művelődéstörténész volt. Nagy ívű, korokat átölelő beszédében párhuzamot vont múlt és jelen között. Mint mondta, az 1848-as forradalomban két város volt meghatározó, Pozsony, ahol a reformigények francia gyökerű eszmékből táplálkozva megfogalmazódtak, és Pest-Buda, ahol a márciusi ifjak 12 pontba öntötték a nemzeti függetlenség, polgárosodás, jogegyenlőség, szabad sajtó... követelményeit. Ez a múlt. S a jelen – „egység vagy függetlenség, birodalom vagy nemzeti szuverenitás, etnikai mozaikországokban függetlenségi törekvések – most ettől hangos a globalizált világ“ – hangsúlyozta a szónok, aki szűkebb térségünk múltját is érintette, kitérve a jogfosztottság éveire, amikor egy közösséget lehetetlenítettek el, avagy a közelmúlt történéseire, egyebek mellett Malina Hedvig meghurcoltatására az ország vezetői részéről. „Addig, amíg a jogrendet, az alkotmány cikkelyeit semmibe veszik, addig nem lesz jogegyenlőség és jogbiztonság“ – fogalmazott Koncsol László.

A párhuzamoknál maradva a szónok a Petőfiék által megfogalmazott 12 pontot a tízparancsolathoz hasonlította, rámutatva, hogy máig sem a tízparancsolatban, sem a 12 pontban rögzítettek nem teljesülnek maradéktalanul. „De mindkettő olyan eszmény, amely örökké élni fog, s amelyért küzdeni kell.“

Petőfi Sándort és az általa képviselt eszmeiség nagyságát hangsúlyozva a költőt, forradalmárt a Kárpát-medence nagy kincsének, prófétájának nevezte, aki az igazságosság igényét hirdette.

„A politikai hatalom vak, süket, ostoba és korlátolt tud lenni“ – mondta Koncsol László, aki szerint a kormányzatnak meg kellene hallgatnia a polgárok panaszait. "Örök reformokért kiált Európa, s a vezetőknek, mint jó orvosoknak, ezeket meg kellene hallaniuk – hangsúlyozta a szónok a reformokat építő és éltető erőnek nevezve - „a reform épít, életet és boldogít“. Meggyőződése, a mit kíván a magyar nemzet gondolatát mit kívánnak a nemzetek gondolatával kellene kibővíteni. "Ez a kérdés az időben örök, a térben globális" – fogalmazott Koncsol László.

1848-49 üzenete kapcsán elmondta, „óvjuk meg a magyarság és a népek békéjét és szabadságát – ez az örök örökség és követelés“ – zárta gondolatmenetét Koncsol László.

Az ünnepi szónoklat után a politikai, társadalmi és kulturális élet képviselői helyezték el az emlékezés koszorúit  Petőfi Sándor szobránál. A Híd Vegyeskar előadásban több zenemű is elhangzott, Molnár László Szuhanics Albert Márciusnak nemzedéke című költeményt adta elő, majd az ünnepi megemlékezés nemzeti imánkkal, a Himnusz eléneklésével ért véget.